Nem volt rossz évünk, szavunk se lehet rá – a környezetünkben viszont sajnos elég sok barátunknak és ismerősünknek volt rossz éve: válás, szakítás, betegségek, anyagi nehézségek, szinte mindenkinek voltak komoly problémái.
Ami nekem személyesen meglepő volt, hogy milyen sok szeretetet és támogatást kaptunk a környezetünktől. Többen is dicsérték a házasságunkat Noémivel, a gyerekeket, a kutyát… Szinte bárhová mentünk, szeretet és kedvesség vett körül minket. Szinte mindig támogató volt a munkahelyem is, a salsás társaság is nagyon kedves, ezekre mondjuk számítani lehetett. De például Zsófi osztályáról valamiért azt hittem, hogy ronda, utálatos kamaszok lettek, erre tök jó fejek voltak, amikor együtt kirándultunk. A Budapest Park biztonsági főnöke is mosollyal és kézfogással üdvözölt, amikor a sokadik alkalommal megjelentem koncertet fotózni. A kutyás gazdik is szinte mind kedves és normális emberek.
A munkahelyemen lezárult a sok éves projektünk, sikerrel, ez jó volt. Előreléptem a salsa táncban, a bulikban a lányok néha már konkrétan keresik a lehetőséget, hogy táncolhassanak velem, ez is klassz. Kudarc viszont, hogy évek óta nem bírok lefogyni, pedig nagyon utálok ilyen dagadt disznó lenni.
Idén először voltunk a csajokkal külföldön, májusban nyaraltunk 5 napig Dél-Olaszországban, aztán másodszor is, a Csorba-tónál. Illetve egy éve van velünk Lokker Jenő, a kiskutyánk, de ezekről mind írtam már bővebben.
Könyvek és színház
Idén 24 könyvet olvastam el, ami 15 éve a legkisebb szám. Valószínűleg Loki az oka, mert a déli és esti időszak régen tipikusan olvasással telt, most viszont nincs idő ilyesmire, menni kell le a kutyával. Amikor mégis volt időm, idén sok magyar popzenei témájú könyvet olvastam el. A Halott Pénzről szóló könyv mondjuk csak arra volt jó példa, miért ne rajongóval írass magadról könyvet (mert nyálas lesz), de a Hernádi-Tarján könyv a maga sajátos anya-lánya témájában érdekes és jó volt. Presser Gábor könyve intelligens és szórakoztató, Alapi Istváné mondjuk inkább csak szórakoztató, de az se kevés – jól megírt és jól szerkesztett kötet volt mindegyik.
Voltunk színházban is néhányszor: a Centrálban a Függöny fel! sírva röhögős volt, a Büszkeség és balítélet két színészre szintén bejött, a Network viszont túl szájbarágós – meg hát aki beül Alföldire, annak talán már pont nem kell magyarázni. Volt Oscar a Tháliában, István, a király és Lili bárónő az Operettben – utóbbiban Kiskeró sajnos fullba nyomta a kretént, így Dancs Annamari volt a legjobb az előadásban. Moziban jó volt a Top Gun, a Beugró a paradicsomba, Elvis és az Avatar is.
Zenék, koncertek
Idén is voltunk egy rakás koncerten, amelyek közül elsőként a Delta volt kiemelkedő, mert először láttuk őket és oltári nagy bulit csináltak. Szintén kiemelkedően jó volt az EFOTT, mert az első fesztivál-fotózásom volt, és imádom, amikor sok sztárt fotózhatok egy este alatt, nem csak egyet. Különleges volt még Bruno X Spacc T. Danny előtt a Budapest Parkban, mert bár kifejezetten csak Zsófi kedvéért mentünk el, végül mi is nagyon jól szórakoztunk Noémivel (sztárvendégek: Valmar, BSW, Manuel, Curtis, szóval itt is sok sztárt lehetett fotózni). Idén fordult elő először, hogy nem csak én formáltam Zsófi zenei ízlését, hanem ő is az enyémet, úgyhogy volt alkalmam felfedezni ezeket az összetartó, fiatal rap együtteseket.
Nagy felfedezésem volt még idén a Knapik Tamás-Kocsis Renáta-féle Fiesta együttes. Eleve szimpatizálok a magyar nyelvű, latin stílusú popzenével, kifejezetten keresni szoktam, hogy milyen magyar dalokra lehet salsázni. Hát ezekre aztán lehet:
- Mézédes nyár – ez a legjobb szám, szép romantikus szövege van,
- A szerelemre nincs orvosság – ez is tök jó szám, de a klipben az áhítatos tekintetű, atlétatrikós Knapik Tamás kicsit sok nekem,
- Regressa mi amor – ennek a legjobb a klipje, színesre fújt falak, rappelő spanyol faszi, táncoló fiatalok, az egész nyilvánvalóan Daddy Yankee: Dura című klipjének a nyúlása, de azt is imádom…
- Létezem – ez cha-cha-cha, amit meg akarunk egyszer tanulni rendesen, annyira jó cha-cha-cha zenék vannak a világban…
De ami a leges-leginkább bejött, azt Sajó Dávidnak, a Telex állandóan bennfenteskedő zenei újságírójának köszönhetem. Annyira görcsösen próbálta lehúzni ezt a dalt, hogy muszáj volt felfigyelnem rá. Annyira felfigyeltem, hogy végül ez lett az idei kedvenc zeném, amit messze a legtöbbször hallgattam meg, a BSW és a Tankcsapda: BAZ+ című dalát. A káromkodások miatt egy dilemma volt, hogy a gyerekek előtt szabad-e hallgatni. Végül megbeszéltük Dórival, hogy igen, ebben káromkodnak, előfordul ilyesmi, nem olyan nagy ügy. Zsófi meg ennél durvábbakat hallgat már amúgy is…