Nyaralás Balatonbogláron

Balatonbogláron nyaraltunk egy hétig Noémivel, az MVGYOSZ üdülőjében. Vettem egy 30 forintos füzetet, abba róttam fel a bölcsességeimet a nyaralás alatt, tollal, aztán most, hogy itthon vagyok, felvasvillázom az egészet a fotókkal együtt. Nem küzdök azzal, hogy a bejegyzések dátumozása a szokásos legyen, már csak azért sem, mert a nyaralás sztoriját így egyben talán könnyebb lesz olvasni.

Az üdülő két épületből áll, a bejárathoz közelebb van az ebédlő, benne négy szobával, a másik a lakóépület húsz szobával. Kicsit kevés a hely a szobákban, közös a WC és a zuhanyzó, viszont a szobák feléhez, köztük a miénkhez is van egy kis terasz pluszban. A napok ritmusát az étkezések határozzák meg, amelyek pontosan 8, 12 és 18 órakor vannak. Reggelire két zsemle és felvágott, ebédre és és vacsorára pedig főtt kaja szokott lenni, amelyet egy közeli szállodából hoznak és fel is szolgálnak fel nekünk.

A társaság a megyei szervezetek és a központ beutaltjaiból áll. Az átlagéletkor – a tagságnak megfelelően – magas, negyvenen innen csak kb. tízen voltunk az ötven beutaltból, továbbá nem sokkal, de több a nő.

július 15., csütörtök, tulajdonképpen ezt írtam először

Végtelenül romantikus helyzetben írom ezt a bejegyzést, a boglári üdülő stégjén egy padon ülve, körülöttem a Balaton, felettem a kék ég.

A stégen levő padon fekve nézem a Balatont

A tónak azt a specialitását, hogy fürdeni lehet benne, még nem sikerült kihasználni a borús idő miatt, de mindenki azt mondja, hogy holnaptól szép idő lesz. Addig is felfedeztük magunknak Boglárt, küldtünk képeslapokat, vettünk világdíjas ásványvizet és az üdülő tandembiciklijével felmentünk a kilátóba.

Az Aquarénában úgy leégtem, hogy az egész felsőtestemen felhólyagosodott a bőr, remélem, hogy ez nem a lassú kínhalál nyitánya. Viszket, mint az állat.

Az üdülő jó, kényelmesek az ágyak és jó a kaja, van csocsó, ping-pong és a társalgóban tévé, szinte ugyanolyan minden, mintha tíz év kihagyással Zamárdiba tértünk volna vissza az Orion-üdülőbe.

Olvasgatom az üdülő vendégkönyvét, dicsérik a személyzet odaadását (jogosan), az időjárást, a fürdési lehetőséget (az üdülő közvetlenül vízparti). További idézetek tíz év évre visszamenően:

„Itt voltunk! Jó volt, de mégsem a legjobb. Nincs jó pasi az üdülőben :-(((”
„A kaja tök jó, csak egy baj volt: túl sok a krumpli.”
„Már elnézést, de mindennap burgonya volt (…)”
„Sokat sétáltunk a barátnőmmel a Platán strandon. Fiúkkal is találkoztunk. Sok fiúval. A kaja tűrhető volt, csak sok volt a krumpli.”

július 16., péntek, az első élmények

A kaja olyan, mint egy iskolás táborban, egy kolomppal szólítják a vájúhoz a népet és piros pöttyös bögrébe kapjuk a teát.

Tegnap csocsóztunk egyet Noémivel. Fölényben voltam, ezért bevontunk egy harmadik játékost a kószáló üdülők közül Noémi mellé. Sikerült valami csocsóbajnokot kifogni: az úr párosban és egyedül is alázott minket.

Vettem egy 150 forintos zsebpeca-felszerelést és az este ki is ültünk a stégre tesztelni. Fél óra alatt négy hal akadt a horogra, majd kiemelés közben onnan le. Úgyhogy igénybe vettem egy profi kolléga legkisebb botját is, azon két számmal nagyobb horog volt, öt halat fogtam vele egy óra alatt. Mondjuk nem nagy dolog, már nappal is látszott, hogy tele van a víz halakkal, egy merítőhálóval sokkal többet foghattunk volna.

július 17., szombat, a TV2 megutáltatta magát

A TV2 balatonboglári roadshowját Dzsánni, a csatorna műsorvezetője harangozta be egy úszó, hangfalakkal felszerelt színpadról. Kurva hangos volt, és szombaton délután egy órakor nem Barry White-nak és ennek a faszkalapnak a hangjára vágytam volna, amivel nem is voltam egyedül. Egy csaj odament kifejteni a véleményét, onnantól diszkózene volt, sokkal halkabban, Dzsánni viszont nem adta fel, reklámozta az esti koncertet.

A koncert ugyanezen az úszó színpadon volt a közeli, közismert Platán strandon. Ismert, hogy a színpadokat általában magasra építik abból a praktikus célból, hogy sokan láthassák a rajta fellépőket. Ehhez képest a vízen úszó lapos színdpad kontra parton álló nézők felállás elég röhejes volt, a második sorból már nem nagyon lehetett látni semmit. Az emberek további le- és hülyének nézésének csúcsa szintén Dzsánni produkciója volt, aki negyven perces késés után ezt mondta: Sokan vagyunk! Jól érezzük magunkat! Kicsit várnotok kellett, de nem baj! (Neked pedig a jó édes anyád!)

Gáspár „Megasztár” Laci fellépése ehhez képest csak szimplán szar volt, nem értem, hogy ha nem tud angolul, miért külföldi dalokat énekel. A Unitedről pedig sokadszorra is kiderült, hogy a zenéjük élőben lényegesen rosszabb, mint CD-ről, úgyhogy leléptünk.

A két szimpatikus TV2-esemény között L. Petiéknél voltunk, ő közvetlen kollégám, egymás mellett ülünk a Szöviben. A hétvégére kivettek egy házat Bogláron és ott vendégül láttak minket, kaptunk egy hamisítatlan, V. Kriszti-féle vacsorát és borral, kólával is jól voltunk tartva.

július 18., vasárnap

Az eddigi legnyugisabb napunk volt. Felváltva olvasom Lőrincz L. Lászlótól A kicsik nyomábant és fejtem a Plusz egy vicceket, fürdünk, napozunk, illetve utóbbit én csak módjával, mert még mindig meg vagyok égve, továbbá hámlik a bőröm, a felsőtestemen szinte teljesen átvedlettem.

A Balaton partján ülök

július 19., hétfő

Fürdés, olvasás, rejtvényfejtés, este pedig búcsúest. A vendégek között voltak jelentkezők fellépésre, Luxi zongorázott, három hölgy (külön-külön) énekelt és volt három versmondónk is. Utóbbiak elég gyérek voltak, Luxi viszont a közismert vendéglátós tapasztalatával nagyon jól nyomta, egy élmény volt játszani látni. Az estét szalonnasütés és közös dalolás zárta.

A végére a társaságról

A társaság vegyes, vannak fiatalok és öregek, egyedülállók és családosak. Sajnos mire kialakulna egy klassz közösség, haza kell menni, az egy hetünk ismerkedni és igazából pihenni is kevés volt. Amúgy két hetes turnusok vannak, de vannak, akik csak egy hétre jönnek, mint mi is – nem ismertem a helyet és féltem előre bevállalni két hetet.

Szóval a társaság. Amikor az étkezések idejére Luxiékhoz ültettek minket, a Vaklista nyomán azt hittem, a fejemre olvassa majd a Vakok Szövetségének összes bűnét tíz évre visszamenőleg, ehhez képest a vendéglátós tapasztalatai nyomán egy klassz társasági fazont kaptunk jó sztorikkal. A csocsóbajnok Feri a tinilányok kedvencévé vált, lévén kamasz fiúk nem voltak az üdülőben (ld. még a vendégkönyv-bejegyzést: a jelek szerint itt semmi nem változott az elmúlt tíz évben, például nem hittem el, de tényleg minden nap volt krumpli). Némethékkel a horgászat és a nagy dumás tinilányuk révén duplán is megismerkedtünk, egy végtelenül szimpatikus család. Rátóti Andival végül elmaradt a vakping-pong meccs, játszottam viszont Berci bácsival, és először 20-17-re nyertem. Másodszorra csukott szemmel játszottam az egyenlő esélyek kedvéért, úgy viszont 20-5-re ő vert el engem.

Sétahajózás a Dunán

Eddig többnyire az iroda ablakán kinézve láttam csak, hogy süt a nap és éreztem, hogy baromi hőség van, de például tegnap még ez se tűnt fel, annyira pörögni kellett. Nesze neked nyári pangás. Egyébként a lányok úgy dolgoznak, mint az igáslovak, úgy viselkednek, mint az angyalok, a tagnyilvántartás tehát halad, a minisztérium kiírta a Pályázatot, az előfizetők megkapták az újságjaikat, szóval a péntek például egy jól sikerült nap volt, de ötkor, mikor hazaértünk, azonnal bealudtam és még hétkor is alig lehetett életet lehelni belém.

Mostantól viszont tényleg úgy teszünk, mintha a nyár nem csak annyiban különbözne a téltől, hogy melegünk van az irodában. Délelőtt például két határozottan nyárias filmet néztünk meg videón, legalábbis a Múmia a sivatagban, a Hóbortos hétvége pedig egy tengeri szigeten játszódott.

Délután pedig sétahajózni mentünk a Dunára, ami régi tervem volt, mert egy kellemes nyári programnak ígérkezett. Az is lett, a Boráros térről két óra alatt vitt fel a sétahajó a Rómaira, ezalatt végig a felső szinten ültünk, ahol elég nagy volt a szél, de nagyon szép volt a kilátás. Így visszagondolva a hajó aljában talán mégis jobb lett volna, mert a romantikához a nyugalom is hozzátartozik, márpedig a motor zúgása meglehetősen hangos volt ott, ahol mi ültünk.

Megszállott videósok a hajónNagyon érdekes utastársaink voltak, a legcikibbek egy öttagú család férfitagjai voltak. Mindketten végig videokamerázták, részben a családot, részben a Duna partját, azok közé a turisták közé tartoztak, akik a tájat csak a kamera kijelzőjén keresztül látják. Azt nem értem, hogy mi a fene lehetett annyira érdekes és megörökítésre méltó a part menti házakban, egy forduló sétahajóban, a Margit-szigeten, vagy a Hajógyári-szigeten a kikötő melletti kőfalon, merthogy mindet lelkesen kamerázták. Még ha a gyereket vették volna, de nem, sőt az volt a csúcs, amikor anyuka apuka lábára tette a kicsit, az viszont oda se bagózott rá, mert éppen egy mellettünk elhaladó, számukra gondolom végtelenül egzotikus motorcsónakot vett fel.

Viccesek voltak még a matrózok, akik lazán föl-le szaladgáltak a mentőcsónakon, a dagadt kormányos, aki lejtett egy könnyed korlát-táncot, hogy rászóljon az elkóborolt utasokra az alsó szinten, illetve a másik kormányos, aki rám dudált, amikor mobiltelefonálás közben véletlenül besétáltam a kormányosfülke elé és eltakartam előle a kilátást. Szóval klassz kis délutáni program ez, tanácsként még annyit, hogy lakóhelytől függően inkább lefelé, a Rómairól érdemes jönni a Boráros térig, hogy ne onnan a világ végéről kelljen hazabuszozni, mint nekünk, kellemesebb, ha a hajó már eleve hazafelé visz.

Vendég és tagnyilvántartás a Szöviben

Kint voltunk ma Ferihegyen, Vaslav Polasek elé mentünk ki, ő a Cseh Vakok Szövetségének az elnöke, illetve az európai szervezetnek valami prominense. Egy középkorú, öltönyös, egyedül érkező, vak üzletembert vártunk, erre egy harmincas, barna bőrkabátos, látó turista jött a feleségével. Mindketten nagyon kedvesek voltak, elnavigáltuk őket a Szövibe, ahol a főtitkár asszony köszöntötte őket, majd Takács Peti bemutatta nekik a Szövi működését, amennyire két óra alatt lehetséges.

Közben újabb stratégiai pontot léptünk át tagnyilvántartás ügyében, egy-két telefon erejéig felvettem a kapcsolatot a megyei szervezetekkel. A péntek-szombati küldöttközgyűlés alkalmából Tolna megyéből felhozták az ottani papíros tagnyilvántartást, azaz kb. kilencszáz kartont, és Attila, a polgárisunk az elkövetkezendő hetekben ezt fogja számítógépre vinni. Vannak még kérdéses pontok, például hogy a program készen lesz-e, mire a Tolna megyei adatbázis készen áll, az viszont roppant kedvező hír, hogy Egerben és Szekszárdon is örömmel fogadták, hogy hamarosan papírról számítógépre kerül a tagnyilvántartásuk.

Hány éves maga?

A héten selejtezés volt a Szöviben, és a nagy pakolás közben láttam, hogy a polgárisokkal kisegített Györgyi nénihez egy ifjú leányzó is csatlakozott.

– Ki ez, Györgyi néni, új munkaerő?
– Nem, ő a lányom…

Aztán Györgyi néni másnap:
– Péter, képzelje, a lányom otthon is elmesélte, hogy „az a magas bácsi megkérdezte, ki vagyok”.
– Bácsi??!! Hány éves a lánya?
– Tizenhat.
– Ühüm, a barátnőm most múlt tizennyolc. Két éve járunk…
– Tulajdonképpen hány éves maga?

Dán olvasótévék

Ma viszont tényleg kimozdulós napom volt. Délután Misivel vettünk részt egy segédeszköz-bemutatón a Gyengénlátók Iskolájában, egy dán cég képviselője ismertette cégük olvasógépeit. A dán nagykövetség munkatársa fordított az úrnak, nekem, mint örömmel észrevettem, feleslegesen, igaz, írásos segédanyag is a rendelkezésünkre állt kivetítve. A bemutató alatt és után mindketten érdekes dolgokat meséltek Dániáról, a nagykövetség munkatársa az országról, a bemutatót tartó úr pedig a gyengénlátók dániai helyzetéről (a magyarhoz képest ég és föld). Nagyon finom dán sütik voltak kitéve, mi rögtön el is foglaltunk egy stratégiailag kedvező helyet az asztal mellett, viszont a dán sütik és cukorkák mellett érdekes módon CBA ásványvíz volt az üdítő, ami persze érthető, az úr a gépek és a sütik, cukrok mellett dán üdítőt már igazán nem cipelhetett magával Dániából.

Sajtófotózás

Mióta az Év Embere lett a Magyar Hírlapnál, majdnem naponta készül interjú Misivel, és jellemző különbségek vannak az érkező újságíró-csapatok taglétszámai között. A TV2-től hárman jöttek egy egyperces Magellán-műsorrész kedvéért (operatőr, műsorvezető, technikus), a Magyar Hírlaptól ketten (riporter és fotós), a Sansz című civil témákkal foglalkozó újságtól pedig egyedül érkezett egy újságíró. Utóbbinak éppen elromlott a digitális fényképezőgépe, ezért engem kért meg, hogy csináljak képeket és küldjem el neki.

Úgyhogy ma reggel sajtófotókat készítettünk Misiről, először csak én, aztán Anikó is, akiről kiderült, hogy régebben elvégzett egy fotós tanfolyamot. Mondott is mindenféle szakszavakat, mint fókusz, meg zúm, de mint kiderült, a saját digitális gépemet ettől még én tudom jobban kezelni – azt viszont ő tudta jobban, hogy a háttérből érdemes lenne kivenni az ebédlőasztal közepén éktelenkedő, nejlonba csomagolt, használt monitort…

A második munkanap

A munkaidőm általában kilenckor kezdődik, ma viszont fél órával korábban mentem be, mert bizonyos borítékokat még kilenc előtt le kellett tennem egy asztalra, és hétfőn este az asztalhoz vezető ajtó már zárva volt. Tehát felvittem a borítékokat. Utána újraindítottam a szerverünket. Átvettem a postát. Segítettem egy úrnak, aki repülőútra készül (megnéztem neki a weben a menetrendet és az árakat, de ez lehet, hogy tegnap volt, összefolyik már minden). Feltöltöttem három oldalt a honlapra, és elmagyaráztam Takács Petinek, hogy miért volt jó az egyik tegnapi ötletem. Pótoltam egy elmaradt e-mailt. Szétküldtem a Vakok Világát e-mailben és floppyn. Segítettem kitölteni két adatlapot. Végül a Szövi tagnyilvántartásának konvertálásának módjáról tartottak nekem előadást, így ért véget a nap.

Az első munkanap

Baromi fáradt vagyok. Az elmúlt harminc órából tizenötöt munkával töltöttem, történt ugyanis, hogy apa készített egy mérési jegyzőkönyvet, amit nekem kellett OpenOffice-ba öntenem. Nem először csináltunk ilyet, nem is okozott volna problémát, ha nem az első munkanapom előtt és után kellett volna dolgozni vele… Ráadásul vasárnapról hétfőre virradó éjszaka rosszul is aludtam, mert izgultam az első munkanap miatt, szóval fizikailag kivagyok, de a lelkesedésem töretlen.

A munkahelyemen a munka elég jól ment, a hangulat is kellemes, nem nagyon szigorú a munkaidő, testreszabtam a Windowst, és röhögtünk is néhányszor.

Nulladik munkanap a Szöviben

Nulladik munkanapomat töltöttem ma az MVGYOSZ-ben. Alapvetően az RTV műsor konvertálása miatt mentem be, ez arról szól, hogy a QuarkXPressbe tördelt RTV újságból MS-DOS-os txt-be kell konvertálni a tévék és rádiók műsorát, aztán floppyn és e-mailben szétküldeni a Szövi azon tagjainak, akik erre előfizettek. Elég gányolós munka, kicsit hasonlít a Nyúz webexportjához, de a heti adag valamivel több munkát, viszont kevesebb szívást jelent. Ahogy elkezdtem, megérkezett M., polgári szolgálatos elődöm, és kiköltözés céljából elkérte a gépet, úgyhogy a konvertálásban annyival jutottam előre, hogy látszott, tényleg menni fog egyedül is. Nem azért, mintha bonyolult lenne, csak a fájlneveket és könyvtárneveket irtó precízen kell megadni, mert a vonatkozó kezelőprogram ehhez a speciális formátumhoz lett belőve. Feltöltöttem ezen kívül egy oldalt a Szövi készülő honlapjára, bemutatkoztam vagy tíz kollégának, és a telefon is folyton csörgött.

A közlekedés BMV-vel történik, busz, metró, villamos, ebben a sorrendben, és ma reggel már csak háromnegyed óra kellett, hogy beérjek. A Szövi környéke egyébként gyönyörű, a BMV után rövid séta a Városliget szélén, más, de legalább olyan szép, mint a Lágymányos.