Lassan letisztulnak a dolgok, még ha augusztus végéig is kellett várni rá. Tegnap közös megegyezéssel kiléptünk az MVGYOSZ-ből. Barátsággal jöttünk el, a szerdai dolgozói gyűlés után még egy kis búcsúfogadást is rendeztünk a kollégák számára, és mi is kaptunk ajándékot.
Mától pedig beléptünk az alapítványhoz dolgozni, reggel nyolckor tehát számítógép elé ültem és dolgozni kezdtem – itthon, mert egy ideig most részben távmunkás leszek, amit úgyis mindig szerettem volna kipróbálni.
Utolsó nap az MVGYOSZ-ben
Tegnap volt tehát az utolsó napom az előző munkahelyemen (furcsa leírni), de nem volt idő szomorkodni az átadások és az adataink kimentése miatt. A természet nem akarta, hogy elmenjünk, a szél kidöntötte a bejárat melletti gesztenyefát. Nagy szerencse, hogy senki sem járt arra, ezért is gondolom, hogy csak minket akart odabent tartani. Nem járt sikerrel: a tűzoltók egy órán belül szétfűrészelték, délben már újra szabad volt az út kifelé.
Minden, amit két év és tíz hónap alatt készítettem, ráfért két CD-re.
A fájljaimat meglehetős rendben tartottam mindig, azokat csak ki kellett írni, viszont a majdnem három évnyi papíros anyagot is át kellett nyálazni, nem beszélve a csontvázakról a fiókok mélyén. Egyébként Vakok Világát sem tördelek már, mert az új főszerkesztőnek saját tördelője van. Mostantól tehát nincs honlap, nincs hírlevél, nincs hétfő reggeli rtv sem. Sajnálom, szerettem ott dolgozni, a kollégákkal is jól kijöttem.