A látássérült emberek számítástechnikai lehetőségei és eszközei (főiskolai jegyzet)

2006-2007 folyamán indult el az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Karon az elemi rehabilitációs tanárképzés, ehhez volt szükség tananyagokra, jegyzetekre. Az egyik, tananyag-készítésre felkért szakértő Fábri Tímea, a Gyengénlátók Általános Iskolájának számítástechnika-tanára, egyben az „Informatika a látássérültekért” Alapítvány kuratóriumi tagja volt. Ő Szuhaj Mihályt, az alapítvány elnökét és engem kért fel a közös munkára, így a jegyzetet végül együtt írtuk meg, ketten mint szerzők és Misi mint szakmai lektor. A tananyag a Bárczi által kiadott Elemi rehabilitáció 3. című tankönyv egyik fejezeteként jelent meg.

Több hasonló témájú szakdolgozat született már korábban, de azok a terület gyors fejlődésének köszönhetően rendkívül elavultak voltak, mi viszont akkor a legfrissebb információkkal tudtunk szolgálni. Természetesen az idővel ez a jegyzet is gyorsan elavul majd: a publikálás időpontjában (2008. augusztus) például nemsokára elkészül a JAWS for Windows program honosított 9-es verziója, a beszélő Ubuntu Linux és így tovább. Mégis, a jegyzet a vakügyi informatika eddigi legátfogóbb bemutatása, egyben a 2003-2008-ban végzett munkám összegzése.

Letöltés: A látássérült emberek számítástechnikai lehetőségei és eszköze (pdf)

ELTE-sztori

Tehát annak idején nem fejeztem be a progmatot, de hosszabb távon nyilvánvaló okokból érdemes volt újra felvenni ezt a fonalat. Úgyhogy jelentkeztem, felvettek, esti tagozatra. Elismerték az összes, korábban ugyanott elvégzett tárgyamat és negyedéves hallgató lettem. Egy tárgyam maradt hátra mindössze, a Fordítóprogramok, plusz a szakdolgozat és az államvizsga.

Fordítóprogramok

Csörnyei tanár úr Fordítóprogramok előadásával az a baj, hogy nem bevezet a tárgyba, hanem előadja, amit tudni kellene, de mivel iszonyú nagy az anyag, túl gyors tempót diktál. Emiatt nem elég részletes az előadás, a fontos összefüggéseknek csak a töredékét lehet rögtön megérteni. Másrészt egy Simon Péter-féle analízissel szemben, ahol minden egyes pont és vessző elhangzik és a táblára is felkerül, az előadás gyakorlatilag jegyzetelhetetlen.

Csörnyei Zoltán: FordítóprogramokA pozitívum, hogy a tankönyv viszont precíz, érthető és minden összefüggésre rámutat, nagyon jól kiegészítette az órai jegyzeteimet. További pozitívum, hogy a tanár úr hallgatóbarát mentalitású: szólt, amikor féláron lehetett kapni a könyvet, postafordultával válaszolt a leveleimre, korrekten ismertette a vizsgakövetelményeket, és a dolgozatokat a vizsga után (a gyakorlatvezetők segítségével) néhány órán belül kijavították és kiosztották. Mindezek például Noémi PSZF-es horrortörténeteihez képest kifejezetten kellemessé tették a Fordítóprogramok tantárgy elvégzését, bármilyen nehéz is volt az anyag.

Szakdolgozat

A szakdolgozatommal kétségkívül szerencsém volt. Még novemberben beszéltem Misivel, hogy kellene valamilyen téma, és ő javasolta az akkor induló szoftverfejlesztési projektünket. Úgyhogy volt munkaidő, tesztelők és profi külsős segítőm is. Munkahelyi projektként lehetne inkább elemezni a történetet, a szakdolgozat elkészítése ezzel összefolyt, és persze mindez össze sem hasonlítható azzal, mintha otthon, munkaidő után, fáradtan kellett volna összeütni valamit. Persze az estisek között sokan írják a munkahelyükön a szakdolgozatukat, már amennyiben a munkakörük és a tanulmányaik témája egybeesik, én most ebben a szerencsés helyzetben voltam.

Az alapítvány egyébként is nagyban segítette a végzettségem megszerzését: tanulmányi szerződés keretében kifizették a tandíjamat, tanulmányi szabadságot is kaptam, egy szavam nem lehet.

Államvizsga

A vizsga után hívom Noémit:

– Hát, a vizsgabiztost nem igazán az érdekelte, amit tudok, amire felkészültem, hanem ami szerinte benne van az anyagban, szóval elég gáz volt…
Noémi itt infarktust kapott…
– …de azért a papírt is megnézte, amit írtam, meg a kérdéseire is kitaláltam a választ egy idő után. Biztosan ezért adott ötöst 🙂

Noémi itt elküldött a francba, aztán együtt örvendeztünk. A történet két órás várakozással kezdődött, mert az ABC-sorrendben Sz betűsnek lenni ezzel jár. Reggel még azt gondoltam, csak nem kellene az államvizsgám előtt Hócipőt venni, ne vonja el a figyelmem lehetőleg semmi, de ez hiba volt, éppen az segített volna lazítani a várakozás alatt.

A védés ezzel együtt jól ment, a szóbeli vizsgán viszont meglepően szigorúak voltak a bizottság tagjai. -Ilyenkor már nem az a cél, hogy megbuktassanak – mondta Nagy Sára tanárnő és nem is húztak meg senkit, de a kettesek eléggé röpködtek aztán. Én Szelezsán tanár úrral meccseltem az adatbázis-kezeléssel kapcsolatban, és amit kérdezett, az kétségtelenül fontos, kétségtelenül tananyag a progmaton, csak én nem készültem fel belőle. Azért valahogy rávezetett mindegyik válaszra, és az előzetesen kidolgozott rész is jó volt, úgyhogy ötöst adott, soha rosszabb vizsgáztatót.

Adminisztráció

Az elmúlt évem alatt messze a legocsmányabb dolog, amivel találkoztam, a Questura-iroda működése volt, ahol a diákigazolvány terem. Elképesztő, de „nincs emberük” arra, hogy felvegyék a telefont. Ők maguk sem értesítenek, ha megjön a diákigazolványom, akkor sem, ha külön megígérik. Nem közvetlenül a Questura hibája, de szintén elképesztő, hogy négy hónap alatt készül el egy diákigazolvány, egy vacak műanyag kártya egy fényképpel.

A Questura össz-ELTE-s iroda, és az Informatikai Karon beül már lényegesen idillibb volt a helyzet. Az estis progmatosoknak januárban lett új TO-s munkatársa Hideg Krisztina személyében, illetve Nagy Sára a szakfelelős, nagyjából ők ketten viszik az estisek ügyeit. Mindketten mindig készségesek voltak, mindig minden problémát segítettek elintézni, az én hibáimat is tolerálták, és mindenről időben tájékoztattak.

Az információáramlást lehetne még javítani úgy, hogy a hallgatóknak ne kelljen kérdezősködni: eleve tájékoztatva lehetnénk arról, mi az ügymenet, vagy hogy a szükséges információk hol bukkannak fel: néha az ETR-t kellett nézni, néha Nagy Sára honlapját, néha postai levelet küldtek, ami nem gond, csak mindkettőnktől időt rabol, ha kérdezősködni kell. Egy működő honlap tök jó lenne: a tanulmányi osztály honlapját márciusban frissítették utoljára.

Ezzel együtt az estis progmatot csak ajánlani tudom, még némi romantikája is volt, ahogy hazafelé, késő este álltam a Duna partján. Csillogott a víztükör, áthallatszott a Zöld Pardonból a koncert, és a jól végzett munka tudatában vártam, hogy érkezzen már meg a HÉV, hogy mehessek haza aludni.

Címlapsztori (Tétékás Nyúz)

Ennyire azért – gondolom – nem vagyunk érdekesek, mégis, a XXIII. félévfolyamot lapozgatva szinte végtelenül áradtak a szerkesztőségi és HÖK-ös, belsős, de talán másoknak is érdekes sztorik, legendák. Közben a kar beköltözött a mai helyére, alakult az ETR és a kari struktúraváltás – de kit érdekel ez az új Főzőcske-rovatvezetőhöz képest? 🙂

Read more

Kedvencek temetője (Tétékás Nyúz)

A tévé kapcsolgatása közben akadtam egy olyan sírásó cég bemutatásába, akik cégszerűen foglalkoznak azzal, hogy emberek tetemeit egyik helyről a másikra szállítsák, majd ott ismét – remélhetőleg örök – nyugalomba helyezzék őket. Erre gondolom bűncselekmények vagy temetőbontások esetén van szükség, végül is minden munkát meg kell csinálnia valakinek, ez pedig, mint kiderült, a megfelelő felszerelések birtokában semmivel sem vészesebb, mint bármelyik másik.

Read more

Múlt heti időjárás-jelentés (Tétékás Nyúz)

Hétfőn ronda, borongós idő volt, amikor az ember a kutyáját sem verné ki, főleg, ha nincs is kutyája. Esetleg háza, ahonnan kiverhetné. Utálom az ilyen depressziós időt, ilyenkor semmi sem sikerül, és legszívesebben csak ülnék otthon valamilyen képernyő előtt. Ahogy láttam, ezt sokan mások is így gondolták, legalábbis délután háromkor már tiszta pangás volt az egyetemen. Vagy nem háromra kéne bejárni? A „semmittevés” nevű dolgomat sikerült végül elintézni, igaz, délelőtt összesen 13 e-mailt írtam meg; már csak alig ötven maradt hátra – ezt azoknak is biztató üzenetnek szánom, akik valamilyen okból választ várnak tőlem.

Read more