Múlt heti időjárás-jelentés (Tétékás Nyúz)

Hétfőn ronda, borongós idő volt, amikor az ember a kutyáját sem verné ki, főleg, ha nincs is kutyája. Esetleg háza, ahonnan kiverhetné. Utálom az ilyen depressziós időt, ilyenkor semmi sem sikerül, és legszívesebben csak ülnék otthon valamilyen képernyő előtt. Ahogy láttam, ezt sokan mások is így gondolták, legalábbis délután háromkor már tiszta pangás volt az egyetemen. Vagy nem háromra kéne bejárni? A „semmittevés” nevű dolgomat sikerült végül elintézni, igaz, délelőtt összesen 13 e-mailt írtam meg; már csak alig ötven maradt hátra – ezt azoknak is biztató üzenetnek szánom, akik valamilyen okból választ várnak tőlem.

Kedden verőfényes tavaszi napra ébredtünk, amúgy november 12-e volt. Az erkélyünkön a hőmérőre minden reggel rásüt a Nap, ezúttal harminc fokot mutatott. Az eseménytelen nap után este szokás szerint összeült a HÖK Választmánya. A nap számomra és a Nyúz számára is legnagyobb eseménye volt, hogy a Választmány immár hivatalosan is kinevezte a helyettesemnek Rikát, háromszoros hurrá. Egyébként erre már csak azért is nagy szükség volt, mert pénteken nem értem rá, így a kezedben tartott Nyúz nagyobb része már az ő vezetőszerkesztése alatt állt össze. A krónikához tartozik, hogy közös megegyezéssel megszüntetjük a mindenféle értelmes koncepció, elképzelés és ötlet híján vegetáló Női oldal/Férfi oldal című rovatunkat.

Szerdára újra beborult, ráadásul a Nyúz érkezése miatt hajnali hétkor keltem. A „Nyúz érkezése” az olyan szerencséseknek, mint idén én is, nem azt jelenti, hogy el lehet venni a Hali elől, hanem azt, hogy a Népligethez befut a szarvasi Volánbusz, ami a csomagtartójában hozza kedvenc újságunkat. A buszpályaudvaron ezúttal egyedül vettem fel a harcot a hetven kiló Nyúzzal, és a szemerkélő esőben cirka húsz perc alatt már át is cipeltem a pakkot Fradi-pálya elé. Onnan már taxi repített az Északi Tömb dunai bejáratához, majd az ügyeletes irodavezető segítségével „érkezett” a Nyúz immár tényleg a Hali elé. Az első visszajelzés dgy-től érkezett, aki megdicsérte a címlapot és a Tor-túrás képeket a hátsó borítón, a második pedig Balás Márktól, aki a legélesebb szemű vizslatás után sem talált tördelési hibát az előző számban (az ilyesmi elég ritka dolog). Ha már a visszajelzéseknél tartunk: nagy örömmel láttam, hogy a félév nagy közéleti témájában (hallgatói létszámemelkedés) immár „civil” (értsd: nem nyúzos vagy HÖK-ös) hallgatói visszajelzések is érkeznek, az ilyen szempontból nem civil nyúzosok pedig még cikkeket is írtak. Más témákban is mintha éledne a tisztelt olvasótábor, igazi olvasói e-mailek jövögetnek. Külön öröm, hogy az elte.diaklapban nem mozizónás Nyúz-cikk nyomán indult thread, bár a téma: „Mi értelme a Hallgatói Önkormányzatnak?” kevésbé örömteli, de hát ez van. Legalább érdekel valakit…

Csütörtökön ismét verőfényes tavaszi idő köszöntött mindenkit, érdekes, hogy a tél és a tavasz naponta váltakozik – ősszel. Az est vagy inkább az éjszaka fénypontja az Ikon kör Orczy-kertben rendezett házibuli szakestje volt. Helyismeret nélkül kicsit nehézkes volt odatalálni, de a sikeres felfedezők hangulatos, klasszikus házibulinak való kis épületet találhattak. Volt tágas ruhatár, olcsó büfé, nagyobb terem a bulizóknak, és mindegyik ennek megfelelően üzemelt. A társaság nagyon kedves, mindenkit örömmel fogadtak, öröm ilyen egyetemista társaságot látni (és benne lenni). Akadt némi szervezési probléma: mikor elfogyott a vörösbor, érezhetően visszaesett a buli hangulata. Az újabb adag érkezése után ez a probléma valószínűleg megoldódott, az ikonosok saját cikke szerint legalábbis a buli hajnalig tartott.

A péntek a Magyar Egyetemi- és Főiskolai Sajtó Egyesület (MESE) által szervezett programokkal telt. A Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) és a MESE által közösen szervezett újságíró-képzésen a MESE tagszerkesztőségeiből ketten-ketten vehettünk részt. A tanfolyamon neves újságírók tartanak előadásokat, az eddigi három legjobb beszólás:

„Én kísérgettem, mikor Heisenberg Budapesten járt… természetesen még életében…”
(Bernáth László)

Diák: (interjú) Mit tegyek, ha valaki a második alkalommal homlokegyenest… ugyanazt mondja?

„Tomboltak az izmusok… nem tudom, milyen izmusok, nem jut eszembe ennyi ember előtt…”
(Marabu)

A képzés végén a szintén MESE-szervezésű Fiatal újságírók az Európa-hajón című rendezvényen vettünk részt. Itt egy kellemes hajóút során az ország fiatal, egyetemi újságírói találkozhattak tapasztalt, nagynevű elődökkel és egymással. Az első program „Az európai újságírás alapkövei” címmel egy beszélgetés volt a MÚOSZ neves vezetőivel, például Wisinger Istvánnal, a MÚOSZ elnökével, illetve a moderátor Hardy Mihály volt, aki maga is részt vett a beszélgetésben. A csevej mélypontja az volt, mikor a neves résztvevők közül ketten is elismerték, hogy halvány lila gőzük sincs az egyetemi lapok működéséről és színvonaláról. Ettől függetlenül sok érdekes és hasznos tanács hangzott el, kár, hogy viszonylag kevesen hallhattuk: a hajóra minden újságtól csak egy-egy résztvevő jöhetett el. Úgyhogy ismerkedtem: más egyetemi és főiskolai lapok szerkesztőivel cseréltünk tapasztalatokat.

Részt vettünk a MESE „Hallgatói Sajtóért” díjak átadásán, és a Miss Universitas szépségverseny döntőjén, a férfiközönség körében értelemszerűen a bikinis felvonulás aratta a legnagyobb sikert. A vacsora (és általában az ellátmány) kitűnő volt, külön is kiemelném a vörösbort: két deci után minden mozogni kezdett, mintha egy hajón lettem volna 🙂 A hajó egyébként két kört tett meg a Margit-sziget teteje és a Csepel-sziget melletti folyószakasz között, és a második kör alatt kedvesen integettünk egymásnak a Nyúzt-szerkesztő kollégákkal – Rika, Balu, Fű és Levente a partról, én és Molnár Attila, a MESE pénzügyese a hajóról („Attila, bemutatom a társaimat…”, „Ott úszik a főszerkesztő.”). A hajón az utolsó program a Madách Színház fiatal musical színészeinek fellépése volt, akik ismert, régi táncdalokat adtak elő (ABBA-mix, Hungária számok stb.), és mivel jól mozogtak és nagyon jól énekeltek, az ő műsoruk egyértelműen az est fénypontja volt.

Mivel fejezzem be ezt a cikket? („Mivel már túl sokat írtál!” – Balu)

Szatmári Péter
Nyúz, 2002. november 20.