Címlapsztori (Tétékás Nyúz)

Ennyire azért – gondolom – nem vagyunk érdekesek, mégis, a XXIII. félévfolyamot lapozgatva szinte végtelenül áradtak a szerkesztőségi és HÖK-ös, belsős, de talán másoknak is érdekes sztorik, legendák. Közben a kar beköltözött a mai helyére, alakult az ETR és a kari struktúraváltás – de kit érdekel ez az új Főzőcske-rovatvezetőhöz képest? 🙂

Kamion Tétékás Nyúz logóval az oldalánBináris Tor-túra-hirdetéses címlappal nyitottuk a félévet – a lelkes alkotó kb. ötezer nullából és egyesből rajzolta ki a malacot. Jómagam a második számban, a Multimédia rovat keretében írtam egy útikönyves honlap kapcsán Helsinkiről – megjelenés után a szokás szerint lesajnált címlapot kicsit figyelmesebben megnézve: Jé, ezt a képet én küldtem! Ilyet is lehet? – És utána még hatot lehetett sorban. A címlapfotó-sorozatban szerepelt egy barátom kép-ötlete is, aki Britney Spears turnékamionját korábban átrajzolta a sajátjára. Lázár Orsi magyarázta el, hogyan tudom ezt Photoshopban reprodukálni, ráadásként pedig E.F. szuperügynök, a Nyúz nyomdásza korábbi bűneit éppen akkor azzal kompenzálta, hogy egy Nyúz-címlapot kivételesen színesben produkált – persze a címlapkészítés lényegében azóta is ugyanígy történik (Orsi a grafikus, Egri Feri a nyomdász), a színes címlap azonban akkoriban még szenzációszámba ment…

Palkó Tamás – nem állom meg, hogy ne szúrjak egyet a rovatvezetőn, ha nem dolgozik – megkezdte dicső titkári pályafutását, a Nyúzban elsőként egy „izgalmas” közgyűlési beszámolóval. Nyúzos karrierjét tördelőként egészítette ki – irodavezető barátunk ma a Nyúz legjobb tördelői közé tartozik, másfél éve azonban még elég gyakran elveszett a hasábelválasztó vonalak és rovatlogók dzsungelében.

Nem kéne egyből Chilavert után, sőt vele egy lapon se említeni, de egy másik HÖK-tisztviselő Zsiga György szociális elnökhelyettes volt, és itt tudni kell, hogy a szoceh keze alatt évente százmillió forintok futnak át szoctám, lakhatási és tanulmányi ösztöndíj formájában. Zsiga Gyuriról októberre kiderült, hogy a gólyatábori vacsorarendelést némileg kedvezményesen intézte, mármint magának kedvezve, és ennek a sztorinak a kb. 130 ezer forint visszafizettetése, és a kari fegyelmi bizottságtól megrovás lett a vége. Persze a tisztségéről is le kellett mondania, viszont szerintem titokban megtarthattuk volna pályázgatni – idén több minisztérium nyolcjegyű támogatásából kerékpározta körbe a Földközi-tengert.

Ördög Rafael klónozás ügyben írt egy cikket, de legendás ismerős nem újságíróként, hanem állandó levelezőként lett: ezúttal azon sértődött meg, hogy Kaszkadeus az akkor még létező Sakk rovatba írt Mondok egy…-paródiában megemlítette a keresztnevét, mint rendszeres beszólás-beküldőét. Egyébként ő, mármint Ördög Rafael tervezte a Nyúz logóját is, amely alól a múlt félévben a főszerkesztői önkény kihagyta a hullámot – a hullám azóta visszakerült, ahogy előkerült az ötletgazda is, csak nézz körül alaposan ebben a számban…

Ősz közepén libegett be egy aranyos szöszi lány a szerkesztőségbe, mondván, hogy érdekelné az olvasószerkesztés, illetve lehetne újra Főzőcske rovat, mert előző félévben az neki nagyon tetszett. Mi sem természetesebb, az ismert nyúzos koreográfia („Kéne ilyen cikk a Nyúzba.” – „Írd meg!”) szerint lett Rikából a Főzőcske rovat vezetője. Ha már a lányoknál tartunk, idén többen is szóvá tették, hogy elsősorban csinos, fiatal lányok lesznek a Nyúz új munkatársai – ilyenkor nyugodtan hivatkozhattam volna a hagyományokra, nem én kezdtem ugyanis, hogy főszerkesztőként a hölgyismerőseimet befogjam a Nyúz-szerkesztés igájába (lásd még: Economode és Program, nory és Linda vezetésével).

Szaladjunk végig a Nyúzon: volt még a kitűnő Nyelvi sarok, a borzasztó Sakk rovat, Euterpé furulyája néven Dalma kiállítás-beszámolói, amiből fokozatosan lettek a mostani vers- és novellahegyek. Jut eszembe, a szerkesztőségben ma már evidens, hogy senki sem köszönget, a Népszabadságban sem kezdődik egy cikk sem úgy, hogy „Jó napot kívánok!” – másfél éve még Dalma első sora ez volt: „Szervusztok TTK-sok!”, Rikáé: „Halihó mindenkinek!” 🙂

Érdekesek voltak még Balás Márk főszerkesztő némileg tudathasadásos bevezetői (akkor sem, ma sem értjük, miért nem tolonganak a jelentkezők a szerkesztőségben), valamint Csabi újabb és újabb szisztémák szerint osztályozta és szelektálta a beszólásokat. Hogy ne csak a Nyúzról legyen szó: bemutattuk a Déli tömb folyosóinak számozását, ami minden emeleten ugyanolyan, kivéve a földszintet, amihez minden épeszű ember igazodni próbál… A kampuszavatón kiderült, hogy 1986-ban volt a KTCS-nek, az Északi tömb felének az alapkőletétele – érdekes elképzelni, hogy akkor még lényegében üres volt a Petőfi-hídtól délre eső terület, se másik híd, se egyetemváros.

Végül következzen warhead@ludens cikkéből egy részlet, ami azon túl, hogy jó, kurózium is: ritkaság, és meglehetősen komoly vívmány, ha egyszer-egyszer sikerül elérni, hogy Levente Nyúz-cikket írjon. (A téma a nyári progmatos gólyatábor, aminek ő volt a főszervezője.)

„A jó szervező gondoskodik a szó szoros értelmében felhőtlen szórakozásról. Erre a célra nem árt külön egyességet kötni az égiek időjárás-felelőseivel, amit – mint azt a későbbiekben olvashatjuk – ez utóbbiak szeszélyeiket követve, rendre felrúgnak. Ha az ember megvívta külön harcát a magyar vasúttal, és sikerült kellő mennyiségű sátorról gondoskodnia, már-már azt hiszi, hogy minden sínen van. És mekkorát téved!

A helyszín: Törökmező, valahol a Börzsöny mélyén, az időpont: augusztus 21., hajnali három óra. A sátrak állnak, a lelkes szervező csapat az utolsó simításokat végzi a helyszínen. Kétszáznál is több résztvevőre várnak. És akkor, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga, a tábor felett kószáló felhő úgy dönt, hogy nem cipeli tovább terhét, és megajándékozza a száradó anyaföldet az éltető esővízzel.

Ekkor elveszítettem közmondásosan híres nyugalmamat, és kisétáltam a szakadó esőbe, megbeszélni a dolgokat a felhővel. Utólag meggondolva lehet, hogy nem kellett volna olyan erős szavakat használnom, mert az eső rázendített, és nem is hagyott alább hajnalig. Borúra derű, ahogy mondani szokás, és mi sem bizonyítja a régi népies mondások örök érvényét, mintsem hogy kisütött a nap, felszárítva a gyanútlan gólyák előtt az egész éjjel tartó égiháború nyomait.”

Szatmári Péter
Nyúz, 2003. április 30.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük