Régóta foglalkoztatott az időszámításunk első éveiben uralkodó, kegyetlenkedéseiről híres Néró császár élete, a római birodalom hanyatlása, a kereszténység elterjedése. A történelemórák (emléke) és a tankönyvek nagyon keveset segítenek a témában, és igazából Mika Waltari regényeit olvasva jöttem rá, mennyire keveset is tudhattunk meg kisiskolásként nemcsak a rómaiak, hanem általában a korábbi népek életéről, szokásairól, történeteiből.
Érdekes, a Római Birodalom szempontjából talán kevéssé közismert korba jutunk el ebben a regényben. Kialakul és lassan terjed a kereszténység, bár a mesélő többször is hangot ad annak a meggyőződésének, hogy ez a kis vallás rövidesen eltűnik majd. Ez akkoriban valóban így tűnhetett, és ezt a regényben megemlíteni elsőre jó poén volt, de az ötödik alkalommal már fárasztó. Érdekes viszont jelen idejű, olvasmányos elbeszélést olvasni a kereszténység terjedéséről, Pál fordulásáról, vagy a már akkor felbukkanó, kereszténységen belüli vallási ellentétekről. Megismerhetjük a rómaiak és a zsidók életét, a vezető néposztályok szokásait, vagy hogy a műveltség netovábbja akkoriban a görög nyelv, irodalom és művészetek megismerése volt.
Néró kegyetlen, de ez a regényben nem különösebben kirívó, valójában úgy tűnik, a kor és az akkori szokások kegyetlenek, amelyekhez Néró csak alkalmazkodik. Van itt horror és pornó egyaránt – előbbi a teátrumokban rendezett kivégzések, gladiátorjátékok, lefejezések és keresztre feszítések formájában, utóbbi pedig a hétköznapi orgiákat és magánéletet bemutató részekben. A homoszexuális és pedofil rendfenntartó, Néró mazochista felesége, aki valójában egy kiherélt kisfiú – ezeket mind-mind megtaláljuk a regényben, de a leírás soha nem naturális, undorító vagy pornografikus, egyszerűen csak ilyen volt a kor, amelyről a regény szól – már ha a leírást hitelesnek tekintjük.
A regény főhőse Minutus szenátor, az ő emlékiratait olvashatjuk, aki Mika Waltari más főhőseihez asonlóan naiv, gyarló emberként kerül történelmi jelentőségű uralkodók és események közelébe. Minutus Néró császár gyermekkori jóbarátja, római lovag, később szenátor, és meglehetősen gazdag ember – ez az a pozíció, ahonnan többé-kevésbé reálisan láthatjuk a császár viselkedését csakúgy, mint a rabszolgák, kereskedők és szenátorok életét. Minutus személye a naivitását tekintve válik csak kissé hiteltelenné – közvetlen logikai bukfenc nincs, csak nehezen hihető, hogy egy gyanútlan, könnyen átverhető férfi ilyen sok pénzt, hatalmat és befolyást tudjon szerezni és megtartani, mint ő.
A regényben azonban ez már csak halvány, nehezen észrevehető probléma, tulajdonképpen magát Minutust nehéz magunk elé képzelni – de ez sem baj. Ugyanis nem a buta, kapzsi, csúnya úrifiú az érdekes, hanem a kor, a történetek, a legendák, amelyet az író lebilincselő módon, hitelesen és érthetően tár elénk, hogy útitársai, tanúi lehessünk Minutusnak a hanyatlásnak indult Római Birodalomban.
Szatmári Péter
Nyúz, 2003. április 30.
AZ EMBERISÉG ELLENSÉGEI (Budapest, 2002., Európa Kiadó, 908 oldal).
Eredeti cím: Ihmiskunnan viholliset.
Írta: Mika Waltari.
Fordította: Schütz István.