Büszke vagyok erre a történetre. Persze személyesen nem az én érdemem: a MANT ötletéből, az NKTH támogatásával mehettek ki a srácok a táborba, ahová Szelinger Tomi kísérte el őket, és az alapítványnál is legalább két kolléga dolgozott még a projekten legalább annyit, mint én. Ugyanakkor (ez az én blogom, továbbá) én bíráltam el a látássérült fiatalok pályázatait, én adtam át nekik a díjat, én csekkoltam le, hogy milyen minőségben videózik az iPhone 4 (döbbenet egyébként), és én válogattam a kint elkészült videók közül is. Amelyekből aztán egy csomó bekerült a Fókuszba is, országos nagy kertévében, főműsoridőben. Az egyik srác édesapja mondta, hogy a mi alapítványunk olyan dolgokat csinál, aminek tényleg van értelme – valószínűleg nem ismer minket elég jól, de ez a projekt történetesen tényleg elég klassz volt.