Régi cikkeim

A WordPressre való áttérés keretében újraolvastam az összes eddig megjelent cikkemet. Három jól megkülönböztethető időszakom volt. Az első a Nyúzhoz kötődik, és az jellemző rá, hogy bloggolás helyett írtam cikkeket. Bármit, ami éppen foglalkoztatott vagy az eszembe jutott, Nyúz-cikk formájában jelentettem meg, és mai szemmel azért meglehetősen furcsa, hogy egy hetilap hasábjain ennyire előtérbe kerüljön valakinek – akár nekem – az egója. Erre talán a Másodosztály útikalauz a legjobb példa, ami elég jó írás, viszont semmilyen kézzelfogható köze nincs az újság célközönségéhez. A Múlt heti időjárás-jelentésre és a Kedvencek temetőjére viszont most is büszke vagyok, ráadásul ez utóbbi volt az első olyan cikkem, amit konkrét intézkedés követett (leszedték a döglött galamb maradványait az üvegtetőről).

Ezután jött a Vakok Világa, ahol szorgosan beszámoltam a vakügyi informatikai munkáinkról, eredményeinkről. Újságírói és marketinges alapvetés is, hogy publikálni kell, és nekem is nagyon jól bejött, hogy ennyit írtam, sokan megismerték akkoriban a nevem ezekből a cikkekből. Bár konkrétan nem ez volt cél, hanem kötelességemnek, egyben természetesnek is éreztem beszámolni a látássérült embereknek arról, amit az Informatika Csoportban az érdekükben végeztünk.

Aztán megszűnt az Informatika Csoport és vállalható orgánumként megszűnt a Vakok Világa is. Azóta a munkahelyem honlapján számolok be az aktuális fejleményekről, közben pedig újságírói végzettséget szereztem, és kétszer is megjelentem a Népszabadságban, ez az időszak tart tulajdonképpen most is.

Feltettem két új cikkemet is, mindkettőt az alapítvány honlapjáról átvéve. Az első egy beszámoló a W3C Magyar Iroda konferenciájáról, benne mindenféle érdekes megállapítással az előadók részéről. A másik pedig egy februári keltezésű alapvetésem az internetes akadálymentességről. Letisztult, egyértelmű álláspontunk van ma már arról, mi az egyenlő esélyű hozzáférés az interneten, ezt szedtem össze úgy, hogy később is csak hivatkozni kelljen rá – az igazi persze az lenne, ha ezt mások is megtennék…

Az internetes akadálymentesítésről (Infoalap)

Az elmúlt időszakban több szervezet is megkereste alapítványunkat vagy más vakügyi szervezeteket, hogyan tudná akadálymentessé tenni honlapját. A kérdés rendszerint a vakbarát változat kialakítására vonatkozott, de így legalább alkalmunk nyílt elmagyarázni, hogy az egyenlő esélyű hozzáférés elve kifejezetten ellene szól a vakbarát verziók létrehozásának.

Read more

Évértékelés 2009

Az idei év mindenekelőtt természetesen Zsófiról szólt, nagyobbrészt még Noémi hasában, aztán megszületve, és most már itt van velünk, eszik, alszik, aranyos, néha telerakja a pelenkát és egyebek. A második legfontosabb dolog a munkahelyváltásom volt, hogy visszamentem az alapítványhoz, valamint volt két esküvő, temetés egy sem, kopogjuk le, és a baráti körünk is ugyanaz maradt.

Az összes többi tulajdonképpen lényegtelen. A sorozatnézés hozott még viszonylag érdekes változást az életünkbe, klassz dolog nagyüzemben sorozatokat nézni itthon, megvolt hat évad 24 és öt évad Lost. Én még külön megnéztem négy és fél évad Magnumot, láttunk a tévében Jóbarátokat, Két pasi meg egy kicsit, Malcolmot, utóbbit algi fordításában.

A mozis felhozatal elég gyér volt, nehéz volt még a legjobb hármat is kinevezni, de ezek voltak: Made in Hungaria, Másnaposok, Harry Potter és a Félvér Herceg. Elolvastam 61 könyvet, ezekről néha írtam is.

Meghirdetem a Legjobb Vétel kategóriát, amelyet a még januárban vásárolt Acer Aspire One netbook nyert meg, nagyszerűen lehetett vele út közben dolgozni, szórakozni és kapcsolatot tartani, egyszer még prezentáltam is róla, igaz, az ötven fős közönségből kb. hárman láttak, de a lényeg az, hogy technikailag működött.

Ami viszont rossz volt 2009-ben, hogy nem tudtunk rendesen nyaralni, egy-egy hétvégi kiruccanásunk volt csak, a júniusi balatonfüredi hosszabb próbálkozásunkat elmosta az eső. Emiatt idegileg eléggé fáradt voltam az év jelentős részében, szerencsére most az év végén három teljes hétig pihentethettem az agyam.

A jövő évre vonatkozóan talán segít, ha nyilvánosan is leírom, hogy 2010 szándékaim szerint a megfelelő testsúly elérésének éve lesz. Volt egy felmérés, hogy a brit férfiak átlagosan 6 kilót híznak a feleségük terhessége alatt, és én pontosan hoztam az átlagot, sajnos. Nem mintha azelőtt, a tavalyi kiindulóponton valami Adonisz lettem volna: még le is írtam magamnak, hogy a cél: mínusz 22 kiló. Ebből lett plusz 6, úgyhogy 2010-re a cél a mínusz 28, szurkoljatok! Egyelőre az is egy sikerélmény, hogy december 14-én és január 4-én pontosan ugyanolyan súllyal mérlegeltem, pedig volt közte karácsony, szilveszter és három hét otthon tartózkodás iszonyú mennyiségű sütemény társaságában.

Az év zárásaként pedig iderakom Zsófi eddigi legviccesebb fotóját, amint a nagyapját igyekszik éppen lekaratézni. Boldog új évet mindenkinek!

Zsófi a nagyapja kezében, mintha karatézna

Vissza az alapítványhoz

Szeptembertől visszajöttem dolgozni az alapítványhoz. Valójában nem is szakadtam el végleg: Misivel végig kapcsolatban álltunk, nem beszélve három, hozzá köthető szerződéses melóról és két konferenciáról, és a visszatérésem is mindig beszédtéma volt. A KSZF-hez menni annak idején anyagilag volt előnyös, most visszatérni pedig szakmailag lesz az, remélem: az alapítvány ügyvezető helyettese leszek (értsd: Misi helyettese).

Természetesen a KSZF-nél töltött év is sok tapasztalattal szolgált. Elsősorban is megismertem sok kedves és érdekes embert, akikkel jó volt együtt dolgozni és sok érdekeset tanultam tőlük. Szakmailag viszont visszalépés volt a KSZF-es munkakör: honlapokat szerkesztettem, de ez sokkal inkább mechanikus adatfeltöltés volt, mint valódi szerkesztés – egy idő után iszonyú unalmas napi három, “Tisztelt kollégák!” kezdetű Word dokumentumot kapni és feltölteni. És ezek legalább a kommunikáló kollégák voltak, mert a szervezet egészére máskülönben, hogy finoman fogalmazzak, nem igazán jellemző a kommunikáció. Ezen kívül a KSZF egésze ellátó, beszerző, gyakorlatilag gondnoki jellegű szervezet, ez az informatikusok vonatkozásában rendszergazdai munkát jelent, ami viszont mindig is távol állt tőlem. Én azt szeretem, ha egy gépet be lehet kapcsolni és jól működik, például a hozzáférési jogok beállítását is mindig utáltam.

Egy nagy szervezet működtetéséről viszont sokat tanultam, a jó és a rossz megoldásokból is. Az államigazgatás működésében a kontraszelekció és a bürökrácia egészen döbbenetes, meg az is, amikor államtitkári kérésre azonnal felrúgunk minden szabályt, miközben naívan azt hinnénk, őnekik kellene ezeket a leginkább tiszteletben tartani. Persze pozitív példákat is láttam, a call-center például az adott körülmények között példaszerűen működött, ahogy a feladatok szétosztása is. A sok megismert kolléga, karrierút és munkamódszer is érdekes volt, ennyi tapasztalatot egy kisebb szervezetnél ennyi idő alatt képtelenség lenne megszerezni.

Úgyhogy a lehetőségért mindenképpen hálás vagyok a KSZF-nek, de az alapítványnál ugyanazért a fizetésért, magasabb pozícióban, nagyobb felelősséggel járó munkát végezni jelenleg jobb lehetőségnek látszik. Augusztus végére még kivettem az arányosan járó szabadnapjaimat, erről majd külön írok, mától pedig ismét az “Informatika a látássérültekért” Alapítvány munkatársa vagyok.

A látássérült emberek számítástechnikai lehetőségei és eszközei (főiskolai jegyzet)

2006-2007 folyamán indult el az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Karon az elemi rehabilitációs tanárképzés, ehhez volt szükség tananyagokra, jegyzetekre. Az egyik, tananyag-készítésre felkért szakértő Fábri Tímea, a Gyengénlátók Általános Iskolájának számítástechnika-tanára, egyben az “Informatika a látássérültekért” Alapítvány kuratóriumi tagja volt. Ő Szuhaj Mihályt, az alapítvány elnökét és engem kért fel a közös munkára, így a jegyzetet végül együtt írtuk meg, ketten mint szerzők és Misi mint szakmai lektor. A tananyag a Bárczi által kiadott Elemi rehabilitáció 3. című tankönyv egyik fejezeteként jelent meg.

Több hasonló témájú szakdolgozat született már korábban, de azok a terület gyors fejlődésének köszönhetően rendkívül elavultak voltak, mi viszont akkor a legfrissebb információkkal tudtunk szolgálni. Természetesen az idővel ez a jegyzet is gyorsan elavul majd: a publikálás időpontjában (2008. augusztus) például nemsokára elkészül a JAWS for Windows program honosított 9-es verziója, a beszélő Ubuntu Linux és így tovább. Mégis, a jegyzet a vakügyi informatika eddigi legátfogóbb bemutatása, egyben a 2003-2008-ban végzett munkám összegzése.

Letöltés: A látássérült emberek számítástechnikai lehetőségei és eszköze (pdf)

Munkahely-váltás

Új munkahelyem lesz: az “Informatika a látássérültekért” Alapítványnál felmondtam, miután engem választottak ki a Központi Szolgáltatási Főigazgatóság Informatikai és Telekommunikációs Főosztályán a website operátori állására. Péntekig dolgozok még az alapítványnál, majd augusztus 1-jén kezdek a KSZF-nél. A váltás legfontosabb oka a pénz: lényegesen magasabb lesz a fizetésem az eddigihez képest.

Augusztustól tehát új munkahely, új közösség, új kihívások, a kormányzati szféra megismerésének lehetősége – izgalmas lesz, várom már. Ami pedig a vakügyi informatikát illeti, hogy az elmúlt öt évnek a már említett tapasztalatai ne vesszenek kárba, egyrészt nem zárom ki, hogy a munkaidőmön kívül még valaha ilyen szakértői munkát végezzek, másrészt publikálni fogom az amúgy is publikálásra szánt anyagaimat (ezt amúgy is terveztem, csak soha nem jutott rá idő).

Tudatlan vezet vakot (Népszabadság)

Mindannyian látunk időnként vak embereket magunk körül, talán még az ismerőseink között is akad néhány, de csak kevesen nem jönnek zavarba a társaságukban, vagy ha az utcán járva segíteni akarnak nekik. Sajnos, sokszor még a saját ismereteik sem elegendőek magukról, sőt, gyakran még a szakemberek számára is problémát okoz, ha segíteni szeretnének. Mi az oka ennek az általános zavarnak és tanácstalanságnak? Megpróbáltunk utánajárni.

Read more

Hangrögzítő és felolvasó szoftver – vakoknak (Rádiótechnika)

Hangfájlba rögzíti a számítógépes felolvasást, ezáltal hordozhatóvá, bármikor meghallgathatóvá teszi az elektronikus szövegeket az a szoftver, amelyet a T-Online támogatásával az “Informatika a látássérültekért” Alapítvány fejlesztői készítettek el. A DEX elnevezésű (dramatizált elektronikus könyvet szerkesztő és hangoskönyvet konvertáló) programot a Fehér Bot nemzetközi napja alkalmából mutattuk be alapítványunk irodájában.

Read more

Rádiótechnika cikk a DEX-ről

A rádiótechnika 2008 februári címlapjaPár hete telefonon keresett Rózsa Dezső, de éppen nem voltam az irodában, ezért üzent, hogy a cikkem a következő, februári Rádiótechnikában jelenik majd meg. Ez annyiban volt érdekes, hogy legjobb tudomásom szerint semmit sem írtam nekik, de ebből nem csináltam problémát, érdeklődéssel vártam a cikkemet.

Most megjelent, persze a DEX-es sajtóközlemény, abból is a Vaklistára beküldött verzió, Dezső gondolom azt küldte tovább Rádiótechnikáéknak, ezúton is köszönöm, ez volna az.