Lejárt az útlevelem érvényessége, úgyhogy kértem időpontot az új igényléséhez. Mindenki azt kérdezi, tervben van-e valamilyen külföldi út: nincs, de az alapítványnál elég soknak a lehetősége szóba kerül, és ha valamelyik megvalósul, ne akkor kelljen kapkodni.
Kértem tehát időpontot az okmányirodába. Most tartok ott a régi blogom áttöltésében, de emlékeztem is, hogy annak idején 1. elmentem az okmányirodába, 2. elmentem a postára befizetni az illetéket csekken, 3. az okmányirodában bemutattam a befizetett csekket. Az volt a kérdés, hogy 2010-re sikerült-e elhelyezni egy darab kártyaleolvasót az okmányirodában, hogy ne kelljen külön utat tenni a csekk miatt, vagy ne adj’ isten készpénzben is befizethetném a pénzt.
Nem, készpénzben nem, de viszont igen, az okmányirodában van kártyaleolvasó. De az illetéket akkor is csekken kell befizetni!
Igaz, ehhez nem kell elmenni egy külsős postára. Csináltak egy külön postát az okmányirodába! Külön, zárt sarokhelységgel, eszközökkel, hatáskörrel, illetve nyugdíjassal, aki naphosszat arra vár, hogy illetékcsekket fizessenek be nála! Nincs ott elég naplopó így is, hétfőn délelőtt a harminc fős személyzetből kb. ketten dolgoztak. Kell egy külön Posta az illetékbefizetés miatt, az okmányirodában benne! Na ezért kell összevonni a kerületeket Budapesten, kedves Burány Sándor, MSZP, hogy ha már sóhivatalokat tartunk fenn, legalább ne huszonkettő legyen, csak hét.