Illetéket csak postán lehet befizetni!

Lejárt az útlevelem érvényessége, úgyhogy kértem időpontot az új igényléséhez. Mindenki azt kérdezi, tervben van-e valamilyen külföldi út: nincs, de az alapítványnál elég soknak a lehetősége szóba kerül, és ha valamelyik megvalósul, ne akkor kelljen kapkodni.

Kértem tehát időpontot az okmányirodába. Most tartok ott a régi blogom áttöltésében, de emlékeztem is, hogy annak idején 1. elmentem az okmányirodába, 2. elmentem a postára befizetni az illetéket csekken, 3. az okmányirodában bemutattam a befizetett csekket. Az volt a kérdés, hogy 2010-re sikerült-e elhelyezni egy darab kártyaleolvasót az okmányirodában, hogy ne kelljen külön utat tenni a csekk miatt, vagy ne adj’ isten készpénzben is befizethetném a pénzt.

Nem, készpénzben nem, de viszont igen, az okmányirodában van kártyaleolvasó. De az illetéket akkor is csekken kell befizetni!

Igaz, ehhez nem kell elmenni egy külsős postára. Csináltak egy külön postát az okmányirodába! Külön, zárt sarokhelységgel, eszközökkel, hatáskörrel, illetve nyugdíjassal, aki naphosszat arra vár, hogy illetékcsekket fizessenek be nála! Nincs ott elég naplopó így is, hétfőn délelőtt a harminc fős személyzetből kb. ketten dolgoztak. Kell egy külön Posta az illetékbefizetés miatt, az okmányirodában benne! Na ezért kell összevonni a kerületeket Budapesten, kedves Burány Sándor, MSZP, hogy ha már sóhivatalokat tartunk fenn, legalább ne huszonkettő legyen, csak hét.

Tunézia

OK, vállalom az engem körülvevő sárga irigységet: a hónap végén valószínűleg ide megyünk nyaralni:

Thapsus Hotel, Tunézia

A döntéshez persze mérlegelni kellett, hogy sokba kerül, hogy csak hét éjszaka az egész, hogy még sosem ültem repülőn, hogy még sosem jártam Európán kívül és így tovább. De akkor is.

Az első lépés az útlevél beszerzése, mert anélkül természetesen nem megy. A kerületi okmányiroda természetesen kizárólag munkaidőben van nyitva, ma reggel tehát ott kezdtem. Üzenet az agynak: az ügyintézés menetét mindig meg kell kérdezni előre telefonon. Hátha az okmány beszerzéséhez az első lépést nem is az okmányirodában kell megtenni… („egyablakos ügyintézés”). Tehát elballagtam a közeli postára, befizettem a hatezer forintos csekket, majd vissza. Az útlevelet tíz napon belül küldik postán – ajánlva, nyilván azért, hogy még egy plusz utam azért mindenképpen legyen miatta.

Postai ügyintézés, 2004

A Főtáv küldött valami pénzt, ám csak az értesítőt kaptam meg, a pénzért el kellett menni a postára. Mivel az értesítés két hetes volt, rá akartam kérdezni telefonon, hogy ott van-e még a Postán az utalvány. Volt két számom, felhívtam az elsőt. Felvették, egy nő hallózott. Belekezdtem, hogy ki vagyok és mit akarok, erre azt mondta: – Várjon egy kicsit! – majd mellé rakta a kagylót és két percig nem szólt bele semmit, pedig közben már kiabáltam is neki. Leraktam. Hívtam a másik számot, ott közölték, hogy a másik ablak lett volna az illetékes… Azért megnézte nekem, az utalványt rendben meg is találta, mire megkérdeztem, hogy ki küldte.

– De uram, ennyi kérdést!
– ?!
– A másik ablaknál van és újra el kellene mennem…

Elmentem tehát személyesen is, vettem sorszámot, majd leültem egy feltűnően ideges férfi mellé. Rövidesen én is ideges lettem, először azon, hogy ő milyen ideges, folyamatosan dobolt a lábával és fészkelődött. Aztán megláttam a sorszámát, akkor már azon voltam ideges, hogy az illetőnek alacsonyabb sorszáma volt, mint nekem, a kijelzőn viszont már mindkettőnk sorszámánál magasabb számok voltak. A megoldás az volt, hogy a csekkbefizetés két ablaknál is pörgött, a levélfeladó ablaknál viszont, ahová mi is vártunk, a postás egy kuncsafttal dumált, végül húsz percig kellett várni, mire sorra kerültem.

Kiderült, hogy értesítéssel eleve nem oda kellett volna mennem, hanem sorszám nélkül, egyből a hátsó ablakokhoz. A hátsó ablakoknál egy néni éppen evett, de sajnos nem volt illetékes, a másik ablakhoz kellett mennem. Ott viszont nem volt senki. Amikor az evő néni trécselni kezdett egy másik nyanyával, rákérdeztem, esetleg öt percre nem fáradna-e át egyikük a másik ablakhoz, mert huszonöt perce várok. Nem, azt nem lehet. További öt perc múlva az illetékes ablakhoz megjött az illetékes néni, és miután kiálltam a három tagú sort, fél perc alatt megkaptam a pénzt. Fél óra alatt végeztem is.

Katonai behívót kaptam

Izomból megrémültem ma: értesítés jött, hogy behívóm érkezett, csak a postás nem tudta átadni, mert nem voltunk itthon. Elmentem érte a Postára, ahol már az átvétele is bonyodalommal járt, a postás kisasszonyok nem találták, hány helyen kell aláírni. Viszont kedvesek voltak, és régóta nem fordult elő velem, hogy én magázok le valakit, aki visszategez.Szóval a behívó: nem csak sorozásra rendeltek, hanem behívtak igazi katonának, igazi laktanyába. Gyorsan utánaolvastam a neten – áldassék az Alba Kör neve és honlapja -, kiderült, hogy még nincs minden veszve, polgári szolgálatot a katonai eskü letétele előtt bármikor, akár még a laktanyában is lehet kérni (ők is cseleznek persze: a laktanyákban már az első nap le kell tenni az esküt). A kérelemnek azonnal halasztó hatálya van, amíg valakik el nem döntik, lehetek-e polgári szolgálatos. Azt hiszem, a jövő hétre megvan a programom…