okmányiroda

Illetéket csak postán lehet befizetni!

szpeti

Lejárt az útlevelem érvényessége, úgyhogy kértem időpontot az új igényléséhez. Mindenki azt kérdezi, tervben van-e valamilyen külföldi út: nincs, de az alapítványnál elég soknak a lehetősége szóba kerül, és ha valamelyik megvalósul, ne akkor kelljen kapkodni.

Kértem tehát időpontot az okmányirodába. Most tartok ott a régi blogom áttöltésében, de emlékeztem is, hogy annak idején 1. elmentem az okmányirodába, 2. elmentem a postára befizetni az illetéket csekken, 3. az okmányirodában bemutattam a befizetett csekket. Az volt a kérdés, hogy 2010-re sikerült-e elhelyezni egy darab kártyaleolvasót az okmányirodában, hogy ne kelljen külön utat tenni a csekk miatt, vagy ne adj’ isten készpénzben is befizethetném a pénzt.

Nem, készpénzben nem, de viszont igen, az okmányirodában van kártyaleolvasó. De az illetéket akkor is csekken kell befizetni!

Igaz, ehhez nem kell elmenni egy külsős postára. Csináltak egy külön postát az okmányirodába! Külön, zárt sarokhelységgel, eszközökkel, hatáskörrel, illetve nyugdíjassal, aki naphosszat arra vár, hogy illetékcsekket fizessenek be nála! Nincs ott elég naplopó így is, hétfőn délelőtt a harminc fős személyzetből kb. ketten dolgoztak. Kell egy külön Posta az illetékbefizetés miatt, az okmányirodában benne! Na ezért kell összevonni a kerületeket Budapesten, kedves Burány Sándor, MSZP, hogy ha már sóhivatalokat tartunk fenn, legalább ne huszonkettő legyen, csak hét.

Egyablakos ügyintézés, Csepel

szpeti

Azt gondoltam, ideje hivatalosan is csepeli lakossá válni, így a Kormányzati Portálon keresztül időpontot kértem mindkettőnknek a csepeli okmányirodába. A megadott időpontban a megadott hármas ablakhoz fáradtunk, ahonnan rögtön tovább is küldtek minket a lefoglalt időpontra érkezők közös, 14-es ablakához.

A 14-es ablaknál egyből sorra kerültünk, a hölgy elkérte a személyiken kívül a lakás tulajdonjogát bizonyító okiratot, pl. adásvételi szerződést is, ami természetesen nem volt nálam. OK, én vagyok a hülye, amiért a tavaszi útleveles szívás után most sem kérdeztem rá előzőleg az ügymenetre. Mindezek ellenére: az önkormányzat miért nem tudja magától, hogy kié egy lakás a kerületben? És a magasságos kormányzati portálon miért nem tudnak kirakni egy rövid ismertetőt az ügymenetről az időpont-foglalás szövege mögé?

Na, fél órával későbbre kaptunk újabb időpontot ugyanoda, addigra vissza is értem otthonról a hiányzó papírokkal. A hölgy segített kitölteni a kérelmet, amivel átküldött minket a 22-es ablakhoz.

Ott a soron következő hölgy a papírokról a számítógépbe pötyögte az adatainkat, majd kinyomtatott egy újabb papírt, amit ismét kitöltöttünk. Közben beírt minket egy csíkos füzetbe is, a helyrajzi számunkat pedig egy saláta jellegű, spirálozott füzetből nézte ki, még jó, hogy már feltalálták a papírt az egyiptomiak.

Ezután kaptunk egy-egy lakcímigazoló kártyát, amihez a hölgynek szüksége volt még a személyi számomra – ez nem lett alkotmányellenes úgy tíz éve? Azt sem értem, az új lakcímet miért nem a személyi igazolványom soron következő „lakcím” rubrikájába írja be, miért kell plusz egy igazolványt magammal hordani?

Azt viszont a javukra írom, hogy ha a megfelelő papírok nálunk lettek volna, sehol sem kellett volna várakozni.

Tunézia

szpeti

OK, vállalom az engem körülvevő sárga irigységet: a hónap végén valószínűleg ide megyünk nyaralni:

Thapsus Hotel, Tunézia

A döntéshez persze mérlegelni kellett, hogy sokba kerül, hogy csak hét éjszaka az egész, hogy még sosem ültem repülőn, hogy még sosem jártam Európán kívül és így tovább. De akkor is.

Az első lépés az útlevél beszerzése, mert anélkül természetesen nem megy. A kerületi okmányiroda természetesen kizárólag munkaidőben van nyitva, ma reggel tehát ott kezdtem. Üzenet az agynak: az ügyintézés menetét mindig meg kell kérdezni előre telefonon. Hátha az okmány beszerzéséhez az első lépést nem is az okmányirodában kell megtenni… („egyablakos ügyintézés”). Tehát elballagtam a közeli postára, befizettem a hatezer forintos csekket, majd vissza. Az útlevelet tíz napon belül küldik postán – ajánlva, nyilván azért, hogy még egy plusz utam azért mindenképpen legyen miatta.