Olvasóink közül bizonyára sokan emlékeznek még a kilencvenes évek népszerű, Egy rém rendes család című tévésorozatára. Ebben a főszereplő Al Bundy cipőeladóként dolgozott, és a sorozat egyik legviccesebb történet-szála is a munkahelyéhez kötődött, ahol Bundy botrányos, egyben rendkívül vicces módon szolgálta ki a hozzá forduló molett hölgyeket. A Tűsarok és kamatláb című könyv szerzője nem tévésztár, hanem etnográfus, akit szakmai érdeklődés vezetett a cipőboltba. Az viszont közös a könyvben és a tévésorozatban, hogy mindkettő vicces – Mirja Tervo ugyanis nagyon szimpatikus írói eszközt: az iróniát választotta ahhoz, hogy a cipőboltban eltöltött másfél évet bemutassa az olvasóknak. Iróniával ír saját magáról és a cipőbolti jelenségekről is, ami egyrészt szórakoztatóvá, másrészt könnyen emészthetővé tesz egy máskülönben nem túlságosan érdekes témát. A könyv ugyanis tényleg semmi másról nem szól, mint hogy milyen élet folyik egy New York-i luxuscipő-boltban. Read more
könyv
Évértékelés 2013
Jó évünk volt az idén is. Zsófi kijárta a bölcsődét, aztán óvodás lett, mi pedig dolgoztunk, és még utaztunk is: én Londonba, kettesben Rómába, hármasban pedig a Balatonnál nyaraltunk. Egy temetés volt, Guszti bácsi 91 évesen sajnos elhunyt, esküvő viszont egy sem, remélem, jövőre jobb lesz ez az arány.
Az olvaslak.hu-t idén is élveztem, a motivációm viszont megváltozott, most már inkább az újságírás-része miatt csinálom. Olvasni ugyanis tudnék eleget enélkül is, főleg ahogy rázódok bele az angol nyelvbe, úgy tágul ki a világ. A három legjobb könyv például, amit idén olvastam, angolul volt: The Cuckoo’s calling, Rocking the wall, The last colony – a háromból még csak az egyik jelent meg magyarul…
Megjelentek cikkeim az Élet és Tudományban, és nem is csak könyvrecenzió, ez jó volt, ezt szeretném folytatni jövőre is. Más újságba is szívesen írnék ilyen hobbi-jelleggel, főleg a Csepel-újságnál megismert helyi újságíráshoz lenne kedvem, sajnos azonban a helyi Fidesz-pártlap színvonala nem felel meg az ízlésemnek, az MSZP-pártlap viszont eleve nem is jut el hozzánk, olyan újságba meg nem írok, amit aztán a kezembe sem tudok venni.
A jegyzőkönyv kedvéért: a három legjobb film a Vasember 3., a Gravity és a Phillips kapitány volt, és emlékezetes, sírvaröhögős trash film volt a Babás-papás is.
Célkitűzések
A fogyókúrám idén sem volt sikeres, és jelenleg gőzöm sincs, mivel tudnám rávenni magam a fogyásra, de azért a célt kitűzöm: a súlyom minden hónapban legyen átlagosan X alatt (a konkrét szám titok).
A Balaton-átúszás sem jött össze, idén tüdőgyulladás miatt, jövőre pedig júniusban reményeim szerint babázni fogunk, szóval ez felejtős. Futni jártam, de nem túl sokat: szerettem volna legalább a 2012-es kilométer-mennyiséget elérni, de nem sikerült, viszont ez egy nagyon jó cél lesz 2014-re: 232 kilométert lefutni legalább.
Azt is célul tűztem ki, hogy az aktualitások mellett elolvassak néhány klasszikus könyvet is, de aztán rájöttem, hogy ehhez semmi kedvem, ezért nem csináltam. Végül is az egyetlen célkitűzésem, ami sikerrel járt, az angol nyelvű könyvek olvasása. Ez élvezetes volt, kellően küzdeni is kellett vele, például Az operaház fantomja nagyon durva harc volt a rengeteg nehéz szó miatt. Már magyarul se könnyű, mit jelent például az, hogy vikomt, nem igaz? De azért lenyomtam ezt is, és mivel a céljaim közül ez sikerült egyedül, szeretnék részletesen is eldicsekedni, mely könyveket olvastam el angolul:
A jövő évi céljaim:
- a testsúlyom átlaga minden hónapban legyen X alatt,
- sport: többet futni, mint a 2012-es 232 km,
- elolvasni havonta legalább egy könyvet angolul is.
Kindle Paperwhite
Vettünk egy második Kindle-t is, hogy ne legyen mindig probléma abból, hogy ki használja az eddigi egyet, másrészt ez világít, ami új perspektívákat nyit a mindennapokban. First world problem, én is tudom, de például Noémi nem tud aludni az olvasólámpa fényétől, illetve az új szobánkban még nincs is olvasólámpa egyáltalán. Vagy ha én altatom Zsófit és a sötétben megöl az unalom, vagy amikor a 3-as metróban csak pislákolnak a lámpák… A Kindle Paperwhite minderre megoldást nyújt: világít a képernyője, mégsem bántja és fárasztja a szemet, azaz könnyedén és sokat lehet rajta olvasni rajta a sötétben is.
A Paperwhite érintőképernyős, ettől viszont egyáltalán nem vagyok elragadtatva. Olvasás közben a leggyakrabban használt funkció a lapozás, amire a régi készülékek oldalsó gombjai tökéletes megoldást nyújtottak, mindkét kéz számára, ha a másikkal kapaszkodni kellett a metrón. Az érintőképernyővel ez nehezebb, ugyanis be kell nyúlni a képernyő megfelelő részére, ami egykezes olvasásnál sokkal nehezebb.
Vannak szoftveres hibái is: az angol-magyar szótár működik, de egy adott szó kiválasztása kifejezetten nehéz, mert a rövid érintést a készülék lapozásnak veszi, a hosszút pedig két soros kijelölésnek, mindkettő elég idegesítő. A szótárban való keresés ráadásul egy idő után egyre lassabban megy, ilyenkor újra kell indítani a készüléket – 2013-ban azért ez már elég kínos. A wifire való kapcsolódás is eggyel több klikken keresztül érhető el, mint azelőtt, a maximális sorköz is lehetne nagyobb, az új betűtípusok se szépek – tulajdonképpen a szoftveres változások egyike sem tetszik, a két generációval ezelőtti szoftver jobb volt, egyszerűbb és kényelmesebb is. Persze a szoftveren még biztosan fognak frissíteni, talán egyszerűsíteni is… A hardver viszont jó: a világítás végtelenül hasznos, a nagyobb felbontás szép, és persze a kisebb készülék kényelmesebb, mint a nagyobb.
Evidens, hogy egy Kindle-höz tokra is szükség van, bolti forgalomban viszont csak a Media Marktban láttam még. Ott azonban sajnos hülyének nézik az embert: 10 ezer(!) forintért árulnak tokot a 15-25 ezer forintos készülékekhez, remélem, nem sok vevő fog bedőlni nekik. Vaterázni kell vagy az Amazonról rendelni közvetlenül, csak sajnos úgy meg rápróbálni, kézbe fogni nem lehet. Az is hülye vicc volt az Amazontól, hogy a sima Kindle és a Paperwhite mérete különböző, még erre is figyelni kell.
Érdekesség, hogy az új készüléken is a Szellemírót olvastam el először, csak most már angolul. Ez részben véletlen volt, részben egy valóban hasznos szoftveres fejlesztésnek köszönhető: minden, amit valaha átküldtem az első Kindle-re, ezen is elérhető, akár cím, akár időrend szerint rendezve, sőt kereshető is, vagyis kényelmesen tudok válogatni a korábbi könyvek és cikkek között az új készüléken is (én meg hirtelen a The Ghost-ra böktem rá).
Kapcsolataink hatalma és kiterjedése (Élet és Tudomány)
A kötet akár a folytatása is lehetne Barabási-Albert László világhírű, Behálózva című könyvének. Mint ismert, Barabási számtalan területen rámutatott az életünket alapvetően befolyásoló hálózatok jelenségére, legyenek azok akár a sejtjeink, akár a számítógépeink hálózatai, és természetesen bemutatta az emberek közötti kapcsolatok hálózatát is. E könyv szerzői, James H. Fowler és Nicholas A. Christakis szintén foglalkoznak, ahogy a hálózatok matematikai jellegzetességei az emberek közötti kapcsolatok során megjelennek, és sokkal nagyobb mértékben befolyásolják az életünket, mint az korábban gondoltuk. Read more
Robert Galbraith (J.K. Rowling): The Cuckoo’s Calling
J.K. Rowling előző könyvét, az Átmeneti üresedést talán a negyedéig tudtam elolvasni angolul, annyira nehézkes és érdektelen volt, magyarul pedig még el se kezdtem. Adtam azért egy esélyt ennek az újnak is, amit álnéven írt, és az egyik legjobb könyv volt, amit idén eddig olvastam!
A nyelvezetével mondjuk ennek is megszenvedtem: Rowling eleve brit angol nyelven ír és nekem inkább az amerikaiban van gyakorlatom, ráadásul olyan szókinccsel, hogy az elején mindössze egy csaj megy az utcán, nekem mégis egyfolytában szótáraznom kellett. Kb. a könyv harmadára lett élvezetes az olvasás, a végére pedig csak úgy pörgettem – idővel azért hozzá lehetett szokni a szóhasználatához. Az is nehezítette az olvasást, hogy a szálak csak a könyv végén futottak össze, és nem mindig tudtam, pontosan mire kell koncentrálni.
A történet viszont iszonyú jó: egy féllábú magánnyomozó egy belevaló új titkárnő segítségével nyomoz egy szupermodell halála után. Minden szereplő fantasztikusan élő és érdekes, pont mint a Harry Potterben, és a jelenetek izgalmasak, romantikusak, szerintem ez a könyv legnagyobb erénye. Furcsa persze egy Londonban játszódó krimit romantikusnak gondolni, de a regényt pont úgy áthatja az emberek, a közöttük levő kapcsolatok és a London iránti szeretet, mint például az Anna-sorozatban volt.
A nyomozás meglehetősen szerteágazó: Strike, a főszereplő magánnyomozó egyesével beszél minden érintettel, és időnként nehéz számon tartani, melyik szereplővel az eset melyik részét vizsgálja és az miért érdekes. De közben együtt járkálunk vele Londonban, látjuk a privát szféráját, együtt élünk vele néhány száz oldal erejéig, és Cormoran Strike az egyik legérdekesebb főhős, akiről valaha könyvet olvastam.
Köztudomású, hogy amíg ki nem derült, hogy a könyvet Rowling írta, nem volt túl sikeres. Ebben a bejegyzésben elég jól össze van foglalva, hogy miért: egyből kemény kötésben adták ki, ami „első könyves” szerzőnél nem szerencsés, nagyon rossz a cím (a könyv feléig ki sem derül, Cuckoo egyáltalán kicsoda – ez a meggyilkolt modell beceneve egyébként), rossz a borító (nem nyomozásra, hanem csajos, szerelmes történetre utal), és a történet sem akciódús, hanem ide-oda járkálós. Mindezek persze engem már nem befolyásoltak: a nyomozás fordulatos, a szereplők izgalmasak és minden jelenet külön-külön nagyon hangulatos: az Átmeneti üresedést felejtsük el, szerintem ez az a regény, amivel J.K. Rowling méltón visszatért!
A finn nyelv és kultúra alapjai (Élet és Tudomány)
Egyszerű történet, de a legtöbb kitűnő könyv története egyszerű, amely önmagunk kereséséről, valamint a finn nyelvről és kultúráról szól. Read more
Kölykökből művészek (Élet és Tudomány)
Patti Smith 1946. december 30-án született Chicagoban, és már a családjában rengeteg különböző hatás érte. A szüleinek keményen kellett dolgoznia, ezért már kisgyerek-korától kezdve ő vigyázott a húgaira és az öccsére. Rengeteget olvasott, csodálatos képzelete volt, amelyet a közeli erdőkben, mezőkön kamatoztatott, amikor szerepjátékokat játszott a testvéreivel. Mélyen vallásos család voltak, ugyanakkor csodálták a művészeteket is, édesapjával komoly vitáik voltak arról, hogy Salvador Dali vagy Picasso az elismerésükre inkább méltó festő. Read more
Évértékelés 2012
2012 már más volt, mint az előző két év: Noémi is dolgozott, Zsófi bölcsibe járt, én munkahelyet változtattam. Mindez semmit sem változtatott azon, hogy idilli családi életet éltünk, és reményeim szerint ebben jövőre is csak annyi változás lesz, hogy ősztől Zsófi óvodába jár majd.
Idén nem volt se esküvő, se temetés.
Az olvaslak.hu szerkesztése igazán jó hobbinak bizonyult, élveztem szinte minden percét. Rengeteg cikket írtunk, új szerzőket is sikerült bevonni, az olvasottság pedig folyamatosan nő. Ráadásul, mióta metróval járok munkába és onnan haza, irdatlan sok könyvet ki tudok olvasni – Trychydts 93 könyves rekordja az egész évet tekintve még nem volt veszélyben, de a második félévben már ez volt nálam is a nagyságrend (47 könyv hat hónap alatt).
A legjobb könyvek A vének háborúja, a Ready Player One és A hét csoda voltak (illetve Steven Saylor Gordianus-sorozata általában is a legnagyobb idei felfedezésem volt). A legjobb filmek a harmadik Batman, a harmadik Men In Black és a harmadik Daniel Craig-féle James Bond voltak.
Célkitűzések
Nem mondhatnám viszont, hogy az idei évre kitűzött céljaimat túlságosan teljesítettem volna. A könyvem megjelent, a maga módján ez rendben volt. A nyelvvizsga időközben érdektelenné vált – eleve csak a nyelvtudásom fejlődésének a bizonyítékát akartam látni benne, de a munkahelyemen enélkül is le tudom mérni, hol tartok. Jövőre jó lenne még tovább fejlődni, de pillanatnyilag nem tudom, hogyan tudnám ezt mérhetővé tenni. Olvasni akarok angolul, ez biztos, mondjuk havonta egy-egy könyvet legalább.
A Balaton-átúszásra nem mentem el, a félmaraton lefutása sem sikerült, és visszahíztam 6 kilót. Részben meg tudom indokolni ezeket az új munkahelyemmel, hiszen új élethelyzet, tovább tart a munkaidő, eleinte több volt a stressz és így tovább – jövőre viszont vagy új kifogások kellenek, vagy most már tényleg le kellene fogynom tíz kilót. A Balaton-átúszást is évek óta szeretném két óra alatt lenyomni, idén pont itt lenne az ideje, hogy megcsináljam.
Végül pedig a műveltségem fehér foltjainak satírozgatása végett írtam egy listát olyan klasszikus könyvekről, amelyeket az újdonságok mellé be akarok szorítani. Egyelőre csak 8 könyv van ezen a listán, de a „havonta egy” a jól betartható célkitűzés, úgyhogy majd még nézek hozzá néhányat. Összefoglalva:
- Lefogyni tíz kilót
- Elolvasni havonta egy könyvet angolul is
- Elolvasni havonta egy klasszikus regényt
- Balaton-átúszás két órán belüli idővel
Ezt pedig év végére:
Megjelent a könyvem!
„Az informatika fejlődése mindannyiunk életében alapvető változásokat hozott, és ennek a változásnak a történelemben most először a vak és a gyengénlátó emberek is egyenrangú részesei lehettek. Ugyanakkor a legtöbb látó ember ma még nagyon keveset tud a látássérültekről, és általában azt is rosszul. Fehér bot, Braille-írás, intézeti elhelyezés, és a vak emberek foglalkozásával kapcsolatban is előbb ugrik be a vak koldus, mint a vak ügyvéd vagy a vak programozó. A könyv témája az, ahogyan az informatika a látássérült emberek segítségére siet, és ezzel megváltoztatja az életüket.”
Megjelent a könyvem, amint beharangoztam már, és bárki megvásárolhatja a kiadónál. Az előző bejegyzésben említett hibák sajnos benne maradtak a könyvben, de talán nem túlságosan zavaróak. Nekem már van belőle egy példányom, és tetszik, bár túlságosan vékonyka – nem is lenne baj, csak a vételára utal vastagabb kiadványra… Mivel én 20%-os szerzői kedvezményt kapok a kiadónál, ezért minden érdeklődőnek azt javaslom, hogy forduljon először személyesen hozzám. Így meg tudom mutatni, kézbe lehet venni, lehet gusztálni, belelapozni, és ha tetszik, ezer forinttal olcsóbban tudod megvenni.
Szeptember végén (valószínűleg) megjelenik a könyvem
A könyvet, aminek a kéziratát márciusban fejeztem be, szeptember végére a jelek szerint talán tényleg kiadják. Nem az én könyvemmel volt még hat hónapnyi munka, hanem a kiadónál jelentkezett annyi szerző, hogy én csak most kerültem sorra. Még úgy is, hogy a könyvet nekem kellett szerkeszteni és betördelni – a kiadó is vállalta volna, de túl súlyos tízezrekért ahhoz, hogy inkább magam nekiüljek. Sajnos nem vall túl nagy fantáziára tőlem, hogy a dizájn a 2003-as Microsoft Word sablont követi Times New Roman és Arial betűtípusokkal, de ezúttal a megbízhatóságot választottam a szépség helyett és nem kezdtem el a betűtípusokkal szórakozni. Néhány tördelési hiba és elírás is maradt még benne – most éppen ezek kijavítását szorgalmazom a kiadónál.
Van már borítója is, amint látszik – én Bogit szerettem volna a címlapon látni, de a kiadónál erre is volt egy szabály: a dreamstime stockfotó oldal készletéből lehetett választani.
Maga a könyv szerintem elég jól sikerült, a látássérültügyi informatikáról még egészen biztosan nem jelent meg ilyen átfogó, és egyben olvasmányos szakkönyv – én legalábbis elég jól szórakoztam, mikor tegnap újra végigolvastam.
Az egész történet egyetlen kínos része az ár: a könyv 4.730 forintba fog kerülni, ami nem hiszem, hogy nagyon reális lenne egy 108 oldalas, puhafedelű könyvért. Viszont ha én vásárolok a saját könyvemből, kapok 20% szerzői kedvezményt, vagyis tőlem 3.800-ért megkapod…