könyv

Kindle Paperwhite

szpeti

Vettünk egy második Kindle-t is, hogy ne legyen mindig probléma abból, hogy ki használja az eddigi egyet, másrészt ez világít, ami új perspektívákat nyit a mindennapokban. First world problem, én is tudom, de például Noémi nem tud aludni az olvasólámpa fényétől, illetve az új szobánkban még nincs is olvasólámpa egyáltalán. Vagy ha én altatom Zsófit és a sötétben megöl az unalom, vagy amikor a 3-as metróban csak pislákolnak a lámpák…  A Kindle Paperwhite minderre megoldást nyújt: világít a képernyője, mégsem bántja és fárasztja a szemet, azaz könnyedén és sokat lehet rajta olvasni rajta a sötétben is.

A Paperwhite érintőképernyős, ettől viszont egyáltalán nem vagyok elragadtatva. Olvasás közben a leggyakrabban használt funkció a lapozás, amire a régi készülékek oldalsó gombjai tökéletes megoldást nyújtottak, mindkét kéz számára, ha a másikkal kapaszkodni kellett a metrón. Az érintőképernyővel ez nehezebb, ugyanis be kell nyúlni a képernyő megfelelő részére, ami egykezes olvasásnál sokkal nehezebb.

Vannak szoftveres hibái is: az angol-magyar szótár működik, de egy adott szó kiválasztása kifejezetten nehéz, mert a rövid érintést a készülék lapozásnak veszi, a hosszút pedig két soros kijelölésnek, mindkettő elég idegesítő. A szótárban való keresés ráadásul egy idő után egyre lassabban megy, ilyenkor újra kell indítani a készüléket – 2013-ban azért ez már elég kínos. A wifire való kapcsolódás is eggyel több klikken keresztül érhető el, mint azelőtt, a maximális sorköz is lehetne nagyobb, az új betűtípusok se szépek – tulajdonképpen a szoftveres változások egyike sem tetszik, a két generációval ezelőtti szoftver jobb volt, egyszerűbb és kényelmesebb is. Persze a szoftveren még biztosan fognak frissíteni, talán egyszerűsíteni is… A hardver viszont jó: a világítás végtelenül hasznos, a nagyobb felbontás szép, és persze a kisebb készülék kényelmesebb, mint a nagyobb.

Evidens, hogy egy Kindle-höz tokra is szükség van, bolti forgalomban viszont csak a Media Marktban láttam még. Ott azonban sajnos hülyének nézik az embert: 10 ezer(!) forintért árulnak tokot a 15-25 ezer forintos készülékekhez, remélem, nem sok vevő fog bedőlni nekik. Vaterázni kell vagy az Amazonról rendelni közvetlenül, csak sajnos úgy meg rápróbálni, kézbe fogni nem lehet. Az is hülye vicc volt az Amazontól, hogy a sima Kindle és a Paperwhite mérete különböző, még erre is figyelni kell.

Érdekesség, hogy az új készüléken is a Szellemírót olvastam el először, csak most már angolul. Ez részben véletlen volt, részben egy valóban hasznos szoftveres fejlesztésnek köszönhető: minden, amit valaha átküldtem az első Kindle-re, ezen is elérhető, akár cím, akár időrend szerint rendezve, sőt kereshető is, vagyis kényelmesen tudok válogatni a korábbi könyvek és cikkek között az új készüléken is (én meg hirtelen a The Ghost-ra böktem rá).

Kapcsolataink hatalma és kiterjedése (Élet és Tudomány)

szpeti

James H. Fowler – Nicholas A. Christakis: Kapcsolatok hálójábanA kötet akár a folytatása is lehetne Barabási-Albert László világhírű, Behálózva című könyvének. Mint ismert, Barabási számtalan területen rámutatott az életünket alapvetően befolyásoló hálózatok jelenségére, legyenek azok akár a sejtjeink, akár a számítógépeink hálózatai, és természetesen bemutatta az emberek közötti kapcsolatok hálózatát is. E könyv szerzői, James H. Fowler és Nicholas A. Christakis szintén foglalkoznak, ahogy a hálózatok matematikai jellegzetességei az emberek közötti kapcsolatok során megjelennek, és sokkal nagyobb mértékben befolyásolják az életünket, mint az korábban gondoltuk. Read more →

Robert Galbraith (J.K. Rowling): The Cuckoo’s Calling

szpeti

The Cuckoo's Calling

J.K. Rowling előző könyvét, az Átmeneti üresedést talán a negyedéig tudtam elolvasni angolul, annyira nehézkes és érdektelen volt, magyarul pedig még el se kezdtem. Adtam azért egy esélyt ennek az újnak is, amit álnéven írt, és az egyik legjobb könyv volt, amit idén eddig olvastam!

A nyelvezetével mondjuk ennek is megszenvedtem: Rowling eleve brit angol nyelven ír és nekem inkább az amerikaiban van gyakorlatom, ráadásul olyan szókinccsel, hogy az elején mindössze egy csaj megy az utcán, nekem mégis egyfolytában szótáraznom kellett. Kb. a könyv harmadára lett élvezetes az olvasás, a végére pedig csak úgy pörgettem – idővel azért hozzá lehetett szokni a szóhasználatához. Az is nehezítette az olvasást, hogy a szálak csak a könyv végén futottak össze, és nem mindig tudtam, pontosan mire kell koncentrálni.

A történet viszont iszonyú jó: egy féllábú magánnyomozó egy belevaló új titkárnő segítségével nyomoz egy szupermodell halála után. Minden szereplő fantasztikusan élő és érdekes, pont mint a Harry Potterben, és a jelenetek izgalmasak, romantikusak, szerintem ez a könyv legnagyobb erénye. Furcsa persze egy Londonban játszódó krimit romantikusnak gondolni, de a regényt pont úgy áthatja az emberek, a közöttük levő kapcsolatok és a London iránti szeretet, mint például az Anna-sorozatban volt.

A nyomozás meglehetősen szerteágazó: Strike, a főszereplő magánnyomozó egyesével beszél minden érintettel, és időnként nehéz számon tartani, melyik szereplővel az eset melyik részét vizsgálja és az miért érdekes. De közben együtt járkálunk vele Londonban, látjuk a privát szféráját, együtt élünk vele néhány száz oldal erejéig, és Cormoran Strike az egyik legérdekesebb főhős, akiről valaha könyvet olvastam.

Köztudomású, hogy amíg ki nem derült, hogy a könyvet Rowling írta, nem volt túl sikeres. Ebben a bejegyzésben elég jól össze van foglalva, hogy miért: egyből kemény kötésben adták ki, ami „első könyves” szerzőnél nem szerencsés, nagyon rossz a cím (a könyv feléig ki sem derül, Cuckoo egyáltalán kicsoda – ez a meggyilkolt modell beceneve egyébként), rossz a borító (nem nyomozásra, hanem csajos, szerelmes történetre utal), és a történet sem akciódús, hanem ide-oda járkálós. Mindezek persze engem már nem befolyásoltak: a nyomozás fordulatos, a szereplők izgalmasak és minden jelenet külön-külön nagyon hangulatos: az Átmeneti üresedést felejtsük el, szerintem ez az a regény, amivel J.K. Rowling méltón visszatért!

Kölykökből művészek (Élet és Tudomány)

szpeti

Patti Smith: KölykökPatti Smith 1946. december 30-án született Chicagoban, és már a családjában rengeteg különböző hatás érte. A szüleinek keményen kellett dolgoznia, ezért már kisgyerek-korától kezdve ő vigyázott a húgaira és az öccsére. Rengeteget olvasott, csodálatos képzelete volt, amelyet a közeli erdőkben, mezőkön kamatoztatott, amikor szerepjátékokat játszott a testvéreivel. Mélyen vallásos család voltak, ugyanakkor csodálták a művészeteket is, édesapjával komoly vitáik voltak arról, hogy Salvador Dali vagy Picasso az elismerésükre inkább méltó festő. Read more →

Évértékelés 2012

szpeti

2012 már más volt, mint az előző két év: Noémi is dolgozott, Zsófi bölcsibe járt, én munkahelyet változtattam. Mindez semmit sem változtatott azon, hogy idilli családi életet éltünk, és reményeim szerint ebben jövőre is csak annyi változás lesz, hogy ősztől Zsófi óvodába jár majd.

Idén nem volt se esküvő, se temetés.

Az olvaslak.hu szerkesztése igazán jó hobbinak bizonyult, élveztem szinte minden percét. Rengeteg cikket írtunk, új szerzőket is sikerült bevonni, az olvasottság pedig folyamatosan nő. Ráadásul, mióta metróval járok munkába és onnan haza, irdatlan sok könyvet ki tudok olvasni – Trychydts 93 könyves rekordja az egész évet tekintve még nem volt veszélyben, de a második félévben már ez volt nálam is a nagyságrend (47 könyv hat hónap alatt).

A legjobb könyvek A vének háborúja, a Ready Player One és A hét csoda voltak (illetve Steven Saylor Gordianus-sorozata általában is a legnagyobb idei felfedezésem volt). A legjobb filmek a harmadik Batman, a harmadik Men In Black és a harmadik Daniel Craig-féle James Bond voltak.

Célkitűzések

Nem mondhatnám viszont, hogy az idei évre kitűzött céljaimat túlságosan teljesítettem volna. A könyvem megjelent, a maga módján ez rendben volt. A nyelvvizsga időközben érdektelenné vált – eleve csak a nyelvtudásom fejlődésének a bizonyítékát akartam látni benne, de a munkahelyemen enélkül is le tudom mérni, hol tartok. Jövőre jó lenne még tovább fejlődni, de pillanatnyilag nem tudom, hogyan tudnám ezt mérhetővé tenni. Olvasni akarok angolul, ez biztos, mondjuk havonta egy-egy könyvet legalább.

A Balaton-átúszásra nem mentem el, a félmaraton lefutása sem sikerült, és visszahíztam 6 kilót. Részben meg tudom indokolni ezeket az új munkahelyemmel, hiszen új élethelyzet, tovább tart a munkaidő, eleinte több volt a stressz és így tovább – jövőre viszont vagy új kifogások kellenek, vagy most már tényleg le kellene fogynom tíz kilót. A Balaton-átúszást is évek óta szeretném két óra alatt lenyomni, idén pont itt lenne az ideje, hogy megcsináljam.

Végül pedig a műveltségem fehér foltjainak satírozgatása végett írtam egy listát olyan klasszikus könyvekről, amelyeket az újdonságok mellé be akarok szorítani. Egyelőre csak 8 könyv van ezen a listán, de a „havonta egy” a jól betartható célkitűzés, úgyhogy majd még nézek hozzá néhányat. Összefoglalva:

  • Lefogyni tíz kilót
  • Elolvasni havonta egy könyvet angolul is
  • Elolvasni havonta egy klasszikus regényt
  • Balaton-átúszás két órán belüli idővel

Ezt pedig év végére:

Zsófi trombitát fúj

Megjelent a könyvem!

szpeti

Szatmári Péter: Informatika a látássérültekért„Az informatika fejlődése mindannyiunk életében alapvető változásokat hozott, és ennek a változásnak a történelemben most először a vak és a gyengénlátó emberek is egyenrangú részesei lehettek. Ugyanakkor a legtöbb látó ember ma még nagyon keveset tud a látássérültekről, és általában azt is rosszul. Fehér bot, Braille-írás, intézeti elhelyezés, és a vak emberek foglalkozásával kapcsolatban is előbb ugrik be a vak koldus, mint a vak ügyvéd vagy a vak programozó. A könyv témája az, ahogyan az informatika a látássérült emberek segítségére siet, és ezzel megváltoztatja az életüket.”

Megjelent a könyvem, amint beharangoztam már, és bárki megvásárolhatja a kiadónál. Az előző bejegyzésben említett hibák sajnos benne maradtak a könyvben, de talán nem túlságosan zavaróak. Nekem már van belőle egy példányom, és tetszik, bár túlságosan vékonyka – nem is lenne baj, csak a vételára utal vastagabb kiadványra… Mivel én 20%-os szerzői kedvezményt kapok a kiadónál, ezért minden érdeklődőnek azt javaslom, hogy forduljon először személyesen hozzám. Így meg tudom mutatni, kézbe lehet venni, lehet gusztálni, belelapozni, és ha tetszik, ezer forinttal olcsóbban tudod megvenni.

Szeptember végén (valószínűleg) megjelenik a könyvem

szpeti

Szatmári Péter: Informatika a látássérültekértA könyvet, aminek a kéziratát márciusban fejeztem be, szeptember végére a jelek szerint talán tényleg kiadják. Nem az én könyvemmel volt még hat hónapnyi munka, hanem a kiadónál jelentkezett annyi szerző, hogy én csak most kerültem sorra. Még úgy is, hogy a könyvet nekem kellett szerkeszteni és betördelni – a kiadó is vállalta volna, de túl súlyos tízezrekért ahhoz, hogy inkább magam nekiüljek. Sajnos nem vall túl nagy fantáziára tőlem, hogy a dizájn a 2003-as Microsoft Word sablont követi Times New Roman és Arial betűtípusokkal, de ezúttal a megbízhatóságot választottam a szépség helyett és nem kezdtem el a betűtípusokkal szórakozni. Néhány tördelési hiba és elírás is maradt még benne – most éppen ezek kijavítását szorgalmazom a kiadónál.

Van már borítója is, amint látszik – én Bogit szerettem volna a címlapon látni, de a kiadónál erre is volt egy szabály: a dreamstime stockfotó oldal készletéből lehetett választani.

Maga a könyv szerintem elég jól sikerült, a látássérültügyi informatikáról még egészen biztosan nem jelent meg ilyen átfogó, és egyben olvasmányos szakkönyv – én legalábbis elég jól szórakoztam, mikor tegnap újra végigolvastam.

Az egész történet egyetlen kínos része az ár: a könyv 4.730 forintba fog kerülni, ami nem hiszem, hogy nagyon reális lenne egy 108 oldalas, puhafedelű könyvért. Viszont ha én vásárolok a saját könyvemből, kapok 20% szerzői kedvezményt, vagyis tőlem 3.800-ért megkapod…

Nyilvános könyvespolcok és a rukkola.hu

szpeti

Divatosak manapság ezek a könyvcserélő helyek, ahol a felesleges könyveidet mások felesleges könyveire elcserélheted. A mi környékünkön is van két ilyen (a Wekerlén és a Köki Terminálban), illetve ugyanezen az elven működik a nemrég indult közösségi oldal is, a rukkola.hu. Én mindegyikkel szimpatizálnék, de a működési elvét egyiknek sem tartom fenntarthatónak, egyszerűen a matematikai alapjai miatt. Mindegyik közös működési elve, hogy 1:1-ben kell cserélgetni, tehát aki elvisz a rendszerből, cserébe ugyanannyit vissza is kellene adjon, az indulásnál biztosított alap mennyisége így hosszútávon is fennmaradhat. A probléma, hogy az 1:1-es arány sem a minőségét, sem a mennyiségét tekintve nincs betartatva.

A könyvek minősége pontosan követhető akár a Köki Terminál második emeletén, akár a rukkola.hu felajánlott könyveket felsoroló oldalán. A felhasználói szándék nyilvánvaló, egy rossz könyvért mindenki egy jó könyvet akar kapni cserébe, másként nem éri meg részt venni. Persze van, aki viszonylag kiegyenlített minőségben (a rendszer szempontjából: fenntartható módon) végzi a csereberét, van viszont, aki a legócskább könyveiért cserébe a legértékesebb könyveket happolja el, amivel rontja a rendszer egészében levő könyvek minőségét. És megteheti, mert a minőség ellenőrzése egyáltalán nem része a rendszernek.

A mennyiségi probléma pedig, hogy mindkét rendszerben nagyon könnyen lehet csalni. A nyílt könyvespolcoknál semmilyen kontroll nincs, a rukkola.hu rendszere pedig ismerősök közötti kamu könyvátadással verhető át. Mondjuk a feleségem felajánl egy könyvet a polcról, amit én elhappolok, majd mindketten adminisztráljuk, hogy átadta nekem – az 1:3-as átadási arány így, a pontrendszer pedig ócska könyvek nagy mennyiségű felajánlásával verhető át. A megszerzett pontokon pedig könyveket szerzek másoktól – vagyis többet veszek ki a rendszerből, mint amennyit beleraktam.

Persze mindenhol vannak csalók, a hosszútávú működőképesség emberileg a kultúrán múlik, matematikailag pedig az arányokon, hogy lesznek-e, akik összességében egy kicsit többet hajlandók beleadni a rendszerbe, mint kivenni belőle. A Köki Terminálban pontosan látszik, mennyire működik a dolog: semennyire, bár egy bácsi szokott ott olvasgatni, a tömegeket mintha nem vonzaná a dolog, és a polcok is üresek. A rukkola.hu-t esetleg a hosszú farok jelenség mentheti meg, azt viszont valószínűtlennek látom, hogy a slágereket érdemi mennyiségben, ingyen be lehessen innen szerezni. Azon is jó lenne túllendülni, hogy az emberek birtokolni akarják a könyveket, nem csak elolvasni – persze én is így voltam ezzel, amíg be nem telt a szobám…

A személyes tapasztalataim a Rukkolával mondjuk jók, két tök jó könyvet is kaptam már, miközben elpasszoltam négyet, remélem, ezután is tesznek még fel engem érdeklő könyveket. Feltűnő, hogy a rendszerben sokkal több a nő és a nőies könyv, mint a férfias – eddig mind a hat rukkolópartnerem nő volt -, engem viszont a politika, a menedzsment és az informatika érdekel. Igaz, Göncz Árpád életrajza így is beakadt egy közgázos lány révén, akit egyébként egyáltalán nem érdekelt, csak egy konferencián kapta repiajándékként…

Egy fontos mérföldkő (Stephen King: 11/22/63)

szpeti

Régebb óta tudtam, hogy a pályafutásomat a legjobban az angol nyelvtudásom fejlesztése vinné előre. Megfigyeltem például, hogy a négy legjobb barátunk mindegyike sokkal jobban tud  nálam angolul, és mindegyikük sokkal jobban is keres nálam. Az is érdekes volt, amikor megnéztük Zsófi és Trychydts társaságában Az igazság ára (The Lincoln Lawyer) című filmet, majd Trychydts kedvtelésből megvette a könyvet is, és a kettőről közös blogbejegyzést írt. A könyv elolvasásában Trychydts-t egyáltalán nem zavarta vagy befolyásolta, hogy történetesen angol nyelvű volt.

Úgyhogy komolyan elkezdtem gyakorolni az angolt, találtam egy jó tanárt, angolul kezdtem filmeket és sorozatokat nézni, és könyveket is olvastam, de csak amit magyarul már kiolvastam, tehát ismertem. Harry Potter, Stephen King, Hook, majd Hunter S. Thompson után éreztem úgy, hogy menne ez talán elsőre látott könyvekkel is.

Stephen Kingnek tavaly novemberben jelent meg a legújabb regénye 11/22/63 címmel (a cím Jack Kennedy elnök merényletének a napjára utal). Ezt választottam, letöltöttem és belevágtam. Olvasás közben tűnt fel, milyen lassan haladok benne előre, a Kindle százalékos kijelzése alig-alig akart nagyobbra ugrálni. Utánanéztem, és kiderült, hogy a könyv terjedelme másfél millió karakter(!), vagyis ha vesszük az első három Harry Pottert együttvéve, ahhoz még hozzá lehet adni a negyedik részből is egy-két fejezetet, hogy megkapjuk ennek a hosszát. Papíron egyébként 850 oldal, így néz ki:

Stephen King: 11/22/63, a könyv nyomtatott változata egy asztalon

Annyiban viszont tökéletes választás volt, hogy King egyszerű nyelvezetet használ, kizárólag a történetre koncentrál, tehát könnyű megérteni és értelmezni. Úgyhogy bár sokáig tartott, végigolvastam, értettem, és többé-kevésbé élveztem is. Főleg azt élveztem, hogy  értettem, mert maga a történet lassú és unalmas – kb. mint a Duma Key, a jelek szerint King a korábbi mélypontja után beállt erre az élvezhető, de a korábbi könyveihez képest lapos szintre. Írtam róla kritikát, angolul, amit majd átírok magyarra is, ha év végén megjelenik az Európa Kiadónál. És már nekem se volt gond, hogy angolul volt!