Egy fontos mérföldkő (Stephen King: 11/22/63)

Régebb óta tudtam, hogy a pályafutásomat a legjobban az angol nyelvtudásom fejlesztése vinné előre. Megfigyeltem például, hogy a négy legjobb barátunk mindegyike sokkal jobban tud  nálam angolul, és mindegyikük sokkal jobban is keres nálam. Az is érdekes volt, amikor megnéztük Zsófi és Trychydts társaságában Az igazság ára (The Lincoln Lawyer) című filmet, majd Trychydts kedvtelésből megvette a könyvet is, és a kettőről közös blogbejegyzést írt. A könyv elolvasásában Trychydts-t egyáltalán nem zavarta vagy befolyásolta, hogy történetesen angol nyelvű volt.

Úgyhogy komolyan elkezdtem gyakorolni az angolt, találtam egy jó tanárt, angolul kezdtem filmeket és sorozatokat nézni, és könyveket is olvastam, de csak amit magyarul már kiolvastam, tehát ismertem. Harry Potter, Stephen King, Hook, majd Hunter S. Thompson után éreztem úgy, hogy menne ez talán elsőre látott könyvekkel is.

Stephen Kingnek tavaly novemberben jelent meg a legújabb regénye 11/22/63 címmel (a cím Jack Kennedy elnök merényletének a napjára utal). Ezt választottam, letöltöttem és belevágtam. Olvasás közben tűnt fel, milyen lassan haladok benne előre, a Kindle százalékos kijelzése alig-alig akart nagyobbra ugrálni. Utánanéztem, és kiderült, hogy a könyv terjedelme másfél millió karakter(!), vagyis ha vesszük az első három Harry Pottert együttvéve, ahhoz még hozzá lehet adni a negyedik részből is egy-két fejezetet, hogy megkapjuk ennek a hosszát. Papíron egyébként 850 oldal, így néz ki:

Stephen King: 11/22/63, a könyv nyomtatott változata egy asztalon

Annyiban viszont tökéletes választás volt, hogy King egyszerű nyelvezetet használ, kizárólag a történetre koncentrál, tehát könnyű megérteni és értelmezni. Úgyhogy bár sokáig tartott, végigolvastam, értettem, és többé-kevésbé élveztem is. Főleg azt élveztem, hogy  értettem, mert maga a történet lassú és unalmas – kb. mint a Duma Key, a jelek szerint King a korábbi mélypontja után beállt erre az élvezhető, de a korábbi könyveihez képest lapos szintre. Írtam róla kritikát, angolul, amit majd átírok magyarra is, ha év végén megjelenik az Európa Kiadónál. És már nekem se volt gond, hogy angolul volt!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük