Hol költsük el az üdülési csekkünket? – merült fel a kérdés még az ősszel, és a Metropol újság ajánlata alapján a címben jelzett hotel mellett döntöttünk egy hétvégére.
Leslie L. Lawrence egyik legjobb regénye volt a Vérfarkas éjszakája, ami egy csendes svájci faluban játszódott, arra emlékeztetett Erdőbénye leginkább: hegyek között megbúvó falucska, kedves fogadós lány, finom ételek és holdtöltekor gyilkoló vérfarkas. Pontosabban vérfarkas nem volt, legalábbis mi nem találkoztunk vele, pedig még sétáltunk is este a sötétben a faluban.
A hotel tulajdonosai jobbos elkötelezettséget mutattak, mert Biblia várt minket az éjjeliszekrényen, a tévécsatornák sora pedig a Hír TV-vel kezdődött, majd a katolikus Hálózat tévével folytatódott. A harmadik a politikailag semleges VIVA, a negyedik pedig a politikailag elfogult Echo TV volt, aztán összevissza a többi. Az akció jegyében felár nélkül kaptunk vacsorát, masszázst (életemben először) és a jakuzzi használatát (Noémi életében először). Még internet is volt, sajnos csak a hallban, mert a szobáig nem ért el a wifi.
Jó kis hétvégénk volt a fentiek kihasználásával, sétával a faluban és bementünk Tokajba is, ennél hosszabb ideig viszont szerintem unalmas lenne, gőzöm sincs, miből él meg egy közepesen elegáns hotel az 1300 fős és rosszul megközelíthető Erdőbényén, pláne januárban. Rajtunk kívül egyébként két pár volt még az ötven szobás hotelben, az egyik férfi egyik reggel vadászni ment, lehet, hogy ez a vadászok törzs-szállodája az év többi szakában.
Érdekes volt még a hó, mint olyan, budapesti olvasóimnak írom, hogy tőlünk keletre minden fehérbe borult, ott kint a nagyvilágban valódi telet találhatnak az érdeklődők. Vasárnap reggelre konkrétan ránk szakadt az ég, az autót és az utakat is tíz centis hó borította, a képen éppen a hó-autónk csomagtartóját próbálom kinyitni hazaindulás előtt.
