OK, vállalom az engem körülvevő sárga irigységet: a hónap végén valószínűleg ide megyünk nyaralni:
A döntéshez persze mérlegelni kellett, hogy sokba kerül, hogy csak hét éjszaka az egész, hogy még sosem ültem repülőn, hogy még sosem jártam Európán kívül és így tovább. De akkor is.
Az első lépés az útlevél beszerzése, mert anélkül természetesen nem megy. A kerületi okmányiroda természetesen kizárólag munkaidőben van nyitva, ma reggel tehát ott kezdtem. Üzenet az agynak: az ügyintézés menetét mindig meg kell kérdezni előre telefonon. Hátha az okmány beszerzéséhez az első lépést nem is az okmányirodában kell megtenni… („egyablakos ügyintézés”). Tehát elballagtam a közeli postára, befizettem a hatezer forintos csekket, majd vissza. Az útlevelet tíz napon belül küldik postán – ajánlva, nyilván azért, hogy még egy plusz utam azért mindenképpen legyen miatta.