Honvéd Üdülő, Balatonkenese

Csodálatos nyaralóhelyet találtunk erre a nyárra, Balatonkenesén a Magyar Honvédség üdülőjét. Régen ide csak katonák vagy honvédségi alkalmazottak mehettek üdülni, például apósom ez utóbbi csoportba tartozott, így Noémi is nyaralt már itt, szép emlékeket őrizve. Most már bárki jelentkezhet, mint megtudtuk, és mivel az üdülő a honlapja alapján abszolút ideálisnak tűnt, be is fizettünk egy turnusra.

Már maga is a szó is: „turnus” a szocializmust idézi, de ez még semmi ahhoz képest, amennyire maga az üdülő felidézi szocialista gyermekkorunk legszebb éveit! A lift például, amiben neked kell behúzni az ajtót magad után, nagyokat csattan és masszívak a gombok, maga a szocializmus, bár belvárosi épületekben még működik ilyen Pesten is. A szobák, az étterem, Noémi szerint szintén semmit se változtak az elmúlt húsz évben, és van lángossütő (370 Ft a sajtos-tejfölös!), csónak- és vízibicikli-kölcsönző (600 Ft egy órára!), és könyvtár, szigorúan 10-12 óráig nyitva tartva!

Mindezzel azt akarom mondani, hogy a szocializmusban is voltak jó dolgok, és a kényelmes családi nyaralás lehetősége volt az egyik legjobb, és a Honvéd Üdülő üzemeltetői mindezek mellett még a XXI. századi versenybe is beleálltak. Teljes rugalmasságot biztosítanak például az étkezésben, háromféle kaja közül lehet választani mindegyik étkezésnél. A szálloda portáján van internet, a wifi-router ott figyel a recepciós pulton, és vannak fotelek is, konnektor is. A strandon kapható mindenféle kaja: lángos, palacsinta, rántott húsok, fagyi, kávé, üdítők, és minden kifejezetten olcsó volt. Csónakkölcsönzés, vízibicikli-kölcsönzés, kis játszótér, és az abszolút nyertes szolgáltatás: a játszóház! Nap közben, amikor nem akartuk Zsófit a napra vinni, simán be lehetett menni oda játszani, sokféle játék volt, a sarokban ventilátor a hőség ellen, és még egy másik wifi is elért odáig.

A létesítmény egy gyönyörűen karbantartott park a Balaton partján, tele fával, annyira, hogy a strandon nem is kellett sátor vagy napellenző, a fák tökéletesen elegendő árnyékot biztosítottak. Van gyerekmedence, és persze maga a Balaton – mondjuk nekünk még túl hideg volt ahhoz, hogy hosszasan fürödjünk benne, de így is fürödtünk minden nap mindannyian.

A recepcióra okosan azt is kiírták, amit az üdülőn kívül érdemes csinálni: sétahajózás Kenesén és nyári bobpálya a szomszédos Fűzfőn. Nem tudtuk előre, hogy Zsófi beülhet-e egyáltalán a bobba, és ha igen, nem fog-e félni tőle, de Zsófi pont jól elfért és nagyon élvezte a száguldást lefelé (és még ott is volt külön játszótér).

Az üdülőben is voltak rendezvények, gyerekeknek is, mondjuk Zsófinál nagyobbaknak, szóval ezekkel nem sokra mentünk. A „tinidiszkót” viszont érdekes módon pont az ilyen picikre szabták Halász Judit-számokkal, Kacsatánccal és vonatozással – itt az utána következő „rendes” diszkó szólt a tiniknek, bár azt nem láttuk, végül is ott kik táncoltak.

Az üdülővendégek szinte kivétel nélkül gyerekes családok voltak, a gyerekek életkorában voltak eltérések, nullától 18 évesig mindenféle volt. Nem csoda, szerintem ez az üdülő gyakorlatilag tökéletesen lefedi azt, amire egy gyerekes családnak szüksége lehet, és ráadásul kifejezetten olcsó.

A férfiak közül sokan voltak katonák, vagy legalábbis rövid hajú, izmos férfiak, de ez nem hogy problémát nem jelentett, hanem mintha még egy egyfajta fegyelmezettséget is magával hozott volna. Hangos szót például egy hét alatt egyáltalán nem hallottam (a gyerekek kiabálásától eltekintve), szóval nem tudom, a Magyar Honvédség általánosságban milyen, de ez az üdülő elég jó reklámja volt a szervezetnek.