Vannak kifejezetten gyerekbarát helyek az országban, az iskolapélda a Velence Spa játszóházzal, játszótérrel, gyerekmedencével, foglalkozásokkal, éjjel-nappali játszósarokkal (bár viszonylag drágán). Vagy az Erzsébet Park Hotel, ahol szintén van játszósarok, a medencét is imádta Zsófi, az udvaron játszótér… Visegrád viszont, beleértve a Royal Hotelt, a Fellegvárat, a Bobpályát és az esztergomi Bazilikát is, szinte egyáltalán nem készültek fel arra, hogy családokat fogadjanak, gyerekekkel.
Royal Hotel, Visegrád
Egy szállodának persze nem kötelessége kényeztetni a gyerekes családokat, ezt nem lehet számon kérni, de nagyon kis odafigyelés kellene csak, hogy felhőtlen legyen az öröm. A medencékből például kínos kitiltani a gyerekeket este hét után, mondván, hogy az idős vendégek is tudjanak pihenni… Nincs se játszótér, se játszósarok, pedig mennyibe kerülne berendezni, és hihetetlenül sokat számítana, ha a szobán kívül, de a szállodán belül lenne még egy második hely, ahol a gyerekekkel létezni lehetne, amíg mások alszanak.
Tegyük hozzá: a gyerekek ingyen tartózkodtak a szállodában, az étteremben volt gyerekülés, valamint nagy, két szobás lakosztályt kaptunk. Az elhelyezésünk tehát jó volt, csak arra nem gondolnak, hogy két kisgyereket muszáj elfoglalni is valamivel.
Játszótér
De az egész város se más. Kerestünk például játszóteret, és van is egy fizetős játszópark, Mátyás király témájú – de tisztességes szocialista, állami múzeumhoz méltón hétfőn zárva van. Lehet találgatni, melyik napon akartuk játszótérre vinni a gyerekeket… Nyilvános játszóteret pedig egy sportpálya elkerített részén találtunk, és csak egy helyi lakos biztatására mertük elhinni, hogy oda bárki bemehet játszani.
Bobpálya
A bobpálya előtti autós parkolót az önkormányzat üzemelteti, és rend kedvéért jól megvágják, aki bobozni akar: hétvégén ezer(!) forint a parkolási díj, hétköznap pedig nyolcszáz. A bobpálya tulajdonosai odabent külön táblán magyarázzák el, hogy nem ők tehetnek róla – ezúton is gratulálok az önkormányzat és a helyi vállalkozás sikeres együttműködéséhez.
Bobozni kettő pályán lehet, a téli rendben van, az biztonságos. A nyáriból viszont majdnem kiestem, az egyik kanyar után csak a pályára könyökölve tudtam a kocsiban tartani magam, és a fém pálya leégette a bőrt az alkaromról. Még szerencse, hogy nem borultunk fel, ugyanis Zsófi is ott ült a bobban előttem… Egy srác ugyanott, ugyanúgy szintén csak a könyöke segítségével tudta a kocsiban tartani magát, egy lány pedig simán kiesett, mindezt egy hétfő délelőtt, amikor a pálya szinte kihalt volt – hányan törik össze magukat itt egy forgalmas napon?
Van viszont játszótér: egy darab mászóka és egy darab hinta, Dórit legalább lefoglalta egy darabig… Van homokozó is – de ki visz magával homokozójátékot egy bobpályára? Szóval homokozó van, de játszani benne nincs mivel…
Fellegvár
OK, arról nem a jelenlegi önkormányzat tehet, hogy a vár a hegy tetején van. De az oda vezető utat nem lehetne leaszfaltozni? Ahogy például Sirok városában is sikerült? Hogy babakocsival se legyen kín felmenni, és a gyereket ne rázza szét a macskakő? És a várban fent is kiépíteni néhány lépcsőmentes utat esetleg?
Esztergom, Bazilika
Ide is szigorúan macskakő vezet, Dóri szegény szét lett rázva pár nap alatt rendesen. Aztán kalandvágyból felmentünk a kupolába – hülye ötlet volt egy kétéves gyerekkel. 412 lépcső vezet fel, Dórit végig cipelnem kellett, felfelé és aztán lefelé is, még szerencse, hogy a babakocsit külön kérésre lent hagyhattuk a pénztárban, egy lépcső alatt…
A legjobb pedig az volt, amikor Dóri egy piros kötéllel elkerített területre akart bemenni, pedig mondtam, hogy nem szabad, és kihúztam onnan. Azt csinálta, amit ilyenkor szokott: sírni kezdett, és amikor Dóri sír, akkor nem valami pityergésre kell gondolni, hanem hangos sírásra, vagy inkább üvöltésre, zengett és visszhangzott tőle az esztergomi Bazilika…