Mi történik, ha keresztezzük Barbika fiókba rejtett, kulcsra zárt rózsaszín naplóját a napilapok publicisztikai rovatával, és az eredményt az interneten publikáljuk? Az önkifejezés legújabb formáját, egy bárki számára nyílt publikációs lehetőséget kapunk, a kommunikáció legújabb típusát: a blogokat.
„Tegnap a macskák, a kis drágák, segítettek számítógépet összerakni, baromira élvezték a sok drótot meg miegymást, én kevésbé. Zengett a lakás az üvöltözéstől. Ugyancsak nagyon szeretnek segíteni a sminkelésben és a cipőbekötésben, én pedig pont ezt a két segítséget kurvára nem igényelném. Ha minden jól megy, hétvégén szerzek egy akváriumot, tele halakkal, ezzel az állatok végképp elözönlik „kis családom” életterét, de pont erre vágyom. Financiálisan egyre csak ingadozom, mint a középparaszt téeszesítéskor, nem lesz ennek jó vége.”
A blogok műfajukat tekintve általában a riportok vagy a publicisztikák sorozatának tekinthetőek, tehát vagy beszámolókat, vagy az írójuk véleményét tartalmazzák. (A nagy részüket persze egyetlen újság sem közölné, de a műfaji besorolásuk ez.) Ha az előzményeit keressük, akkor egyrészt természetesen a személyes, többnyire titkos naplókat kell említeni, másrészt azokat a neves publicistákat, akik a személyiségük, illetve kiforrott és megalapozott nézeteik alapján lehetőséget kaptak arra, hogy a véleményüket a napilapokban, tehát rendszeresen és nyilvánosan kifejtsék.
A leginkább blogszerű, nyomtatott újságban megjelenő rovat talán Farkasházy Tivadar: Nem értem című rovata a Hócipőben, amely a szerkesztettségtől és a fix terjedelemtől eltekintve tökéletesen megfelel a bloggolás követelményeinek: tetszőleges témáról szólhat, az írások terjedelme változó, de mindvégig Farkasházy személyéhez kötődő, általában a véleményét vagy megjegyzéseit tartalmazó írások. Szintén blogszerűek a fiatal újságírógeneráció legnépszerűbb képviselői, mint Tóta W. Árpád (Index), Winkler Róbert (Mancs, most Totalcar), Para-Kovács Imre (Mancs, most Magyar Hírlap), illetve Uj Péter (Népszabadság, Index). Ők mindannyian személyes és ironikus hangot ütnek meg, és jó érzékkel poénkodnak bárkivel vagy bármivel kapcsolatban. Az érem másik oldala viszont a szubjektivitás, esetleg a tények figyelmen kívül hagyása, ami a szerkesztett médiumokra természetesen kevésbé jellemző, a szerkesztetlen blogokra azonban sokkal inkább.
Más területeken is vannak blogszerű műfajok. A könyvek közül Kárpáti Andor Kurvajó című kötete tartozik ide, amely, ha valaki nem ismerné, Kárpáti életéről, útjairól és kalandjairól tartalmazza a legérdekesebb történetek válogatását. Érdekes módon még két tévéműsort is ide tudok sorolni: a már említett Winkler Róbertnek és Bazsó Gábornak a TV2-n jelentkező Totalcar című műsora természetesen szorosan kötődik az autókhoz, azonban legalább ilyen szorosan kötődik a műsorvezetők személyiségéhez is, és a száraz adatok mellett a véleményük, a forgatás során tapasztaltak (mint például az út mellett talált kölyökkutya), illetve a humor legalább ilyen hangsúlyos szerepet kapnak az adásokban. A másik tévés párhuzam a valóságshow-kkal adódik, amelyekben egy másik szempontból, de ugyanígy figyelemmel kísérhetjük mások életét. Ebben az esetben az eltérések is nyilvánvalóak: a blogokban nem a külsőre vagy a cselekvésre, hanem a gondolatokra helyeződik a hangsúly, lényegesen nagyobb a választék, és sokkal jobb a felhozatal. Továbbá az internetes írásokat a szerkesztők akarata helyett tényleg a való világ inspirálja…
Technikai útmutató
Elkezdeni írni egy blogot borzasztóan egyszerű. Egyetlen HTML-oldalt kell megírni és elhelyezni egy webes tárterületen, és már indulhat is a publikálás. Ettől persze még az archiválás, a népszerűsítés, a látogatottság mérése vagy a tetszetős dizájn még sehol sincs, de maga a publikálás elkezdhető mindezek nélkül is. Nem mintha ezekre nem létezne kész megoldás.
kiszsizsik.sarok.org
„Rühellem a februárt. Legalább olyan szar, mint a november. Egyikben sincs meg már semmi jó, ami az előtte levőben, és még semmi jó, ami az utána következőben. Ha valaki tud valamit, ami jó a februárban úgy általánosságban, vagy történt már vele életében valami különösen jó dolog egy február folyamán, az legyen szíves és értesítsen erről. Ellenkező esetben javasolni fogom, hogy töröljük ezt a hónapot a naptárból mindörökre.”
Elsőként említsük meg a www.sarok.org-ot, amely Dimi, egy ELTE progmatos srác ötödéves diplomamunkája eredményeként született meg. Technikai szempontból egy kicsit kezdetleges – blogot írni minden további nélkül lehet rajta, csak a dizájn nem módosítható, ami a külalakját tekintve fapadossá teszi az egészet. Viszont működik rajta egy fórumrendszer, amelynek segítségével minden bejegyzéshez külön-külön lehet kommentárokat fűzni. Ezek nyomán a sarok.org tagjai régóta egy kis közösséget alkotnak, rendszeresen reflektálnak egymás írásaira, vigasztalják egymást a vizsgák előtt, elemzik a verseket.
Aki nem a családias közösségeket, hanem az egyetemes népszerűséget hajszolja, az a www.freeblog.hu címre fáradjon el. Itt a regisztráció után minden apróság testre szabható, egy kezdő számára talán túlságosan is nehéz kiismerni a számtalan beállítási lehetőséget. Azonban akik a HTML-ben és a stíluslapokon is kiismerik magukat, viszont a teljes körű önálló megvalósítással nem kívánnak vesződni, azoknak a Freeblog melegen ajánlható: a sablonszerkesztőben az egész oldal kinézetét önállóan össze lehet állítani.
Mivel a bloggerek nagy része maga is szereti mások blogjait olvasni, a Freeblog ajánlásképpen a címoldalán felsorolja a tíz utolsó publikáló, illetve a tíz legnépszerűbb blogger oldalát. Ha valaki gyakran publikál bejegyzéseket a Freeblogon, az ugyanolyan gyakran kerül ki a címoldalon található ajánlóba is, így tehát ami a népszerűséget illeti, a Freeblog esetében matematikailag is kimutatható, hogy a hozzá vezető út első lépése a gyakori publikálás. Aki pedig nemzetközi népszerűségre tör, jól teszi, ha nem magyarul, hanem angolul kezd el bloggolni, például a Freeblog eredetijének számító www.blogspot.com címen.
Miről szólhat egy blog?
A blogok nagyon sokfélék lehetnek. Olyan sokféle variáció létezik, hogy egy idő után nem is érdemes a besorolásukkal foglalkozni, a rend kedvéért azonban lássunk néhány szempontot! Lehet blogot írni álnéven vagy az ember saját, polgári nevén. Az írások témája végtelenül sokféle lehet, írhatunk például a rajztáblakészítés rejtelmeiről, felsorolhatjuk az elfogyasztott ételeket és italokat, vagy elemezhetjük a televíziók távirányítóinak generációit. Tulajdonképpen írni sem muszáj, fotó- vagy rádió-blogot is lehet működtetni, esetleg mindezeket párhuzamosan (www.miles.hu). A legrosszabbak egyébként a működő szerelemi viszonyuk felett nyáladzó romantikus fiatalok (Például a kamikaze.freeblog.hu – miért nem e-maileznek inkább az ilyenek?), a kisgyerekes anyák, illetve a blog formájában magukba szálló elmélkedők. Szerintem egy blogba sztorik kellenek, vélemények és beszólások, lehetőleg egyediek, persze az ízlések és a pofonok itt is milliófélék lehetnek.
A leggyakoribb témák természetesen a párkapcsolatok, az informatika és a média, viszont nagyon kevesen vannak, akik ezek közül bármelyikben újat tudnak mondani. Az egyediség származhat az egyén helyzetéből is, például egy háború vagy katasztrófa sújtotta övezetben rekedt blogger mások számára elérhetetlen hitelességgel számolhat be például Bagdad bombázásáról vagy arról, hogy van-e már áram New Yorkban.
Megbízhatatlan források szerint a legrégebbi magyar blogot Angelday írja a www.plastik.hu címen, az ő témái meglepő módon a párkapcsolatok, az informatika és a média (plusz a tenisz), viszont jó érzékkel válogatja ki gondolatai közül azokat, amelyek újdonságértékük miatt mások érdeklődésére is számot tarthatnak. Az ő példáján láthatjuk, hogy egy jó bloggernek tudnia kell válogatnia és szerkesztenie az írásait, nem beszélve a technikai megvalósításról, amiben Angelday a hazai mezőnyben szinte verhetetlen. (Az említett www.miles.hu tulajdonképpen egy Plastik-utánzat: technikailag felnő hozzá, a nyújtott szolgáltatások tekintetében le is körözi Angeldayt, egyediségét tekintve azonban Miles csak a második vonalba tartozik.)
isolde.freeblog.hu
„Nem is az zavar, hogy nem jöttünk össze, mert oké, van ilyen, nem lehet mindenki szerelmes belém, hanem az égbekiáltóan lúzer szerencsétlen gyatra kommunikációs képességek, amiket ebben a történetben felvonultattam. Bár meg tudom magyarázni az élethelyzetemből, de akkor is.”
Egyetemes népszerűségnek örvendenek a szingli lányok, akik a szerelmi ügyeik mellett a külsejükön, a vonzerejükön, mások vonzerején és általában az emberekkel kapcsolatos problémákon is rengeteget nyűglődnek. A műfaj koronázatlan királynője Isolde (isolde.freeblog.hu), a huszonéves szingli pszichiáter csaj, aki a fentieken túl időnként az irodalom és a szociológia, valamint a jó dumák terén is zseniális bejegyzésekkel örvendezteti meg olvasóit.
algi.freeblog.hu
„Majdnem elfelejtettem a jó hírt. Kaptam egy távirányítós autót. Nem kell semmi nagy dologra gondolni, egy ilyen kis Micro Machine-szerűség. A távirányító tölti fel a kicsikét pillanatok alatt, de állítólag nem is működik túl sokáig egy feltöltéssel. Csak ne vijjogna a távirányító. A hangszórót meg kellene buherálni. (Direkt csinálnak a játékkészítők olyan játékokat, amik idegesítik a szülőket? Pl. mi értelme, hogy vijjogjon a távirányító? A gyerek azt is élvezi, ha csak úgy megy az autó, ahogy szeretné.)”
Házunk táján is van keresnivaló, főleg, ha valaki nem elégszik meg az egyetemista lét viszontagságaival, és a saját szívások mellett olvasni is szeretne róluk… Karlsruhe a BME végzőse és dolgozója, aki két híd elemzése között egy-egy beszólás erejéig közéleti területekre is elkalandozik. ELTE jogász és szintén végzős Zsófi, aki a tökéletesen hétköznapi életéről kiváló humorral és nagyon szimpatikusan számol be. Még közelebbi ismerősünk a titokzatosság és diszkréció terén utánozhatatlan filozófus: Balás Márk, illetve a csillagász és képregényész algi. Végül pedig a legújabb kedvencem a Marsbéli krónikákat vezető Montag, mindegyikük írásait jó szívvel tudom ajánlani, jó szórakozást!
Szatmári Péter
BIT, 2004. február