Szerkesztőnek lenni azért jó, mert vagy rá kell beszélni valakit a cikkírásra, vagy kész írásokkal kell kezdeni valamit, saját produkcióra igazából nincs is szükség. A jubileumi századik Nyúz-cikkem alkalmából azonban Isoldéval és Para-Kovács Imrével egyszerre akartam szerepelni, így abba a kellemetlen helyzetbe hoztam magam, hogy egy OpenOffice dokumentumban ott volt Para-Kovács Imre cikke felül, Isolde cikke alul, a szükséges terjedelem is megvolt, a kettő között pedig ott volt a nevem és az övékéhez méltó cikket kellett volna írni. Természetesen nem sikerült, de mivel az övék jó volt, remélem, az én teljesítményem majd elsikkad a másik kettő fényében.