szpeti.hu újra

Sikerült az átállás, ismét itt vagyok a saját domainem alatt. A WordPressben az a jó, hogy simán teljesíti a honlapomra és a blogmotor működésére vonatkozó összes óhajomat, én pedig hekkelés, problémamegoldás és programozás helyett foglalkozhatok a lényeggel, a tartalommal.

A tanulság, hogy érdemes lett volna kezdettől fogva szabványos formátumokat használni, mert akkor nem ment volna el öt hónapom arra, hogy a saját írásaimat HTML-ből WordPressbe kelljen alakítani. Annyiban persze hasznos volt, hogy átfésültem egyszer az egészet, ki is hagytam a felét, de mégiscsak öt hónap felesleges másolgatás volt. Látványos volt, amikor az immár szabványos WordPress formátumú blogomat az amerikai szerverről a saját tárhelyemre másoltam át: tíz év munkája 2 perc alatt kompletten átmásolódott, és csak egy kérdésre kellett válaszolnom, hogy itt is szpeti kívánok-e lenni (igen).

Közben szolgáltatót is váltottam, mert a 3in1 az alapítványnak már bevált tárhelyszolgáltatóként, évek óta nincs gond velük, és az én igényeimet bőven kielégítő tárhely-csomagot kevesebb mint feleannyi pénzért, 5625 forintért nyújtják egy évre. A különbség a tárhely méretében van, ez csak 375 MB, máshol meg gigabájtokat adnak, de nekem nincs szükségem gigabájtokra.

Amivel viszont szívtam, az a blogom kinézete. Számtalan téma van a WordPresshez, de furcsa módon egyik ocsmányabb, mint a másik. Gagyi betűk, ronda színek, esküszöm, nem volt kettő, amelyik kompletten, ízlésesen és elfogadható módon nézett volna ki. Ez a mostani volt talán a legkevésbé rossz, csak a bejegyzések elején kellemetlen a sötétszürke háttér előtt a sötétszürke betűket olvasni…

Van itt még néhány teendő, visszailleszteni a Google-hirdetéseket, kijavítani az RSS-hivatkozást, a statelit hivatkozást, újra feltenni a CoV-archívumot, de azért alapvetően akkor rendben volnánk.

Az aktuális bejegyzések is a WordPressen

Mégis itt folytatom a bloggolást. A blog.hu-t az esetleges Index-címlap miatt akartam kipróbálni, de erre gyakorlatilag semmi esélyem, semmi olyasmiről nem írok ugyanis, ami ott megszokott. Egyáltalán, mintha a politikai és a kifejezetten tematikus blogokat favorizálnák, de az az igazság, hogy ezen töprengeni sincs se kedvem, se időm.

A WordPress.com viszont abszolút bejött. Sokféle wysiwyg-szerkesztőt láttam már, de a WordPress mindet magasan veri, tulajdonképpen nem is értem, miért kezd annyi cég saját szerkesztő programozásába, amikor WordPress is létezik. A teljes képernyős szerkesztési lehetőség, a formázás, a HTML-tagek beszúrása, a címkézés, a kategorizálás, mindegyik lehetőség kitűnően működik, a felület felhasználóbarát és megbízható.

Alapvetően a régi cikkeimet töltöm fel ide, és kifejezetten élvezem, hogy nem a technológiai problémákra megy el az energiám, hanem a cikkeim újraolvasására, egy nagy nosztalgiázás az egész.

Úgyhogy mostantól nem építek két külön oldalt az archívumnak és az aktuális bejegyzéseknek, hanem a blog.hu-n megírt bejegyzéseket is áthoztam ide, és ugyanitt fogok bloggolni, ahol az archívumot is építem. Jól érzem magam itt, na.

Nyúz-ügyek

Ahogy elnézem, most már talán a negyedik nyúzos, CalAir blogja is megmarad. Ő egy klasszikus, egyben abszolút elavult módszer szerint alkot, Notepaddel irkálja össze a HTML-oldalakat, de ez nem baj, csak írjon, a technikára gyúrni még ráér.

Személyesen is megjelentem ma a szerkesztőségben, olyanok voltunk mint Félig Fej Nélküli Nick kimúlásnapi partiján a vendégek, azaz félig hullák és szellemesek. Kaptam az első fekete-fehér Nyúzból, ezután kabalából mindig magamnál hordom majd, hogy az elkövetett tördelési hibákat tetszőleges időpontokban Márk orra alá tudjam dörgölni.

Ami a cikkeimet illeti, CalAir szerint halvány lett a második számba írt Webarangolóm, esetleg nem kellett volna kihúznia belőle a poénokat. HuHa viszont dicsérte a blogos cikkemet, neki ez a téma újdonság volt, kíváncsivá is tette, ennél több jót hirtelen kitalálni sem tudtam volna a saját cikkemről. Barabás Balázs csak e-mailt írt, algi cikke 10-én, az enyém 16-án jelenik meg a Számítástechnikában.

Blogverziók

Csináltam egy lecsupaszított verziót ebből a blogból, hogy kiéljem kreatív és programozói hajlamaimat, meg hogy nagyobb teret adjak a korábban „A hét fotója” néven közismert sorozatnak. Szerintem tök jól néz ki, de pillanatnyilag még nem tudom, mihez kezdjek vele, ahogy egyéb webmesteres ötleteimmel sem, csapongok köztük, mint Homolya Zsuzsa kajakkal az ajtók között, amikor annyira röhögött Cseke Bence egyik beszólásán, hogy csak mandinerből bírta bevinni a hajóját a garázsba.

Napló anyádnak (BIT magazin)

Mi történik, ha keresztezzük Barbika fiókba rejtett, kulcsra zárt rózsaszín naplóját a napilapok publicisztikai rovatával, és az eredményt az interneten publikáljuk? Az önkifejezés legújabb formáját, egy bárki számára nyílt publikációs lehetőséget kapunk, a kommunikáció legújabb típusát: a blogokat.
Read more

Blog, avagy online napló (Internet Kalauz)

Az Internet Kalauzban is sok szó esett már arról, hogy miért az internet a legdemokratikusabb médium. Bárkinek lehetősége nyílik arra, hogy a fórumokon, chaten, levelezőlistákon elmondja a véleményét, és bárki indíthat saját fórumot, chatszobát és levelezőlistát. Az önkifejezés (néha a magamutogatás) másik módja a saját honlap készítése, ez azonban komoly technikai felkészültséget kíván, és nehéz igazán egyéni, a sablonos lapok tömegéből kiemelkedő oldalt készíteni. Újabban divatba jött a véleménynyilvánítás egyik legegyszerűbb formája, az online naplóírás, amit általában csak bloggolásnak neveznek.

Read more

Interjú Andrassew Ivánnal (Tétékás Nyúz)

Andrassew Iván író, újságíró, honlapkészítő és közéleti személyiség. Idén áprilistól internetes honlapján nyilvános naplót vezet, amelyben részletesen ír az otthoni teendőiről, öt hónapos éves kisfia neveléséről, családi eseményekről, ismerőseiről, valamint közéleti kérdésekről, politikáról is. Naplójában meglehetősen kitárulkozik, néhány hét (hónap) után az ember személyes, közeli ismerősének érezheti őt. Mivel tud írni, meg tudja fogalmazni azt, amit gondol, amit átél. Ezt a kitárulkozást nagy merészségnek tartom a mai zárkózott, ideges, agresszív világunkban. Hová vezet ez az őszinteség? Erre, és még néhány, a naplója olvasása alatt bennem felmerült kérdésre kerestem választ, amikor felkértem őt egy online interjúra.

Read more