Blog, avagy online napló (Internet Kalauz)

Az Internet Kalauzban is sok szó esett már arról, hogy miért az internet a legdemokratikusabb médium. Bárkinek lehetősége nyílik arra, hogy a fórumokon, chaten, levelezőlistákon elmondja a véleményét, és bárki indíthat saját fórumot, chatszobát és levelezőlistát. Az önkifejezés (néha a magamutogatás) másik módja a saját honlap készítése, ez azonban komoly technikai felkészültséget kíván, és nehéz igazán egyéni, a sablonos lapok tömegéből kiemelkedő oldalt készíteni. Újabban divatba jött a véleménynyilvánítás egyik legegyszerűbb formája, az online naplóírás, amit általában csak bloggolásnak neveznek.

A blog a weblog rövidítése, ami internetes naplót jelent, a webre loggolás pedig technikailag mindössze annyi, hogy valaki egymás fölé írja a gondolatait egy honlapon. Az online naplókat naponta vagy hetente frissítik. A látogatók számára természetesen akkor érdekes egy oldal, ha minden visszatérés alkalmával új bejegyzéseket találnak.

A tévés valóságshow-kkal lehetne összehasonlítani a műfajt, hiszen itt is hétköznapi emberek mindennapjaiba tekinthetünk be. Blogokból persze sokkal nagyobb a választék, a tévéműsorok tucatnyi szereplőjével szemben a weben többezernyi naplóíró közül választhatunk kedvenceket. Továbbá a “kínálati piac” minőségi különbséget is jelent, hiszen a neten képzett újságírók, szakemberek, egyetemisták és igazán érdekes személyiségek is megjelennek.

Műfajok

Az online naplókat legkönnyebben választott témáik szerint lehet kategorizálni. A legtöbben saját hétköznapjaikat ismertetik, többnyire annak is a számukra érdekes részét. Sokan csak a híreket kommentálják, vagy érdekes linkeket, fotókat, verseket tesznek közzé. Ez a nehezebb műfaj, nyilvánvalóan könnyebb leírni, hogy mi volt az ebéd, mint a világ dolgairól újdonságokat megfogalmazni.

A weblog népszerűségét a témaválasztástól függetlenül általában az dönti el, hogy a szerző milyen gyakran tud új, érdekes gondolatokat megfogalmazni, vagy hogy mennyire magával ragadó az, amit az életéről mond. Mindebből következik, hogy – bár ez is valóságshow – a lényeg nem a kukkolás vagy a Nagy Testvér-szerű megfigyelés, hanem az egyéni, sajátos hang, a látogatók számára különleges olvasmányélmény. A siker nem az oldal kinézetén vagy ötletes technikai megoldásain, hanem a szerző személyiségén múlik.

Persze kevesen vannak, akik egy-egy témában igazán különlegeset tudnak mondani. Mindannyian ismerjük a szenzációhajhász újságíró típusát, aki mindig ott van, ahol történik valami, vagy legalábbis szeretne ott lenni. Viszont azok, akik eleve ott élnek vagy dolgoznak, óriási előnyben vannak, mert minden más médiumot megelőzve hitelesen tudnak tájékoztatni az aktuális eseményekről az interneten keresztül. Bloggoltak például az iraki háború alatt Bagdadból, nemrég pedig New Yorkból, ahol az áramszünetről szóló tudósítások folyamatosan érkeztek a netre a saját generátorral rendelkező épületekből.

A mánia hatásai

Vizsgáljuk először az egyénre gyakorolt hatást! A blogok részben önismereti céllal készülnek. Mindenkinek fontos az önkifejezés, a dolgokról alkotott véleményének megjelenítése, a világhoz való viszonya meghatározása, és ebben sokat segíthetnek a visszajelzések. A webnapló segíti a kapcsolatteremtést a hasonló gondolkodású emberekkel, s idővel kapcsolatépítő és közösségteremtő eszköz válhat belőle.

Kettős hatást gyakorol a bloggolás a nyelvhasználatra. Pozitívumként értékelhető a spontaneitás, a fiatalos fogalmazás, a nyelv megújítása. Ám mivel a bejegyzések szerkesztetlenül kerülnek fel a weboldalakra, természetesen sok hibát tartalmaznak. További probléma lehet az objektivitás, a pontosság és a tájékozottság hiánya, hiszen a naplók tulajdonosai nem tényfeltáró újságírók, ilyen szempontból a blogok a profi újságokkal még nagy tömegben sem vehetik fel a versenyt.

Persze az online naplók nem is akarnak versenyezni a profi újságokkal, a két műfaj képviselői között inkább egyfajta szimbiózis figyelhető meg. Egyfelől a bloggerek gyakran reagálnak egy-egy cikkre, másrészt a blogok új témákat, ötleteket adhatnak az újságíróknak.

Ugyanakkor a profi újságírásban is kezd követelménnyé válni az egyéni hangvétel, a személyesség és a humor. Ebben találta meg a sikere kulcsát Andrassew Iván, és ide sorolhatjuk az új generáció éllovasának kikiáltott Uj Pétert, a Magyar Narancstól kikerülő, esetenként túlzottan is szubjektív Winkler Róbertet és Para-Kovács Imrét, vagy az indexes Tóta W. Árpádot. Érdekes, hogy utóbbi kettő milyen hasonlóan valott az újságírásról: felesleges a műfaji és egyéb besorolásra odafigyelni, a cikk a megjelenés helyétől függetlenül csak betűk és szavak egymásutánja, amely vagy jó, vagy nem. Ők az újságírók bloggenerációjának legsikeresebb képviselői – érdemes odafigyelni rájuk.

Hogyan legyek blogger?

Csekély HTML-szerkesztési ismeret birtokában bárki könnyen készíthet saját webnaplót, ami nem más, mint egy szimpla HTML-oldal. Néhány alapvető formázási parancsot kell megtanulni: új sor, új bekezdés, dőlt és félkövér betűk, esetleg linkek, képek elhelyezése. Felkereshető bármelyik HTML-tanfolyam a weben, és fél óra alatt elsajátítható, ami a bloggoláshoz kell.

Még egyszerűbbek a bloggoláshoz írt ingyenes rendszerek, amilyen a magyar www.freeblog.hu vagy az angol www.blogspot.com. Mindkettőnél regisztrálni kell magunkat, és máris indulhat is a bloggolás. Ezek a rendszerek számtalan egyéb lehetőséget is nyújtanak, például hozzászólási lehetőséget a látogatók számára, illetve az ismert HTML-tagek használatát – azonban a bloggolást ezek ismerete nélkül is azonnal el lehet kezdeni.

Szatmári Péter
Internet Kalauz, 2003. szeptember

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük