A Mancs honlapján beleolvastam Winkler Róbert Nagyvárosi természetbúvár című sorozatába. Az első bekezdések után még nem volt olyan nagy szám (patkány, és?), de ahogy végigolvastam és belejöttem, szakadtam a röhögéstől, hihetetlenül jó poénok vannak benne. A cikkek információtartalma és alapossága is rendben van, de ettől még ugyanúgy nem érdekelne a patkányok és társainak élete, ahogy eddig sem érdekelt. A belefűzött viccek azonban egész olvashatóvá teszik a sorozatot, a varjús részen például annyira röhögtem, hogy könnyem, nyálam összefolyt, és nem is tudtam végigolvasni, csak némi pihenő után.