Az álomgyártás hálás dolog: sokaknak jó üzlet, sokaknak csak szórakozás, de mindenképpen komoly igény van rá. Hiszen mindenki szeret álmodni, eljutni egy másik világba, ahol szebb, érdekesebb élmények várják, mint a valóságban. Az utazás módja is sokféle lehet: könyvek lapjain, moziban vagy számítógép előtt ülve is repülhetünk. A Harry Potter-sztorik esetében mindegyikre adott a lehetőség: a regények sikere után filmvászonra, majd számítógépre is feltették a varázslók világát. Sajnos az interaktivitás, a bekapcsolódás lehetősége az utóbbinál is csak korlátozottan adott. Az interneten viszont mindenki önmaga lehet – vagy bárki más, ahogy kedve tartja!
A „hivatalos” Harry Potter-honlap azonban elég furcsa, szinte egyáltalán nem tudok rajta eligazodni. De számtalan rajongói honlap is várja a látogatókat! Egy ilyenről lesz most szó: harrypotter.vpg.hu kitűnő példa arra is, milyen módszerei és buktatói vannak a közös érdeklődésű internetezők közösséggé kovácsolásának. Az oldalon – a PHP-programozás lehetőségeit kihasználva – egy komplett varázslóiskolát építettek fel.
A regisztráció során önállóan lehet választani a Roxfort négy háza közül – a többség nyilván Griffendéles szeretne lenni, de van egy korlát: csak az összes tanuló fele járhat oda. Látni fogjuk, hogy tanulmányi eredmények terén a kisebb létszámú, de lelkesebb házak simán lekörözik a Griffendélt, ebből is látszik, hogy nem a méret a lényeg… A regisztráció után következő technikai probléma a PHP-programozás sessionkezelési hibájára vezethető vissza: a „be vagy lépve” titulus kicsit bizonytalan, holott egy iskola esetében nem ártana biztosan tudni, hogy bent járkálok a folyosókon vagy csak kívülről bámulom a falakat. A megoldást a böngészőprogram cookie-kezelésének teljes liberalizálása jelenti, ehhez mindenkinek sok sikert, belépve egyébként akkor vagy, ha névre szólóan köszöntenek belépés után, és addig vagy ott, amíg az oldalak frissítése során az „Adatmódosítás” menüpont látszik.
A honlapon a kötelező gyakorlat jegyében elhelyeztek a Harry Potter-regényekkel és filmekkel kapcsolatos anyagokat: hírek, információk, képek, chat-log Daniel Radcliffel. Az igazán nagy dolog mégis: az interaktivitás és a közösségteremtés!
A „Roxfort” menüpontban található az órarend és az órák anyagai. Rendszeres, egyidejű órára járást a neten nehéz lenne megszervezni, ezért egy kitűnő ötlet nyomán az órák anyagait simán kirakták a honlapra – a részvételt a házi feladat megoldásával kell jelezni, amit az oldal alján lehet begépelni és elküldeni. A házi feladatok megoldásaiért kapott pontokkal versenyeznek a házak, a cikk írásakor a Hollóhát vezet, második a Mardekár, harmadik a Griffendél, és csak negyedik a Hugrabug, ahová én is járok – kaptunk már körlevelet is, rivallót is, hogy írjunk rendesebben házikat. A házi feladatok javításánál a tanárok általában rendesek, értékelik az egyéni és kreatív megoldásokat, sőt, a segítséget is, a számmisztika tanárnőt például én tanítottam meg a HTML formázás alapjaira.
A Roxfort diákjai egyéni pontversenyben is részt vesznek. Pontokat szerezni az iskola életében való részvétellel lehet. Egy-egy pont jár minden oldal letöltéséért, kilenc a házi beküldéséért, egy pontért lehet szavazni a tanulók által feltöltött rajzokra, két pontért a táboros képekre, és négy pont jár minden hozzászólásért a fórumban.
Mégis a táboros képek mutatják meg leginkább az oldal közösségszervező erejét! A Roxfort tanulói ugyanis időről időre személyesen is találkoznak, sőt, múlt nyáron saját tábort is szerveztek! Az ott készült képekből található egy csokor a honlapon, elég szórakoztatóak. A társaság elsősorban tizenéves lányokból és néhány srácból állt, akik talárban és pálcával a kezükben szórakoztak egy hétig egy erdő közepén. Kipróbálták a varázslók kedvenc sportját, a kviddicset is – a képeken látható az eredmény…
A netes közösségszervezés másik fontos eleme a fórum és a levelezőlista. Sajnos jellemző, hogy a valóságban is ifjú diákok – igazi chat hiányában – mindkettőt chatelésre használják. Van még üzengetési lehetőség a tanulók és tanárok között, ez korrektül működik, viszont sajnos nem baglyok működtetik.
Szóval, az itt-ott felbukkanó technikai problémák ellenére a Roxfort nagyon nagy élmény azoknak, akik a könyvek olvasása után vagy mellett maguk is szívesen lennének a Roxfort diákjai. Lehet csevegni a bájitaltan rejtelmeiről, a „legendás lények gondozása” tanár hanyagságáról, vagy a jóslástan-házi megoldásának változatairól – az oldalon a programozási és szerkesztői munkának köszönhetően tökéletes az illúzió: nem a látvány, vagy a technika visz el a varázslóvilágba, hanem a mögé tett emberi kreativitás és törődés.
Szatmári Péter
Nyúz, 2003. február 26.