Gyuri és Timi a tavalyi, siófoki salsa táborban, a diszkóhajón ismerkedtek össze, és a buli után, a 801-es szállodai szoba erkélyén csókolóztak először. Azóta is boldog párt alkotnak, úgyhogy Gyuri eltervezte, hogy az évfordulón, ugyanebben a salsa táborban, ugyanezen az erkélyen meglepetésszerűen fogja megkérni Timi kezét.
Felmerült az ötlet, hogy az idei táborra eleve a 801-es szobát kérje maguknak, de akkor kisebb lett volna a meglepetés. Egy random másik szobát kaptak, a 801-es erkélyét pedig kölcsön akarta kérni a mostani lakóktól. Ehhez először is kapcsolatba kellett lépni velük – a nehézség azonban, hogy egy salsa táborban relatíve nehéz feltűnés nélkül órákra elszakadni a partneredtől. Így Gyurinak egy barátja vállalta, hogy segít és ki is derítette, hogy ki lakik a szobában – mi laktunk benne Noémivel. A Facebook-profilképem alapján sikeresen megtalált a parton, elmesélte a szituációt, és kérte, hogy a lánykérés céljára az ifjú pár használhassa az erkélyünket. Benne voltunk, nyilván.
Ezután kétszer kerültünk majdnem bajba: először, amikor a nálunk hagyott gyűrűt majdnem leöntöttem kávéval, szerencsére a hanyagul kihajított kapszula kb. 1 centivel elzúgott a gyűrű mellett. Aztán az esti vacsoránál Timi spontán a mi asztalunkhoz ült… Gyuri leszegett fejjel jött mögötte, mi pedig leszegett fejjel kajáltunk, ugye mi elvileg nem ismertük egymást…
Aztán este tíz óra, egy fiatal pár bekopogott, hogy spontán elkérnék az erkélyt évfordulós csók céljára. Mi spontán éppen el akartunk menni úgyis máshová, miért is ne engednénk be két idegent smárolni, ez természetes. Fél óra múlva visszatértünk, teljes volt a siker és a boldogság, Timi igent mondott, így mi lehettünk az elsők, akik gratulálnak és koccintanak.
Sok boldogságot kívánunk innen is, ha pedig jövőre esetleg a nászéjszaka lebonyolításában kell segítség, csak szóljatok, megoldjuk!