Lokival nyilván muszáj rendszeresen lemenni sétálni. Ez egyáltalán nem baj, én szeretek sétálni, szeretem a jó levegőt, a könnyű testmozgást, illetve ki lehet szellőztetni a fejem, átgondolni a feladatokat, terveket szőni a jövőre nézve. De néha unalmas is, ezért azon gondolkoztam, mihez lehet kezdeni, mit lehet csinálni az ilyen séták során:
Megismerni a környéket: az épített környezetünk mondjuk nem sok örömmel szolgál. A tízemeletes házak olyanok, mint a Fal a Trónok harcában, lent pedig minden csupa beton. Iszonyú sok a szemét, nagyrészt cigarettacsikk és üvegcserép. Kifejezetten keresni kell a kellemesebb sarkokat: van egy kis tér paddal, kis mesterséges dombok, illetve a garázssor teteje is jópofa hely sétálni (kár, hogy tele van bogánccsal). A Wekerle sokkal szebb és érdekesebb, de a napi sétákhoz pont kicsit messze van.
Szocializáció: nem múlik el egyetlen séta sem anélkül, hogy ne találkoznánk más kutyasétáltatókkal. Ilyenkor a kutyák is ismerkednek, a gazdákkal is lehet néhány szót váltani. A járvány miatti elszigeteltséget oldják az ilyen apró találkozások, és az emberek minden ellenkező információval szemben kedvesek, normálisak. A barátkozós fehér kiskutya pedig még azoknak is tetszik, akiknek nincs is kutyája.
Lokinak is hasznos a szocializáció. Érdekes, hogy milyen sok kutya nem szereti a többi kutya társaságát, kb. minden másodikhoz lehet csak őt odaengedni. A gazdák viszont felelősek és óvatosak, én előre megkérdezem, ők pedig jelzik, ha nem kellene Lokit odaengednem a kutyájukhoz. Volt olyan harci kutyás gazda, aki átment előlünk az utca másik oldalára, hogy ne legyen probléma. Mondjuk olyan is volt, aki alig tudta visszatartani a hülye kutyáját, hogy meg ne egye Lokit, egy másik meg olyan részeg volt, hogy a szintén bolond kutyájának a húzása majdnem felborította. De ezek a kivételek, a többség teljesen oké.
Az is megdöbbentő, milyen sok kutya van egy ilyen lakótelepen. Három hónap alatt csak egy-két alkalommal találkoztunk csak olyan kutya-gazdi párossal, aki már ismerős volt. Ez napi három sétával számolva legalább száz kutya csak a közvetlen lakókörnyezetünkben. Mondjuk nekem rossz a memóriám ilyesmire, se a kutyákat, se a gazdájukat nem jegyzem meg, szóval lehet, hogy ez tíz kutya volt összesen…
És lehet még Ingresst is játszani, aminek a célja eleve az, hogy rendszeresen odasétálj helyekre. Mivel a kutyával amúgy is ezt csinálnám, újrakezdtem ezt is. Arra kell figyelni, hogy út közben ne a mobilt bámuljam, mert kutyára is figyelni kell, és amúgy se a telefon legyen a főnök. Nyilván tudom már, hogy hol vannak portálok, tehát odasétálunk, ott előveszem a telefont, akció, majd elteszem újra a következő portálig.