Ennél furcsább könyvcímet még életemben nem hallottam. Nick Hornby ajánlotta a könyvet a Vájtfülűek brancsa című olvasónaplójában, és egyrészt jókat írt róla, másrészt már csak a címe miatt is, a halál és a pingvin, ezt muszáj legalább kézbe fogni és megnézni, miről van szó.
A könyv meglepő módon tényleg a halálról és a pingvinről szól, de van még két, ezekkel egyenrangú hölgyszereplő is. A főszereplő Viktor, amikor az állatkertnek elfogyott a pénze az állatok etetésére, magához vett egy pingvint, akit most ő etet és gondoz otthon – innen a pingvin. Egyébként pedig újságíró, aki nekrológokat ír, és kiderül, hogy az előre megíratott nekrológok gyilkosságok kellékei – innen a halál, a két csaj pedig közben kerül hozzá.
Kíváncsi lennék, hogy a volt szovjetek (Andrej Kurkov például ukrán) tudnak-e esetleg romantikus, kalandos vagy krimiszerű könyveket is írni, vagy kizárólag ilyen egzisztencialista baromságokat? Nyilván az én műveltségem hiányos, de folyton csak a kisember és az ő problémái, elnyomottsága, veszélyeztetettsége, amelyek megoldásához nincs eszköze, ezért szenved, de beletörődik, megőrül vagy meghal, másról ebben a könyvben sincs szó.
Ettől függetlenül nem rossz kötet, Viktor küzdelme a pingvinnel, a lányokkal és főleg a halállal szórakoztató, mindegyikre érdekes megoldásokat mutat. Egyszer érdemes nekifutni, már csak az extrém címe miatt is.