Vavyan Fable: Mesemaraton Emlékfutam

Vavyan Fable: Mesemaraton emlékfutam, a könyv borítója

A korábbi rossz tapasztalataim ellenére úgy gondoltam, adok még egy esélyt Vavyan Fable-nek, és nekifutok a Mesemaraton folytatásának. Nem kellett volna. A régi könyveinél talán én voltam kevésbé igényes, de az is lehet, hogy a kétségtelen hibák ellenére azok még olvashatók voltak, erről majd egy újraolvasásnál referálok. De az új könyvei kapcsán, bármilyen kellemetlen is egy sikeres szerző felett így ítélkezni, muszáj kihirdetnem: Vavyan Fable egyszerűen nem tud írni.

Az írással mint olyannal kapcsolatban én Stephen King: Az írásról című könyvét tartom mérvadónak, úgy gondolom, minden írónak követnie kellene a tanácsait (függetlenül attól, hogy King mostanában maga is sok szart ír). Ebben mások mellett két fontos elvárás van egy regénnyel szemben, és Fable egyiknek sem felel meg.

Az első, hogy a mese a lényeg, nem a mesemondó, vagyis nem az a fontos, hogy a szerző milyen szóvirágokat és nyelvi leleményeket tud kitalálni. Itt van például az a mondat, hogy “A testpöcsölyözést követő masztatásnak magától értetődően az lett a vége, hogy majdnem elkéstek a vacsoráról.” Ez a mondat valószínűleg szexről szól, és sokkal egyszerűbb lett volna ugyanezt magyarul megfogalmazni. És tudnék haladni az olvasásban tovább, nem az idióta nyelvezet megfejtésével kellene az időmet eltölteni.

A másik, hogy King a szereplőit egy adott szituációba hozza, és elképzeli, ott hogyan viselkednének. Tehát nem ezt vagy azt végeztet a szereplőkkel, hanem maga is kíváncsian figyeli őket. Hogyan viselkedik egy édesanya, ha beszorul egy lerobbant autóba, és egy megveszett kutya rájuk támad? Hogyan viselkedik egy gimnazista srác, ha a legjobb barátját rabul ejti egy autóba szorult szellem? És így tovább, nagyon fontos, hogy a szereplők viselkedése reális legyen, önmagának és az olvasónak sem hazudhat arról, ami az adott szituációban történne.

Fable szereplői viszont a legkevésbé sem viselkednek úgy, ahogyan egy valódi ember viselkedne. Furcsák. A beszédük is a fent már részletezett Fable-nyelv, ahogy senki sem beszél, ők viszont mindannyian egyformán furcsák, és ettől az egész könyv kellemetlenné válik. A pszichiátert például hívhatja a szerző és az összes szereplője is agyásznak, de attól az még pszichiáter, és szerintem nagyon-nagyon ciki, ha folyamatosan, mindenki agyásznak hívja.

A könyvet pedig akkor tettem le, amikor beugrott, hogy az agyászt Fable Csernusról mintázta, tudniillik kiabál a páciensével. Ez ebben a formában a Csernus-jelenség teljes meg nem értéséről tanúskodik, mert Csernus módszerének nem a lényege, hanem csak a része, hogy néha agresszív a páciensekkel, primitív dolog ezért cikizni egy korábban sikeres orvost.

A kötet egyébként négyoldalnyi rajongói benyalással kezdődik, amelyek mind azt támasztják alá, hogy Fable milyen kurvára vicces és zseniális írónő. Hát, ha ezektől elhiszi valaki…

2 thoughts on “Vavyan Fable: Mesemaraton Emlékfutam

  • Pingback: Vavyan Fable: A Halkirálynő és a kommandó - Szatmári Péter

  • 2018. június 4. hétfő at 23:47
    Permalink

    ..tisztelt Uram!
    ad 1..
    véleménye szubjektiv véleménye bárkinek lehet, sőt ..legyen is.. de az, hogy ezt hogy hozza nyilvánosságra..na az már inteligencia kérdése..
    a véleményét nem osztom , de tiszteletben tartom..
    Tudja Ön ki Will Darnell? esetleg Junkins nyomozó?
    vagy éppen ki mondja mindig ” az biztos is”
    előszó?
    pontosan King írja a ” Végitélet” ( The Stand) elején újra szerkesztette ( nem újraírta) a müvet… egy író, költő, festő ..akárki had kapja már meg a szabadságot, hogy csinálja ahogy érez..
    nekünk meg ott a szabadság arra , hogy tetszik vagy nem
    .de minösíteni bárkit is csak azért mert nem értünk akármilyen dolgával egyet..
    na az azt az adott embert minősíti..
    Tisztelettel Simon József

    Reply

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük