Életem legprofibb popkoncertjét láttam tegnap Szekeres Adrientől (egy n-el!?) és csapatától, gyakorlatilag hibátlan és nagyon látványos koncertet adtak. A négytől tízezer forintig terjedő jegyár (egy magyar popkoncertért!) erősen sznob közönséget sejtetett, és tényleg, mindenki színházhoz volt öltözve. Igaz, kaptak is valamit a pénzükért, gyönyörű volt a díszlet, profik a táncosok és a zenészek, és minden nagyon hangulatos volt.
A Sportaréna viszont alkalmatlan arra, hogy 180 centi felettiek hosszabb időt töltsenek a lelátón, a lábamat szorosan összecsukva, magam alá húzva kellett tartani két és fél óráig, ráadásul tériszonyom is volt, mintha egy szakadék szélén ültünk volna.
Szekeres Adrien szimpatikus volt, talán az átvezető szövegei lehetettek volna érdekesebbek, de a váratlan szituációkra nagyon kedves humorral tudott reagálni. A hangja is nagyon szép, mondjuk a dalai elég egyformák, főleg a koncert eleji öt-hat számot volt nehéz megkülönböztetni egymástól. A slágerei viszont jók voltak, a sztárvendégek is, különösen a Bebével közösen előadött The time of my life volt klassz a Dirty dancingből. A vége felé pedig már a saját számai is izgalmasabbá válták, szóval ha 4-7-10 ezer forintért nem is, de olyan mozi-árban akár meg is érné Szekeres Adrien-koncertre járni (mi a Fool Moon vendégei voltunk, ezúton is kösz, fiúk!).