A számítógép legfontosabb erőforrásai a winchester, a memória és a processzor. Számítógépeink hétköznapi használata mellett ezeket közel sem használjuk ki teljes mértékben. A memóriával kapcsolatban vegyünk például egy Lovardában levelező hallgatót. A Loviban telnetezésre, ssh-zásra használt Putty program futtatás közben a Lovis gépek memóriájának nagyjából 1%-át foglalja el. További 50%-ot használt el a Windows, de még mindig rengeteg kihasználatlan memória marad.
A processzort illetően vizsgálatunk alanya legyen egy szöveget gépelő titkárnő. Szövegszerkesztéshez egy Commodore 64-es számítógép minden további nélkül elegendő, csakhogy a mai modern gépek teljesítménye kb. ezerszerese a C64-ének. Mit csinál a processzor a működésének fennmaradó 99,9%-nyi idejében? Nos, lényegében semmit. Vár, és minden ezredik fordulóban egy-egy betű begépelése formájában parancs érkezik a szöveget gépelő titkárnőtől. Hogyan lehetne hasznosítani a számítógépek felesleges kapacitásait?
Részekre bontható számítási feladatok
Vannak olyan tudományos feladatok, melyek megoldásához óriási számítógépes számítási kapacitás szükséges. A teljes feladat végrehajtása a leggyorsabb számítógépekkel is lehetetlenül hosszú ideig tartana. Néha azonban ezek a számítások részfeladatokra, kicsi, végigszámolandó csomagokra bonthatóak úgy, hogy a kisebb részek megoldása egymástól független legyen.
A nagy ötlet az volt, hogy a kellően kis méretű részfeladatokkal a háttérben futó programok formájában hétköznapi gépek felesleges erőforrásai is megbirkózhatnak 3-4 nap alatt. Már csak a csomagok elosztását és az eredmények visszaküldését kellett megoldani, és erre az internet jelenti a megoldást.
Minden önkéntes résztvevőnek le kell tölteni, és fel kell installálni egy programot, amely kezeli a csomagküldést, és a beérkezett csomag alapján végzi a számításokat. Ha végzett, az eredményeket visszaküldi a központnak, majd új csomagot tölt le. A kliensprogram más programok futtatását, a munkát nem zavarja, és mindkét alább bemutatott programot lehet képernyővédőként is használni.
SETI@Home
A SETI program célja a Földön kívüli intelligens létformák utáni kutatás. Ennek keretében a SETI kutatói évek óta figyelik az űrből érkező rádióhullámok egy részét. Azt a tartományt érdemes figyelni, ahol mi magunk is üzennénk a földönkívülieknek.
Mindezt a gyakorlatba átültetve kapunk naponta 35 GB-nyi rádióhullám-adatot, amelyet elemezni kell. Az adatokat számítógép szeletekre osztja, és elküldi a lelkes önkénteseknek. Minden csomagot három kliens kap meg, így ellenőrizhető az eredmény hitelessége.
A kutatás az égbolt egyharmadát, a lehetséges csatornáknak elenyésző részét, a kommunikációs formák közül egyetlen egyet fed le. A sikerhez tehát hatalmas szerencse kell, de az esély mindenki számára adott. A SETI@Home honlapja szerint eddig még az égvilágon semmit sem találtak, de azt ígérik, ha mégis rátalálnánk így a földönkívüliekre, tudni lehet majd, kinek a számítógépe fedezte fel a történelmi jelet.
Az Intel rákkutató programja
Az Intel programja a felajánlott kapacitásokat a rák ellenszerének kutatásához használja fel. A kutatás technológiai hátterét az Intelhez csatlakozott United Devices nyújtja. Az UD egy vállalkozás arra, hogy munkába fogja az Internetre csatlakozó gépek kihasználatlan erőforrásait, a cég technikai igazgatója az a David Anderson, aki a SETI@home programot is szervezte és igazgatta.
Az Intelhez az UD-n kívül csatlakozott még az Amerikai Rák Társaság, a (szintén amerikai) Nemzeti Rákkutatási Alapítvány és az Oxfordi Egyetem. A kutatás a leukémia elleni gyógyszerek optimalizálására vonatkozik. A kutatóknak több száz millió molekula rákellenes hatását kell kiértékelniük. A program a fehérjékre végzi el az értékelést, megállapították ugyanis, hogy négy fehérje egyike meghatározó szerepet játszik a leukémia kialakulásában; kiiktatása talán a gyógyuláshoz is elvezethet.
Egy csomagban száz vizsgálatra váró molekula érkezik. A program komoly hibája, hogy a részeredményeket soha nem menti egy-egy nagyobb molekula vizsgálata közben sem. Ha egy akkora molekula van soron, amellyel a gép egy teljes munkanap alatt sem birkózik meg (amíg a gép be van kapcsolva), akkor azt másnap, és folyamatosan újrakezdi, és soha nem végez a csomaggal. Ezt figyelni kell, és ilyenkor az a megoldás, hogy Ctrl-Alt-Dellel le kell lőni az Ud_xxxxx nevű programot (nem a sima „Ud”-t!), és remélni, hogy az automatikusan érkező új csomag emberibb „méretű” molekulákat tartalmaz majd.
A visszaküldött csomagok száma, nagysága és más tulajdonságai alapján versenyezni lehet egyénileg és csapatok tagjaként is. Az eredmények elaprózódását elkerülendő a magyar résztvevők egy nagy csapatot alkottak, eredményeink megtekinthetőek a United Devices honlapján a statisztikák között.
Szatmári Péter
Nyúz, 2002. március 13.