kenu

Kenuverseny a Római-parton (tíz évvel ezelőtt)

szpeti

Találtam egy Nemzeti Sport-fénymásolatot, mely szerint 1994. május 15-én vízi sportversenyt rendeztek a Rómain a környékbeli iskolásoknak. Erre a versenyre valamilyen rejtélyes okból csináltunk egy négyest honvédosokkal. Az már csak ott a Rómain derült ki, hogy a kenu négyesek indián kenu négyest jelentenek…

Érdekes módon mégis indulhattunk, vicces volt becsusszanni a túrakenuk közé a tíz méter hosszú, de csak negyven centi széles hajónkkal, amiben térdeltünk. Aztán viccből vettünk egy bazi nagy rajtot, szinte kirobbantunk az indiánok közül, majd kényelmesen leevezgettük a hat kilométeres távot. A célba érés után két órán át vártunk a többiekre és az eredményhirdetésre, de érem helyett akkor is csak pólót és oklevelet kaptunk, amiket utáltunk, hiszen eleve az érmek miatt mentünk. De legalább a Nemzeti Sportban is benne voltunk.

Balu diplomája, Budapest bajnokság

szpeti

„Balunak megvan az államvizsgája; végül gratuláltam neki, bár kicsit olyan érzésem volt, mintha olyasvalakinek gratulálnék, aki több súlyos lábtörés után, tiszteletbeli vesenyzőként mégis átszakítja célszalagot egy futóversenyen a műlábaival.” (Márk)

Én is ismerem az érzést, még aktív kenus koromból egy Budapest Bajnokságról. A felnőttek kenu négyes mezőnyében 500 és 1000 méteren is csak két induló volt, történetesen mindkettő BSE-s. Megbeszéltük, hogy az egyik távon az egyik hajó nyer majd, a másikon a másik, viszont az így nyerhető nyolc aranyéremre csak heten voltunk, ezért Béla kitalálta, hogy ha lehet, az egyik távon ő is beszállna a nyerő hajóba.

Béla harmincöt éves, csípőficamos, sánta srác volt, ex-kenus, volt egy kocsmája és egyébként is jó fej volt, szerettük, és természetesen bevettük az egyik csapatba. Kemény küzdelmet folytatva lebonyolítottuk a két futamot, átvettük az érmeket, aztán néztük, ahogy a mozgássérült és kiöregedett srác egész délután az aranyával parádézott. A junior mezőny is hasonló erősségű volt, ott ugyanezt a konstrukciót a honvédosokkal csináltuk meg, így lettem tehát hatodik, majd hetedik alkalommal Budapest Bajnok.

Karateverseny, kajak-kenu Európa Bajnokság

szpeti

Délelőtt egy karateversenyen voltam Gergővel. Nagyon klassz volt a társaság, mindenki örömmel és szeretettel fogadott minket, utoljára a Fradi kajak csapatában éreztem ilyesmit, ami valószínűleg mindkét esetben arra vezethető vissza, hogy a tagok sporteredményei között nincsenek jelentős különbségek…

Az esemény sportértéke erősen megkérdőjelezhető volt, ugyanis egyrészt elfogultak a bírók, másrészt nincs mezőny, lévén az évfolyamokat az övek színe alapján is elosztják. Például ha én beneveztem volna, akkor a 26 éves fehér övesek mezőnyében tuti az első hely a kata (bemutató) és a kümité (harc) szakágban egyaránt.

Érdekes, hogy a kisebbek harc közben még nem verik egymást, hanem csipeszeket kell levenniük az ellenfél ruhájáról, ami elég vicces, persze gondolhattam volna, hogy közöttük még nem az veszít, aki véresre verve a földön marad. A focipályán aztán láttunk egy kis privát bemutatót is, tényleg klassz, ha valaki le tudja rúgni a másik fejét, de nem csak azért, mert egy sötét utcában meg tudod védeni magad, hanem mert a képesség feltételez egy mozgáskultúrát és ruganyosságot.

Kozmann György, Kolonics GyörgyVoltak igazi sportesemények is, Baumgartner majdnem pontot szerzett a Forma-1-ben, de nem mert olyan gyors volt, hanem mert annyian kiestek előle, illetve Kozmann és Kolonics Európa-bajnokok lettek C2 500 méteren. A Pulai-Novák-Hüttner-Fürdök négyes már a veteránok bajnokságából sem lógna ki, és a hullámos vízen hasznosult is a tapasztalatuk, szintén Európa-bajnokok lettek ezer méteren. Kovács Gergő és Vasali Laci pedig kétszázon, négyesben lett harmadik.

Blogverziók

szpeti

Csináltam egy lecsupaszított verziót ebből a blogból, hogy kiéljem kreatív és programozói hajlamaimat, meg hogy nagyobb teret adjak a korábban „A hét fotója” néven közismert sorozatnak. Szerintem tök jól néz ki, de pillanatnyilag még nem tudom, mihez kezdjek vele, ahogy egyéb webmesteres ötleteimmel sem, csapongok köztük, mint Homolya Zsuzsa kajakkal az ajtók között, amikor annyira röhögött Cseke Bence egyik beszólásán, hogy csak mandinerből bírta bevinni a hajóját a garázsba.

Pulai Imre – Tóth Emese: Sumákság nélkül

szpeti

Sumákság nélkül, könyvborítóMegvettem Pulai Imre és Tóth Emese közös, Sumákság nélkül című könyvét. Egy A6-os méretű száz oldalas kis vacak széles margókkal, az ára ehhez és a Westel támogatásához képest botrányos, kétezer forint. Mivel a kenuzásról szól, rászántam a pénzt – kár volt.

Az előszóból derül ki, hogy a kiszemelt újságíró nem ért rá, ezért a fotós írta meg a könyvet… Aztán Pulairól csak nagyon felszínesen szól a könyv, a fő mondanivaló a honvédos kenusoknak a Magyar Kajak-Kenu Szövetségről alkotott (negatív) véleményének a szajkózása. Ez a fotós lány kritika nélkül megírta, ami rosszat az MKKSZ-ről csak mondtak neki. A felsorolt kevéske tényanyag valóban érdekes, de fel sem merül, hogy a csaj a Szövetség szempontjából is objektív képet próbáljon rajzolni a helyzetről. Márpedig a kajak-kenu sportág ma is olyan eredményeket produkál, hogy a vezetőség ellen egy ilyen elfogult kirohanás egy névtelen senki tollából súlytalan, értelmetlen dolog.

Az egészről az jut eszembe, hogy néhány éve egy téli éjszakán összejöttünk egyik kenus barátom, Koli lakásán, és egy idő után sztorizni kezdtünk. Huszonévesek voltunk, egy évtizednyi kenuzással a hátunk mögött, és ez elég volt ahhoz, hogy órákon át tudjuk mesélni a jobbnál jobb történeteket, baromi röhögések közepette. A könyvben ilyen sztorizás egyáltalán nincs, pedig valószínűleg lett volna miből meríteni Pulai Imre esetében is. Csak ízelítőnek egy honvédos sztori: volt ott egy egypetéjű ikerpár, a két Kukonya. Egyikük sem igazán tudott kenuzni, hát megpróbálták egyszer párosban, de az sem jött be, utolsók lettek a Budapest Bajnokságon. Viszont már a célba érésük előtt rajtuk röhögött mindenki, mert még a futam közben üvöltözni kezdtek egymással:

– Kurva anyádat!
– Te kurva anyádat! 🙂

Szépség és erő – kenuzás a fizika fényében (Mafigyelő)

szpeti

Ismert, hogy a magyar kajak-kenusok évtizedek óta a világ élvonalához tartoznak, mégis csak nagyon kevesen ismerik a kajakozás, kenuzás módját, szabályait részletesen. Addig, hogy vizisportról van szó, a legtöbben könnyen eljutnak, pár vízen ringó hajó, amibe beszáll a sok széles vállú sportoló, és versenyt evez, de a többségnek már a kajakozás és a kenuzás pontos megkülönböztetése is problémát okoz, más, apró részletekről nem is beszélve. A kétféle evezés ugyanis teljesen más stílust, mozgást és erőkifejtést igényel. Vonatkoztassunk el most a hétvégi túrakenuzástól, és a sportág olyan alapvető szépségeitől is, mint a jó levegő és a természet közelsége: koncentráljunk csak a versenysportra! Először nézzük át a hajót: miben nyert olimpiát Kolonics György és Pulai Imre?

Read more →