A második világháborúban E.B. Sledge tengerészgyalogos közlegényként szolgált, és a harc közben is jegyzetelt, naplót írt, és a papírokat az Újtestamentum lapjai között rejtette el. A jegyzeteket végül 1981-ben adták ki könyv formájában, ami a háborús történetek egyik alapműve lett.
A szerző a könyvben végig szigorúan ragaszkodik ahhoz, hogy csak a saját személyes tapasztalatait írja le, ami abszolút hitelessé teszi. Csak minimális, a történet megértéséhez szükséges áttekintést kapunk a háborúról, nagyjából amennyit a tengerészgyalogosnak jelentkező Sledge is tudhatott. Később sem tudunk meg többet, hiszen a tengerészgyalogos közlegényekkel nem osztottak meg stratégiai információkat. Azt viszont előre bedobják, hogy az atombomba korábbi bevetésével ez az egész esetleg megúsztható lett volna, de ez csak még jobban rámutat az egész szörnyűség értelmetlenségére.
A könyv egyszerű és részletes. Sledge beszámol a kiképzésük főbb eseményeiről, majd a megtett útról egészen a frontvonalig. A szerző az amerikai hadseregnek abban a részében szolgált, amelyik közvetlenül harcolt a japánokkal Peleliu és Okinava szigeteken. Nagyon érdekesen rámutat, milyen sokan vannak, akik közvetlenül nem is találkoztak ellenséggel, nem mintha ez különösebb dicsőséget jelentene, sőt. Látható, hogy a fronton harcolni semmi más, mint mészárlás, húszéves amerikai és japán fiatalok tízezreinek borzasztó kivégzése.
A leírások végig rendkívül naturálisak. Sokféle halálnemet megismerhetünk belőle, mindenféle testrészeket szétlőnek, tarolnak a golyók, a grátánok repeszei, illetve az elmeháborodás. Az egyéb részletek sem kellemesebbek, képzeljük csak el egy húsz éves férfi lábát egy zárt bakancsban két hét után! És mindenhol kosz van, sár, a tiszta vízzel pedig spórolni kell. A háború nagy részét a szerző a saját maga által a földbe ásott lyukakban töltötte, ahová a japán golyók és gránátok elől bújt, és ahonnan aknavetővel lőtte az ellenséget. Ez néha napokig, sőt hetekig tartott, csak időnként más-más helyszínen ástak lyukakat maguknak a frontvonal aktuális helyzetétől függően.
Ma már természetesen közhely, de Peleliun a földbe ásott lyukakból nézve nem volt az, hogy a japánok mennyire kevésre tartották a saját életüket. Az amerikai katonák vigyáztak magukra és egymásra, amennyire lehetett, elbújtak a golyók elől és nem mentek túl közel a japánokhoz, ha nem volt muszáj. Azok viszont minden további nélkül nekiindultak éjszakánként, hogy a gödrökben fekvő amerikaiak között portyázzanak. Ha eljutottak odáig élve, akkor beugrottak hozzájuk a gödörbe és megölték őket. Tekintve azonban, hogy az amerikai katonák figyeltek erre, ráadásul minden gödörben ketten voltak, a japán katonáknak gyakorlatilag semmi esélye nem volt élve megúszni egy ilyen utat, mégis minden éjszaka sokan nekiindultak.
A szerző nem emeli ki, de feltűnő, hogy az amerikaiak végig jelentős fölényben voltak. Folyamatosan hódították meg a szigeteket a japánoktól, folyamatos tüzérségi támogatást élveztek, néha csak rá kellett mutatni a japán géppuskás barlangjára, hogy az amerikai tank szétlője. Ráadásul mindig volt utánpótlásuk ételből, vízből és lőszerből, illetve katonából. Ettől függetlenül nem volt könnyű dolguk, mert nekik kellett elsőként közel menniük a japánokhoz, ahogy például a szerző Okinava déli végén a tengerpartra is az elsők között ért ki.
A K/3/5-ös tengerészgyalogos századot végig önálló egységként kezelték, valójában azonban az együtt kiképzett 235 katonából a háború végére csak 26-an voltak együtt, a többiek meghaltak vagy kórházba kerültek. Mindig hoztak azonban további fiatal gyerekeket a századba, akikkel hosszabb-rövidebb ideig együtt harcoltak, amíg ők is meg nem haltak – vidám dolog a háború.
Eugene Bondurant Sledge is a túlélő és a harcban végig résztvevő 26 katona között volt. A jegyzetei alapján készült könyvet 1981-ben adták ki és világsiker lett, a második világháború Csendes-óceáni részéről szóló alapmű. Ez ihlette az HBO The Pacific – A hős alakulat című 10 részes minisorozatát, ami magyarul is látható volt, Hugh Ambrose hasonló című könyve pedig a tévésorozat történetét adja vissza könyv formájában, amelyben E. B. Sledge csak az egyik a három főszereplő közül.
E. B. Sledge: Pokol a Csendes-óceánon – A hős alakulat
Gabo Kiadó, 2010