Fél év telt el, mióta megírtam, miért nem veszünk Amazon Kindle-t. A legnagyobb problémám az volt, hogy nincs hozzá magyar nyelvű választék elektronikus könyvekből – ma már ezt nem így gondolom.
A könyvekkel való kalózkodásról ugyanis eddig egyáltalán nem tudtam. A zenei kalózkodásról igen, a filmeket sem a boltban veszem meg, de hogyan kalózkodik a nép könyvekkel? Technikai szempontból ugyanis egy könyvet sokkal nehezebb digitalizálni. A CD-lemezek mp3-konverziója könnyű, a filmek konverziójához már kell némi informatikai szaktudás, de nem túl sok, egy könyv digitalizálásához viszont szkennelni kell, rengeteget lapozni, plusz a megfelelő eredményhez az eredményt korrektúrázni, szerkeszteni. Csináltam már, unalmas, fárasztó babramunka. Ráadásul filmből relatíve kevés van a rengeteg megjelenő könyvhöz képest, kinek van energiája ennyi könyvet egyenként beolvasni és kijavítani?
Úgy látszik, van, akinek. Igaz, arányaiban valóban kevesebb könyv érhető el így. A zenei albumok és a filmek elérhetősége gyakorlatilag 100%-os, a könyveké ennél kevesebb, de azért sokkal jobb a helyzet, mint ahogy én gondoltam. Például a nem túl régi sikerkönyvek abszolút hiánytalanul letölthetőek elektronikusan. Harry Potter magyarul vagy angolul, Leslie L. Lawrence, Stephen King, Vavyan Fable – mindegyik magától értetődik.
Amiből nekem hiányérzetem volt, az az újabb könyvek elérhetősége. Az elmúlt hónapok főleg ebben hoztak változást: igenis vannak, akik beszkennelik és kijavítják az új könyveket is. Olyanokat, amelyek még a könyvtárból sem érhetőek el, mert azonnal lecsap rájuk valaki. Bud Spencer önéletrajza, Dan Browntól az Elveszett jelkép, Leslie L. Lawrence: A teaültetvény – ezeket a könyvtárból talán majd jövőre tudnám kihozni, elektronikusan viszont mindet megtaláltam. Hasonlóképpen Noémi a Vámpírnaplók című sorozatot szeretné elolvasni. A sorozatnak óriási sikere van, könyvtárból kivenni semmi esély – elektronikusan viszont megvan már… Vagy éppen Tóth Andrástól az Ősember a pénztárcámban egyáltalán nincs is meg könyvtárban – PDF-ben már igen. Végül Robert Harristől a Szellemíró a kakukktojás, mert fél éves kutatás után végre könyvtárból is pont ki tudtam venni, mire két nappal később elektronikusan is meglett. Ez lesz az a könyv, amit papíron kezdek el, de elektronikusan fejezek be.
Ami ebben az egészben szomorú, hogy a magyar könyvkiadók pont olyan szerencsétlenek, mint a zenei kiadók. Sírnak-rínak, hogy a zemberek nem vesznek papíron könyveket, viszont kalózkodás van. Fel sem merül, hogy kidolgozzanak egy életképes üzleti modellt, ami figyelembe veszi, hogy 2011 van, amikor a könyveket – elektronikus szövegeket – még a zenénél és a filmeknél is sokkal könnyebb terjeszteni. Azt várják tőlem, hogy több ezer forintért vegyek meg örökre egy adag papírt, amit egyszer elolvasok, de aztán valószínűleg soha többé, és tároljam a lakásomban, ahol amúgy is kevés a hely. A könyvtár még egy elég jó kompromisszum, mert olcsó, 6600 forint egy évre az átalánydíj, és a könyveket vissza is lehet vinni, ehhez hasonló kellene elektronikusan is.
Plusz az olvasó eszköz, amit Magyarországon még mindig nem kapsz meg hatvanezer forint alatt, mert azt gondolják, hogy az emberek hülyék. A Kindle-t Amerikából 31 ezer forintért hozzák el a lakásodra, és az egy kategóriával jobb eszköz, mint bármi, ami Magyarországon kapható – de erről bővebben majd akkor, ha a kezembe vettem.
Az elmúlt hónapokban sokat gondolkoztam egy 