Zsófi, hetvenedik hónap, Dóri, tizenötödik hónap

Itt az ősz, úgyhogy a nyári kihagyás után Zsófinak újrakezdődött az óvoda. Ismét elment egy óvónéni és jött egy új – ez az ötödik tanéve, de még sosem kezdte ugyanazzal a pedagógus-csapattal az évet. Nem mintha bármilyen konkrét problémánk lenne, eddig mindig jó gondozókat és óvónéniket fogtunk ki, csak érdekes látni, milyen jövés-menés van még egy óvodában is. A csoportban idén Noémi lett az SZMK-s anyuka, ami megtisztelő, ő fog csoportpénzt gyűjteni, vásárolni, kommunikálni, programokat előkészíteni, érdekesnek ígérkezik.

Noémi életében a másik változás, hogy KRESZ-tanfolyamra jár, hogy jogosítványt szerezzen. Hasznos lesz, ha ő is tud vezetni, főleg ha a két gyereket egyszerre kell elvinnie valahová egyedül. A tanfolyam ideje alatt néhány hétvégi délelőttre egyedül maradtam a lányokkal. Érdekes tapasztalat volt, például amikor játszótereztünk: egyedül kellett őket felöltöztetnem és levinnem, a játszótéren felügyelni, aztán ugyanez fel, majd ebédet adni nekik… Egy perc megállásom se volt, de alapvetően az derült ki, hogy angyali jó kislányaink vannak, akikkel könnyű és kellemes együtt lenni. Megcsinálták, amire kértem őket, jól viselkedtek, játszottak, ettek, aztán elaludtak, és ebben az idilli helyzetben vártam haza Noémit a tanfolyamról. Itt Dóri, amint a játszótéren homokozik:

Dóri a homokozóban

Mondjuk Zsófiról eddig is tudtuk, hogy jó kislány, Dórinál viszont újdonság, hogy szavakkal is el lehet érni dolgokat. Például ha valamit nem szabad, azt már nem kell erővel elvenni tőle, békén hagyja akkor is, ha csak kérem, belenyugszik a döntésbe és keres más szórakozást. Néha rám néz, hogy előre engedélyt kérjen… máskor meg eltűnik egy időre, majd vidáman jelentkezik egy borotvával a kezében, aztán tesz még egy kört és begyűjti a körömvágó ollót…

Egyre ügyesebben jár, most már hosszabban is sétál velünk, ha foghatja a kezünket. Néhány lépést egyedül is megtesz, de erre még csak ritkán kerül sor, ha pedig sietni kell, négykézláb megy inkább… Továbbá elképesztően féltékeny Zsófira. Ha együtt vannak, csakis ő lóghat anyán, és ha Noémi csak egy picit is másra figyel, már üvölt és sír, amíg Noémi ölbe nem veszi… Érdekes módon az viszont nem zavarja, ha kettesben elmegyünk: ha Nagyi és Zsófi ott van, mi simán leléphetünk például moziba, semmi hiszti, még integetni is szokott.

Zsófi is tanult valami nagyon érdekeset: masnit kötni a cipőfűzőjére. Állítólag az iskolában ezt már elvárják, gondolom ott már nem akarják öltöztetni őket. Sőt, külön iskolaérettségi vizsgálat is volt az óvodában, ahol egy feladatsort kellett végigcsinálnia. Ilyeneket otthon is szokott, úgyhogy élvezte, és jól is sikerült neki. Az eredményének az írásbeli értékelése mondjuk érdekesen indult: azt a kettő dolgot írták le először, ami a feladatok közül nem sikerült. Ahogy kezdtem olvasni, azt hittem, valami nagy baj van, hogy a “Honnan” kérdést nem tudta értelmezni, meg az “R” betű sem megy, te jó ég… Aztán a kolléganő szóban is értelmezte az eredményt: a teszt kb. 80%-osra sikerült neki, több feladatot is hibátlanul vagy a korához képest kiemelkedően jól teljesített… Gondolom a szülőket is már az állami iskolára készítik fel azzal, hogy azt emelik ki, amit a gyerek nem tud…

Voltunk kétszer könyvtárban is: Zsófival rendszeresen járunk, mert szeret ott játszani, amíg én válogatok vagy olvasok és könyveket is választ, most pedig Dórit is elvittük magunkkal. Szerencsére Dóri is jól elvolt: játszott, rajzolt, mászkált a polcok között, örültek a könyvtárosok is, hogy mindenfelé feltörölte a padlót…

Zsófi és Dóri a könyvtárban játszik

Kalózkodás könyvekkel

Fél év telt el, mióta megírtam, miért nem veszünk Amazon Kindle-t. A legnagyobb problémám az volt, hogy nincs hozzá magyar nyelvű választék elektronikus könyvekből – ma már ezt nem így gondolom.

A könyvekkel való kalózkodásról ugyanis eddig egyáltalán nem tudtam. A zenei kalózkodásról igen, a filmeket sem a boltban veszem meg, de hogyan kalózkodik a nép könyvekkel? Technikai szempontból ugyanis egy könyvet sokkal nehezebb digitalizálni. A CD-lemezek mp3-konverziója könnyű, a filmek konverziójához már kell némi informatikai szaktudás, de nem túl sok, egy könyv digitalizálásához viszont szkennelni kell, rengeteget lapozni, plusz a megfelelő eredményhez az eredményt korrektúrázni, szerkeszteni. Csináltam már, unalmas, fárasztó babramunka. Ráadásul filmből relatíve kevés van a rengeteg megjelenő könyvhöz képest, kinek van energiája ennyi könyvet egyenként beolvasni és kijavítani?

Úgy látszik, van, akinek. Igaz, arányaiban valóban kevesebb könyv érhető el így. A zenei albumok és a filmek elérhetősége gyakorlatilag 100%-os, a könyveké ennél kevesebb, de azért sokkal jobb a helyzet, mint ahogy én gondoltam. Például a nem túl régi sikerkönyvek abszolút hiánytalanul letölthetőek elektronikusan. Harry Potter magyarul vagy angolul, Leslie L. Lawrence, Stephen King, Vavyan Fable – mindegyik magától értetődik.

Amiből nekem hiányérzetem volt, az az újabb könyvek elérhetősége. Az elmúlt hónapok főleg ebben hoztak változást: igenis vannak, akik beszkennelik és kijavítják az új könyveket is. Olyanokat, amelyek még a könyvtárból sem érhetőek el, mert azonnal lecsap rájuk valaki. Bud Spencer önéletrajza, Dan Browntól az Elveszett jelkép, Leslie L. Lawrence: A teaültetvény – ezeket a könyvtárból talán majd jövőre tudnám kihozni, elektronikusan viszont mindet megtaláltam. Hasonlóképpen Noémi a Vámpírnaplók című sorozatot szeretné elolvasni. A sorozatnak óriási sikere van, könyvtárból kivenni semmi esély – elektronikusan viszont megvan már… Vagy éppen Tóth Andrástól az Ősember a pénztárcámban egyáltalán nincs is meg könyvtárban – PDF-ben már igen. Végül Robert Harristől a Szellemíró a kakukktojás, mert fél éves kutatás után végre könyvtárból is pont ki tudtam venni, mire két nappal később elektronikusan is meglett. Ez lesz az a könyv, amit papíron kezdek el, de elektronikusan fejezek be.

Leslie L. Lawrence: A teaültetvény, borítóRobert Harris: Szellemíró, borítóBud Spencer: Különben dühbe jövök, borító

Ami ebben az egészben szomorú, hogy a magyar könyvkiadók pont olyan szerencsétlenek, mint a zenei kiadók. Sírnak-rínak, hogy a zemberek nem vesznek papíron könyveket, viszont kalózkodás van. Fel sem merül, hogy kidolgozzanak egy életképes üzleti modellt, ami figyelembe veszi, hogy 2011 van, amikor a könyveket – elektronikus szövegeket – még a zenénél és a filmeknél is sokkal könnyebb terjeszteni. Azt várják tőlem, hogy több ezer forintért vegyek meg örökre egy adag papírt, amit egyszer elolvasok, de aztán valószínűleg soha többé, és tároljam a lakásomban, ahol amúgy is kevés a hely. A könyvtár még egy elég jó kompromisszum, mert olcsó, 6600 forint egy évre az átalánydíj, és a könyveket vissza is lehet vinni, ehhez hasonló kellene elektronikusan is.

Plusz az olvasó eszköz, amit Magyarországon még mindig nem kapsz meg hatvanezer forint alatt, mert azt gondolják, hogy az emberek hülyék. A Kindle-t Amerikából 31 ezer forintért hozzák el a lakásodra, és az egy kategóriával jobb eszköz, mint bármi, ami Magyarországon kapható – de erről bővebben majd akkor, ha a kezembe vettem.

Amiért végül nem veszek Kindlét

(Update: a történetnek azóta folytatása is lett: Kalózkodás könyvekkel, illetve Kindle, az első tapasztalatok)

Amazon Kindle készülék egy asztalonAz elmúlt hónapokban sokat gondolkoztam egy Amazon Kindle e-könyv olvasó vásárlásán. Jelenleg úgy gondolom, mégsem fogok venni, mégis érdemesnek tűnik összeszedni a mellette és ellene szóló érveket.

A kiindulópont legyen Trychydts, akinek van már ilyen készüléke és aktívan használja is, az ő példája azt mutatja, hogy a Kindle praktikus, kényelmes eszköz a hétköznapok során az olvasáshoz. Könnyű, vékony, bármikor elővehető – ugyanakkor nagyon kell vigyázni rá. Egy vékony és könnyű szerkezet ugyanis törik, ahogy ő is tört már el Kindlét, de ez még nem egy döntő momentum.

Sokkal fontosabb kérdés a választék, hogy el tudom-e olvasni rajta a könyveket, amiket papíron is elolvasnék. A válasz: nem, itt mindenféle kompromisszumokat kellene kötni. Az olvasnivaló 90%-át a Központi Szabó Ervin Könyvtárból hozom ki, a többit kölcsönbe kapom vagy a polcról veszem le. Utóbbiak nyilván ezután is rendelkezésemre állnának, a KK választékával viszont az elektronikus választék össze sem mérhető. Gyakorlatilag nincs is semmilyen választék.  A Magyar Elektronikus Könyvtár például egy fontos kulturális vívmány, de egyáltalán semmi köze ahhoz, amit napi szinten olvasni szoktam. Dennis Lehane, Hunter S. Thompson, JK Rowling, helló!

Nézzük csak meg, amit Trychydts olvas: klasszikusok a MEK-ről, klasszikusok a Project Gutenbergről, meg amit az Amazonról vásárol. Nick Hornbytól a Meztelen Juliet című könyvet például fél dollárral olcsóbban lehet megvenni a Kindlére, mint papíron, ez röhej, és persze angolul van, ami megint egy kompromisszum. Ugyanezt a könyvet magyarul tegnapelőtt hoztam ki a KK-ból ingyen, pontosabban ha az éves kölcsönzési díjat leosztom, kétszáz forint körüli áron, vagyis tizenötször olcsóbban fogom elolvasni, mint Trychydts.

Kifejezetten a nyelvtanulásra persze nagyon jó a Kindle, egyrészt az óriási angol nyelvű választék, másrészt a beépített angol-angol szótár miatt. Ez a szempont egyértelműen a Kindle mellett szól.

Vannak még az illegális források, aminek a tájékozódás miatt szintén utánanéztem. Érdekes módon 5-6 nagyon érdekes művet is be tudtam szerezni, amelyek még a KK-ban sincsenek meg, de azért az arány még mindig nem összemérhető.

Mire jó még egy ilyen olvasó? A többség szerintem óriási tévedésben van, amikor csak a könyvekre koncentrál. Ott vannak például az újságok. Én a Magyar Narancsot, valamint az Élet és Irodalmat is számítógépen, az interneten olvasom, bár egy-egy hosszabb cikket sokkal szívesebben olvasnék papíron – vagy e-papíron. Ahogy át lehetne küldeni a Kindlére az Index, az Origó vagy a Hírszerző egy-egy hosszabb cikkét is, az Amazon külön szolgáltatást üzemeltet a kényelmes konverzió érdekében. Vagyis a hosszú cikket egyszerűen elküldöm az Amazonnak, ők elküldik a Kindlének wifin, és kényelmesen el tudom olvasni a cikket az eszközre optimalizált formában.

Vagy elolvashatom közvetlenül a honlapon is: a Kindlének beépített böngészője van, Trychydts készülékén például Népszabadságot is olvastam már, blogokat is, állítólag gmailezni is lehet vele. És ezen a ponton fordult meg a gondolkozásom: régóta szeretném megoldani, hogy ha meg akarok nézni valamit a neten, ahhoz ne kelljen bekapcsolni a számítógépet. E-mailek, blogok, moziműsor, ki ez a színész Johnny Depp mellett, ehhez mindig bekapcsolni a gépet, ami zúg, áramot fogyaszt, fél óráig bootol, oda kell ülni és a többi. Erre állítólag a Kindle is jó – de a telefonok is!

Samsung Galaxy 3 reklámfotó

Rossz volt tehát a kiindulópont – nem a kütyüt kell vizsgálni, hanem a problémát, amit meg akarok oldani, és ez a művelet mindkét eszközzel megoldható. A Kindle és a Samsung Galaxy 3 egyaránt kb. 30 ezer forintba kerül, csakhogy amíg a Kindle január végére érne ide, a telefon azonnal elhozható a T-Mobile üzleteiből, ezért úgy döntöttem, inkább az utóbbit fogom kérni karácsonyi ajándéknak. Az olvasást pedig megoldom papírról: a KK-ból a múltkor egészen parádés zsákmánnyal jöttem el: Flow – Az áramlat, Meztelen Juliet és egy vadiúj Lawrence Block. Plusz egy Jane Austen Noéminek és egy Aczél Endre apának – a Kindle történetesen ezt se tudja.

(A Kindle ára egyébként egy másik vicces momentum: minimum 60 ezer forint egy gagyi e-könyv olvasó, ha Magyarországon veszed meg, illetve ha egy magyar weboldalról rendeled meg. Ha az angol nyelvű Amazonról rendelsz Amerikából, 32 ezer forintért egy világklasszis Kindle készüléket hoznak, ugyanúgy a lakásodig.)