Az elméleti háttér: amikor lakást veszünk, az ügyintézés egyik kritikus pontja, hogy biztosítsuk, valóban megkapjuk a lakást. A vevő nem akar kifizetni egy vagyont, hogy aztán ne jusson be a lakásba, a tulajdonos viszont nem akarja addig átadni a lakást, amíg meg nem kapja a pénzt. A patthelyzetet az oldja fel, hogy a kettőt egyszerre kell elintézni, vagyis az adott napon a tulajdonos bemutatja az üres lakást, együtt elmennek a bankba, a vevő átutalja a pénzt, végül a tulajdonos átadja a lakás kulcsait.
A probléma azért kritikus, mert állítólag gyakran előfordul, hogy a tulajdonos nem költözik ki a lakásból időben. Ennek rengeteg oka lehet, például ha meggondolja magát és nem is akarja eladni, vagy máshová akar költözni, de valamiért mégsem jön össze a dolog és nincs hová mennie, vagy csak később tud odaköltözni. Ilyenkor a volt tulajdonost jogilag és a gyakorlatban is nagyon nehéz kirakni a lakásból, egy ismerős család például két hónapig várta, hogy beköltözhessen a megvásárolt házába. Részben ezért van szüksége a vevőnek ügyvédi segítségre, és a szerződésben is hangsúlyos pont, hogy a pénz utalásának feltétele a lakás ún. birtokba adása (kiköltözés, kulcsok átadása, kijelentkezés, számlák elrendezése).
Úgyhogy amikor a tulajdonos felhívott, hogy sürgesse a pénz kifizetését, viszont közölte, hogy csak kb. egy héttel később költözne ki a lakásból, mármint a pénz átutalása után egy héttel, akkor nehéz volt megértően viszonyulni. Hiszen megkapná a pénzt, számunkra viszont semmi garancia nincs arra, hogy egy héttel később valóban elköltözik.
Másnapra szerencsére úgy döntött: mégis kiköltözik időben, kár, hogy ehhez kiabálni kellett és veszekedni… De ha valamit megbeszélünk, majd arról szerződést is kötünk, ahhoz szerencsésebb lenne tartani magunkat, mint új menetrendet kitalálni.