Az E-Klubban szórakoztunk az éjszaka. A zene úgy indult, hogy BUMM-BUMM, és ezt így folytatta tovább egész éjszaka. A dallamosság csúcsát, az összekapaszkodós-éneklős részt, illetve az egyetlen magyar számot a Kozmix egy számomra teljesen ismeretlen száma jelentette, a többit képzeljétek el.
Bár utólag néha megbánom, időtöltés gyanánt mindig szívesen meséltetem el egy-egy félismerős életét egy pohár ital mellett. Ezúttal K. volt soron, ő negyedikes gimnazista lesz és orvos szeretne lenni, ennek érdekében idejekorán kórboncnoki és mentős gyakorlatot folytat. Szóval ott ülök egy vasággyal együtt negyven kilós csajjal az E-Klubban, amint a hullák verzióit fejti ki nekem. A legjobb rész a belekről szólt, mely szerint ha valaki nem evett semmit a halála előtt, az a jó eset, mert nincs a gyomrában semmi. A legrosszabb viszont, ha a versenyző húst evett, mielőtt meghalt, az a boncolásra szétrohad a beleiben és szörnyű büdös, és ha valakit érdekel, ilyenkor kanállal kaparják ki a hullákból a maradékot.
Felmerült bennem a nőgyógyászokkal kapcsolatos örök kérdés, hogy érzékelik-e a kuncsaft nemiségét. Nos, legfeljebb annyira, hogy „élhetett volna még”, az egyéb paramétereket nem mérik fel, a boncolás szigorú menetrendje miatt ezt, ha akarnák, sem tehetnék meg.
Próbáltam én is előállni sztorikkal, hogy egyszer például Zoltán Erika húgával is beszélgettem már, de hát ez a csaj űberelhetetlen volt.
Aztán hajnalban véletlenül volt három jó szám a dizsiben, a román fiúegyüttes, a Poison és még egy magyar szám, aminek az volt a dalszövege, hogy az énekes hason fekve napozik a betonon, és ezzel nagyjából össze is foglaltam az éjszaka lényeges eseményeit.