Szekeres Adrien koncert a BS-ben

Életem legprofibb popkoncertjét láttam tegnap Szekeres Adrientől (egy n-el!?) és csapatától, gyakorlatilag hibátlan és nagyon látványos koncertet adtak. A négytől tízezer forintig terjedő jegyár (egy magyar popkoncertért!) erősen sznob közönséget sejtetett, és tényleg, mindenki színházhoz volt öltözve. Igaz, kaptak is valamit a pénzükért, gyönyörű volt a díszlet, profik a táncosok és a zenészek, és minden nagyon hangulatos volt.

A Sportaréna viszont alkalmatlan arra, hogy 180 centi felettiek hosszabb időt töltsenek a lelátón, a lábamat szorosan összecsukva, magam alá húzva kellett tartani két és fél óráig, ráadásul tériszonyom is volt, mintha egy szakadék szélén ültünk volna.

Szekeres Adrienn koncertje a BS-ben

Szekeres Adrien szimpatikus volt, talán az átvezető szövegei lehetettek volna érdekesebbek, de a váratlan szituációkra nagyon kedves humorral tudott reagálni. A hangja is nagyon szép, mondjuk a dalai elég egyformák, főleg a koncert eleji öt-hat számot volt nehéz megkülönböztetni egymástól. A slágerei viszont jók voltak, a sztárvendégek is, különösen a Bebével közösen előadött The time of my life volt klassz a Dirty dancingből. A vége felé pedig már a saját számai is izgalmasabbá válták, szóval ha 4-7-10 ezer forintért nem is, de olyan mozi-árban akár meg is érné Szekeres Adrien-koncertre járni (mi a Fool Moon vendégei voltunk, ezúton is kösz, fiúk!).

Benyaló énekesnők és énekesek

Baby Gabi: Duett album, borítóHogyan lehet manapság popsztárként érvényesülni? Itt van például Baby Gabi, aki öt, másokkal közösen énekelt sláger után duettalbumot adott ki a fantáziadús “Duett album” címmel. Ezen mások mellett Abaházi Csabával, a Danubius rádió műsorvezetőjével is együtt énekel, élek a gyanúval, hogy csak azért, hogy az egyetlen, mai magyar popzenét is játszó, országos rádióban aztán többet szerepelhessen. Baby Gabi mentségére szól, hogy Abaházi régen énekes volt, kár, hogy a dal még egy viszonylag tárgyilagos kritika szerint is kirívóan rosszul sikerült.

Lola: Élj a mának, borítóA másik Lola, akinek meglepően jó az új lemeze, az egyik kedvencem mostanában. Lola ráadásul a legjobban menedzselt magyar popsztár, fene tudja, mi szüksége van erre, de a Párizs, London, Woodstock vár című dalban Steiner Kristófnak, a VIVA tévé műsorvezetőjének valami rettenetesen benyal, érdemes rászánni egy percet a dalszöveg elolvasására:

Tudok egy srácot, szánjunk rá egy percet,
Egyszerre sztár és indiai herceg.
Naponta nézem, ő a lelki társam,
Igazi jófej így premier plánban. (Forrás: www.zeneszoveg.hu)

A fentiekben az ötlet annyiban új, hogy nem az énekesnő, hanem a produkciója fekszik le az előrejutás érdekében, ami azért ellenszenvesebb, mert a közönség is kénytelen szembesülni vele. A módszert persze nem csak énekesnők alkalmazzák, Dred második klipjében például a fazon a VIVA műsorvezetőit fotózta – ez volt a klip, és az elképzelés nem is volt sikertelen, pár hónapja elég gyakran beleakadtam kapcsolgatás közben a Viván. A klip alább megtekinthető, a Lola által fényezett Kristóf a kutyás, ha valaki nem ismerné.

[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=KIMvLMLHi4Y]

Megjelent Gergő albuma

Rácz Gergő: Bennünk a világEgy popénekes életében nem éppen szokatlan, mégsem hétköznapi dolog, ha lemeze jelenik meg. Mégis csak egy jóváhagyó bólintásra futotta, amikor múlt pénteken először a kezembe vettem Gergő szólólemezét, aminek leginkább az volt az oka, hogy addigra oda-vissza ismertem már az egészet.

Persze más volt a helyzet az első ismerkedésnél. Nagyot néztem például, amikor először láttam a Bennünk a világ klipjét (ld. alább), pedig még a forgatáson is ott voltunk Noémivel. Kifejezetten ujjongtam, amikor a Csepel Plaza előtt a kocsiban beraktuk a Húzz fel bármit végleges verzióját, ugyanígy tetszett a Megy a lány feldolgozása, és simán megálmodtam előre a Súgd a nevem jövő héten elkészülő klipjét.

Így inkább olyan érzés volt kézbevenni, mint egy-egy újságot a megjelenése után, amivel korábban napokat dolgoztam, és bár pontosan tudom, milyen lesz, aggódok, hogy tényleg minden stimmeljen. Azt hiszem, ennél a lemeznél minden stimmel, szurkolok, hogy sikeres legyen!

[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=4UNIDHwg2Yc]

Buji falunap

Minden évben megrendezik a buji falunapot. Ezen sokrétűen érintettek voltunk, Noémi nagymamája például a nyugdíjasklubbal részt vett a lecsófőző versenyen (nyertek is egy ajándékcsomagot), a keresztapja részt vett a tizenegyes-rúgó versenyen, a volt osztálytársa, Ancsa pedig énekes műsorral lépett fel.

Ancsa fellépése, és az összes többi színpadi műsor is félresikerült kissé, Ancsa esetében például a hangosítás volt borzasztó. Nem lenne szabad olyat a hangtechnikához engedni, aki nem érti, hogy a műsornak elsőként jól, és csak azután kellene hangosan szólnia, magyarul ha hangos, de torzít, az inkább taszító, mint kellemes. Ancsa egyébként nagyon jól énekelt operetteket, az illett hozzá, a popdalokat viszont megspórolhatta volna.

Este férfi sztriptíz volt, amihez a fellépő srác felhívott magához egy lányt a színpadra. Ott az ölébe ült, a lány tapizhatta stb. Azaz csak tapizhatta volna, mert sajnos nagyon rosszul választott: egy nyolcadikos kiscsajt, aki még túl fiatal volt ehhez, és nemhogy kihasználta volna a lehetőséget, inkább idegenkedett és csak húzta el a kezét, vetkőztetni meg egyáltalán nem akarta a srácot.

Ezután a “GROOVEHAUSE” együttes lépett fel. Szerintem annyira ciki, ha a szervezők nem tudják leírni a meghívott együttes nevét. Régebben Gézáék régebben “MC. Hawer feat. Tekknő” néven futottak, amit gyakorlatilag egyetlen vidéki diszkó plakátjára sem tudtak ugyanígy kiírni. Volt McHaver (mekhaver), volt Teknő (egy “k”-val), azt pedig, hogy “feat.” például gyakorlatilag sehol nem tudták leírni.

Szóval a Groovehouse együttes műsora szintén túl volt hangosítva, és nem volt kontrolljuk sem, azaz csak érzésre énekeltek rá a zenei alapokra, és még a saját hangjukra is. A Groovehouse az egyik legrégebben működő magyar popegyüttes, ilyen haknik ezreit csinálhatták már végig, érthetetlen, miért nincs egy CD-jük, amin csak a zenei alapok vannak rajta, a saját hangjuk nem. Úgyhogy volt egyszer a CD-felvétel, arra kissé elcsúszva az élő hang, mindez kissé torzan, szóval nagy élmény volt.

Este volt még tűzijáték, az jól sikerült, a legszebb az volt, amikor kifejezetten a nép fölé lőtték a petárdákat és a fények szinte beterítették az égboltot.

un movimiento sexy

Africa King: La bomba – erre a számra táncoltunk a tunéziai Thapsus Hotelben az animációs programok után naponta többször, meg a diszkó előtt is, és most meglett a dal után a videoklip is. És igen, nagyrészt benne van a szállodában táncolt koreográfia, az egyetlen szégséghiba, hogy Afrika Király a várakozásommal ellentétben nem egy lelkes feka csávó, hanem egy iszonyú kövér fehér pasas, de ez részletkérdés.

A kép bal alsó sarkában a pálcika-csaj azért van ott, hogy kvázi-animátorként a klip történéseitől függetlenül előtáncolja nekünk a koreográfiát. Un movimiento sexy!

Koncertek

Tegnap és ma is kint voltunk a Tabánban a szokásos évadnyitó koncerteken. Kifejezetten a Zanzibár érdekelt, de Noémi kedvéért a Sugarloafot és a Hooliganst is megnéztük. A Sugarloaf koncertjében a kisebb színpadi koreográfiák tetszettek, mikor a fúvósok és/vagy a gitárosok egy ütemre táncoltak zenélés közben, és amikor kisebb műfaji kitérőket tettek. A gitáros viszont nem biztatta, hanem számon kérte a Tabánon a lelkesedést, miközben mi eleve nem is Tabán voltunk, hanem közönség

A Zanzibár eljátszotta a megfelelő dalokat, köztük Rita szokásos fantáziátlan átvezetéseivel. Sikerült a koncert végére hagyni a közepes, majd a lassú tempójú dalt… Pontosan az hiányzik a koncertjükből, amit a Sugarloaf és a Hooligans is tud, show-t csinálni, vicces és szórakoztató beszólásokat mondani, játszani Queen-t, gitártépést, és a vezető sláger alatt megénekeltetni az első sorban álló szőke kislányt is.

Vasárnap 16 órára pedig Emil Rulez! koncertet hirdettek meg, ahol mi leginkább Hajós András vicces szövegeire voltunk kíváncsiak. De sajnos tényleg Emil Rulez! koncert volt, Hajós csak módjával nyilvánult meg egyszer-egyszer, kár volt kimenni.

Viszont érdekes rajongói vannak az együttesnek, egyfajta alter-bölcsész típusok. Ők valószínűleg az összes létező zenei stílust cikinek érezték már, ezért kerestek egyet, ami sehová sem skatulyázható be, viszont magasröptű (értelmetlen) dalszövegeik vannak. Az Emil Rulez! dalaiban egyébként főleg az a szörnyű, hogy a refrénekben még esélyt sem adnak a slágerességnek. Vizsgáljunk meg egy találomra kiválasztott V-Tech refrént:

Homokba írtuk azt a szót, és hittük, mindörökké tart,
De hullámokba fulladt már a régi tengerpart,
A tegnapoknak lábnyomát a szél söpörte szét,
Ennyi volt, véget ért.

Összefüggő, értelmes, nyelvtanilag helyes mondatok. Az Emil Rulez! esetében viszont a Hello tourist on the right side, hello tourist on the left side már kiemelkedő kidolgozottságú refrénnek és vezető slágernek számít, de még jellemzőbb volt, amikor Hajós András azt a két szót ismételgette, hogy pattanásos asszisztens, pattanásos asszisztens, én meg azt, hogy anyám borogass, anyám borogass.

Andrew Dice Clay: Ain’t got you

– Hé, Pavarotti!
– Mi a hézag?
– Hézag? Mi ez a… türűrűű!? Mi ez a szemét, mi? Én az ujjammal jobb ritmusban tudok pattogtatni. Tényleg. Te itt megerőszakolod, megölöd a rock and rollt. Keith Richard forog tőled a sírjában, pedig a fószer még nem is halt meg. De ez baby, valami kibírhatatlan.
– Te!
– Nem, nem, nem. Pihentesd a kicsi szádat. Vedd le a fülvédőt! Gyorsan! … Rock and roll… Tudod, mi az a rock and roll? Fiúk! Dolgozzatok velem!

E-klub, boncolás

Az E-Klubban szórakoztunk az éjszaka. A zene úgy indult, hogy BUMM-BUMM, és ezt így folytatta tovább egész éjszaka. A dallamosság csúcsát, az összekapaszkodós-éneklős részt, illetve az egyetlen magyar számot a Kozmix egy számomra teljesen ismeretlen száma jelentette, a többit képzeljétek el.

Bár utólag néha megbánom, időtöltés gyanánt mindig szívesen meséltetem el egy-egy félismerős életét egy pohár ital mellett. Ezúttal K. volt soron, ő negyedikes gimnazista lesz és orvos szeretne lenni, ennek érdekében idejekorán kórboncnoki és mentős gyakorlatot folytat. Szóval ott ülök egy vasággyal együtt negyven kilós csajjal az E-Klubban, amint a hullák verzióit fejti ki nekem. A legjobb rész a belekről szólt, mely szerint ha valaki nem evett semmit a halála előtt, az a jó eset, mert nincs a gyomrában semmi. A legrosszabb viszont, ha a versenyző húst evett, mielőtt meghalt, az a boncolásra szétrohad a beleiben és szörnyű büdös, és ha valakit érdekel, ilyenkor kanállal kaparják ki a hullákból a maradékot.

Felmerült bennem a nőgyógyászokkal kapcsolatos örök kérdés, hogy érzékelik-e a kuncsaft nemiségét. Nos, legfeljebb annyira, hogy “élhetett volna még”, az egyéb paramétereket nem mérik fel, a boncolás szigorú menetrendje miatt ezt, ha akarnák, sem tehetnék meg.

Próbáltam én is előállni sztorikkal, hogy egyszer például Zoltán Erika húgával is beszélgettem már, de hát ez a csaj űberelhetetlen volt.

Aztán hajnalban véletlenül volt három jó szám a dizsiben, a román fiúegyüttes, a Poison és még egy magyar szám, aminek az volt a dalszövege, hogy az énekes hason fekve napozik a betonon, és ezzel nagyjából össze is foglaltam az éjszaka lényeges eseményeit.

Zöld Pardon

Este Zöld Pardon, az elmaradt Delphi klub miatt otthonról rajtolva és időben érkezve, a fene se tudja, előzetesen hová sürgetett CalAir. Jókat ökörködtünk, például amikor CalAir belekötött egy társaságba. Kölcsönösen humorosan kezelték a helyzetet és azok is nagyon pihentek lehettek, mert a javaslatomra körbeálltunk és hullámozni kezdtünk – képzeljétek el, ahogy a Zöld Pardonban két négytagú társaság körbeáll és minden látható ok nélkül hullámzik.

A BlackOut felejthető koncertet adott; állítólag jó énekesük van, ehhez képest csak akkor hittem el, hogy magyarul énekel, amikor már ketten is biztosan állították. Utána rockdizsi, mindjárt kettő is, az egyik nosztalgikus jellegű volt, a másikban az újdonságok között játszottak Zanzibárt is (Nem szeretsz), kb. ezt az egy számot ismertem az este során. Viszont jövő vasárnap Zanzibár koncert ugyanitt.