Takács Péter: Vakoda

Takács Péter: Vakoda, borítóTakács Peti közvetlen munkatársam, együtt szerkesztjük a Szövi honlapját, májusig a Vakok Világát stb. Sok szabadidős programot is csináltunk már, voltunk az Aquarenában, biciklizni, átúsztuk az öbölt, színházban voltunk, és még egy csomó helyen, ami most nem jut eszembe. A Vakodát is olvastam már korábban, bár a szerkesztés hiánya miatt itt-ott nehéz volt követni.

Így, szerkesztve kifejezetten jó, Ottlik Géza Iskola a határon című regényéhez hasonlít, csak itt nem katonának nevelik a gyerekeket, hanem nem látnak, de itt is van katonás rend, szívatás, verekedés. A helyzetükben nem az az igazán érdekes, hogy vakok, bár erről is vannak érdekes tanulságok, hanem az, hogy hatéves gyerekeket nevelőotthonba zárnak.

Takács Peti a könyvet az újságíró diplomája megszerzése után írta az általános iskolás éveiről, profin, élvezetes stílusban. Ennél elfogulatlanabb nem tudok, nem is akarok lenni, remélem, hogy sikeres lesz, az érdeklődők kedvezményesen megvásárolhatják például a Bookline-on.

Megúsztam!

A Balatonfüred-Tihany öbölátúszáson az úszás volt a legkevésbé fárasztó. Eleve nem úsztam, inkább csak lubickoltam, mivel némi hezitálás után mégsem hagytam egyedül Takács Petit az öböl közepén, az általa diktált tempó viszont igazán nem volt megerőltető. Az időjárás persze betett: a tegnapi és a mai idő miatt kurva hideg volt a víz, végig attól féltem, be ne görcsöljön a lábam vagy a kezem, és teljesen átfagytam már az elején.

Dicsérni szeretném még a szervezést, kifogástalan volt, látszik, hogy rutinosan csinálják. Mondjuk rögtön a célba érkezés után a Sportpiac című sajtóterméket talán tudtam volna nélkülözni, a póló viszont annyira jól áll, amennyire egy fehér alapú póló csak jó lehet rám.

A vízben is voltak jó arcok, például egész csomóan résztávoztak, azaz hol gyorsan, hol lassabban úsztak. Ez egy nagyon értelmes dolog egyébként, de volt, aki a pihenéshez mindig belekapaszkodott az aktuális vitorlás kötelébe…. Egy kopasz úr is váltogatta a tempót, kifogástalanul úszott gyorson, a mellúszásnál viszont akkorákat fejelt a vízbe, hogy komolyan aggódni kezdtem érte. Mi, huszonhét éves veteránok eleinte egy energikus hatvanas hölggyel versenyeztünk, mármint ő simán lehagyott minket, de aztán lassanként behoztuk, majd lehagytuk. Szóval az úszás önmagában egy klassz élmény volt.

Az eredményt példás gyorsasággal közölték. Hét másodperccel győztem le Takács Petit, aki egyébként 1977-es, csak rondán írtam le az adatait a jelentkezési lapra. Ezúton is elnézést.

Amit utáltam, az a vonatozás. Állítólag a Balaton és környéke egy turisztikai szempontból kiemelt területe az országnak, Balatonfüred pedig egy különösen menő üdülőhely. Miért a legócskább, legmocskosabb másodosztályú személyvonatokkal lehet csak lejutni ide és vissza is? Miért nincs egy balatonfüredi vonaton első osztály? Miért nincs óránként Intercity? Ma összesen nyolc órát töltöttem utazással, ebből hatot a műbőr üléseken, ez jóval keményebb volt, mind a két óra úszkálás.