Szerdán Para-Kovács Imre estjén voltunk a Kolibri Pincében. Az eddigi legjobb ilyen est volt, az írókkal szemben Soma sokkal jobb előadó, így a beszélgetésük is élvezetesebb volt. Tulajdonképpen minden szép volt és kerek: Soma nagyon aranyosan nem hagyta, hogy Para riportert csináljon belőle és csak magáról beszéljen, ugyanannyit beszélt ő is és nagyon jól kiegészítették egymást. Vicces történeteket meséltek másokról, érdekes információkat magukról – Soma gondolatai egy egységes, kiforrott személyiséget tükröztek, akit érdemes volt megismerni.
A közönség maga is egy műsor volt, rajtunk kívül mintha csak Para ismerőseiből és elszánt rajongóiból állt volna. Egyik srác folyton benyögte, hogy miről van szó („hja, igen, a professzor!”), örültünk, hogy ő ismeri az összes sztorit, de más még talán nem. Hozzá hasonlóan Para barátnője és más barátai is mindig benyögtek egy-két megfejtést (pl. ha nem jutott eszébe egy név) vagy helyeslést, de ez végül is nem volt olyan zavaró.
Annál inkább egy sznob baráti társaság, akik élénken tiltakoztak a Megasztár-téma ellen. Szerintem mindenre, így a Megasztárra is rá lehet fogni, hogy nem elég magas kultúra, de Soma életének most mégiscsak egy meghatározó része. Másrészt a szőke csaj, aki többször is lefitymálta a Megasztár-témát, a jazz-ről sem tudott értelmes kérdést feltenni Somának, és nem csak azért, mert pösze volt és beszédhibás – ezért Para ki is cikizte, ami elég nagy bunkóság volt, de megértően viszonyultam -, hanem a végül nagy nehezen kinyögött kérdés is kifejezetten hülyeség volt.