Idén is Balu cikke nyert a MESE Év írása pályázatának Kritika kategóriájában. Az idei győzelméről még nem sokat tudok mesélni, ezért mesélek a tavalyiról, mert a vezetőképző mellett ez volt másik legszebb élményem a tavalyi évről.

Földi pályafutásom során közösséget én még nem láttam így odaállni az egyik tag egyéni sikere mögé. Mindenki a magáénak érezte a díjat, Balut, a cikket, a Mozizóna rovatot, a sikert, a Nyúzt. És persze végtelenül kellemes ilyenkor főszerkesztőnek lenni, például rábeszélni a szerénységnek ezt a két méteres szobrát, hogy elinduljon a pályázaton. Aztán egy napsütéses tavaszi délelőttön én adtam meg Balu telefonszámát a MESE-nek, és mivel nem kérdeztem rá, hogy mit akarnak tőle, nekem is csak Yeti adta le a drótot a szerkesztőségi levlistán, hogy győzelem esete forog fenn. Másnap, pénteken, aztán én szedhettem szét a bekeretezett oklevelet scannelés céljából, hogy berakjuk az aktuális számba, és én kérhettem fel Márkot, hogy méltassa Balut ezerötszáz karakterben. És ott ült, állt, szerkesztett egy csomó nyúzos, és mindenki annyira boldog volt, hogy nehéz lett volna kiválasztani, végeredményben melyikünk is nyerte az Év Írása pályázatot.

Idén tehát újra ő nyert, mit is lehet erre mondani, kedves Balu: gratulálok!

Szerkesztőnek lenni azért jó, mert vagy rá kell beszélni valakit a cikkírásra, vagy kész írásokkal kell kezdeni valamit, saját produkcióra igazából nincs is szükség. A jubileumi századik Nyúz-cikkem alkalmából azonban Isoldéval és Para-Kovács Imrével egyszerre akartam szerepelni, így abba a kellemetlen helyzetbe hoztam magam, hogy egy OpenOffice dokumentumban ott volt Para-Kovács Imre cikke felül, Isolde cikke alul, a szükséges terjedelem is megvolt, a kettő között pedig ott volt a nevem és az övékéhez méltó cikket kellett volna írni. Természetesen nem sikerült, de mivel az övék jó volt, remélem, az én teljesítményem majd elsikkad a másik kettő fényében.

A következő Webarangoló lesz a századik Nyúz-cikkem, ezt megírtam Isolde-nak és Para-Kovács Imrének, ahogy azt is, mennyire örülnék, ha ebből az alkalomból írnának egy-egy honlapkritikát, és velük együtt jelenhetnék meg a Nyúzban. Mindketten azonnal válaszoltak, pozitívan, úgyhogy most a pénteki lapzártáig olyan leszek, mint egy jótékonysági szervezet rendezvényszervezője, aki remegő lábakkal várja, hogy a kósza ígéret nyomán tényleg eljönnek-e a sztárok fellépni. Közben egy kedves olvasó megörvendeztetett egy tőzsdés honlap bemutatójával, úgyhogy fog ez menni, talán.

Ahogy elnézem, most már talán a negyedik nyúzos, CalAir blogja is megmarad. Ő egy klasszikus, egyben abszolút elavult módszer szerint alkot, Notepaddel irkálja össze a HTML-oldalakat, de ez nem baj, csak írjon, a technikára gyúrni még ráér.

Személyesen is megjelentem ma a szerkesztőségben, olyanok voltunk mint Félig Fej Nélküli Nick kimúlásnapi partiján a vendégek, azaz félig hullák és szellemesek. Kaptam az első fekete-fehér Nyúzból, ezután kabalából mindig magamnál hordom majd, hogy az elkövetett tördelési hibákat tetszőleges időpontokban Márk orra alá tudjam dörgölni.

Ami a cikkeimet illeti, CalAir szerint halvány lett a második számba írt Webarangolóm, esetleg nem kellett volna kihúznia belőle a poénokat. HuHa viszont dicsérte a blogos cikkemet, neki ez a téma újdonság volt, kíváncsivá is tette, ennél több jót hirtelen kitalálni sem tudtam volna a saját cikkemről. Barabás Balázs csak e-mailt írt, algi cikke 10-én, az enyém 16-án jelenik meg a Számítástechnikában.

Az Európa-hajó, mint rendezvény persze idén is mindenről szólt, csak a hallgatói újságírásról nem. Ott volt például Magyar Bálint, Fodor Gábor és Pálinkás József, jelenlegi és volt oktatási miniszterek. Előbbiek hozták az SZDSZ-es stílust, számbavettek elveket, mérlegeltek, monológ keretében érveket és ellenérveket soroltak, de akkor mi a döntés, miniszter úr? Akár érdekes is lehetett volna, ha bármiféle újdonságélményt nyújt, ehelyett mindenféléről beszéltek, csak az nem derült ki, miért vannak ott, és mi közünk van nekünk, egyetemi újságíróknak ehhez a szituációhoz. Az egyetlen életszerű mozzanat során a mellettem ülő kolléga kérdezett egy jót, amire Magyar Bálint nagyon jó választ adott, de rögtön ezután el lettünk küldve vacsorázni.

A barátnőm egy Nyíregyháza melletti faluban lakik, így az utóbbi időben gyakran utazok le hozzá vonattal. Az Intercity-járatok helyett egy ideje a gyorsvonatok első osztályát részesítem előnyben, ezek a légkondi hiányától eltekintve kényelmesebbek és olcsóbbak is az Intercity-nél, és a menetidő különbsége is elhanyagolható. Legutóbb kipróbáltam a gyorsvonat másodosztályát, amivel 244 forintot spóroltam, a minőség és a kényelem viszont…

(tovább…)

Régóta foglalkoztatott az időszámításunk első éveiben uralkodó, kegyetlenkedéseiről híres Néró császár élete, a római birodalom hanyatlása, a kereszténység elterjedése. A történelemórák (emléke) és a tankönyvek nagyon keveset segítenek a témában, és igazából Mika Waltari regényeit olvasva jöttem rá, mennyire keveset is tudhattunk meg kisiskolásként nemcsak a rómaiak, hanem általában a korábbi népek életéről, szokásairól, történeteiből.

(tovább…)

Ennyire azért – gondolom – nem vagyunk érdekesek, mégis, a XXIII. félévfolyamot lapozgatva szinte végtelenül áradtak a szerkesztőségi és HÖK-ös, belsős, de talán másoknak is érdekes sztorik, legendák. Közben a kar beköltözött a mai helyére, alakult az ETR és a kari struktúraváltás – de kit érdekel ez az új Főzőcske-rovatvezetőhöz képest?

(tovább…)

A tévé kapcsolgatása közben akadtam egy olyan sírásó cég bemutatásába, akik cégszerűen foglalkoznak azzal, hogy emberek tetemeit egyik helyről a másikra szállítsák, majd ott ismét – remélhetőleg örök – nyugalomba helyezzék őket. Erre gondolom bűncselekmények vagy temetőbontások esetén van szükség, végül is minden munkát meg kell csinálnia valakinek, ez pedig, mint kiderült, a megfelelő felszerelések birtokában semmivel sem vészesebb, mint bármelyik másik.

(tovább…)

Az álomgyártás hálás dolog: sokaknak jó üzlet, sokaknak csak szórakozás, de mindenképpen komoly igény van rá. Hiszen mindenki szeret álmodni, eljutni egy másik világba, ahol szebb, érdekesebb élmények várják, mint a valóságban. Az utazás módja is sokféle lehet: könyvek lapjain, moziban vagy számítógép előtt ülve is repülhetünk. A Harry Potter-sztorik esetében mindegyikre adott a lehetőség: a regények sikere után filmvászonra, majd számítógépre is feltették a varázslók világát. Sajnos az interaktivitás, a bekapcsolódás lehetősége az utóbbinál is csak korlátozottan adott. Az interneten viszont mindenki önmaga lehet – vagy bárki más, ahogy kedve tartja!

(tovább…)