Medrano cirkusz

Nekem gőzöm sem volt arról, hogy a Fővárosi Nagycirkusz egy működő intézmény vagy csak az épület áll, és az előadások már régen megszűntek. Sohase hallottam senkitől, hogy cirkuszban járt volna, vagy ismerne valakit, aki ott járt.

Pedig működik: idén nyáron például a Medrano Cirkusz vendégjátéka látható. Engem ez csak mérsékelten érdekelt, a továbbra is nálunk vendégeskedő Nóra viszont rábeszélt, hogy elmenjünk. Fejenként ezeröt a jegy a porondra a kijáró mellé, de érdemesebb lett volna kétezerért a bejárattal szembe ülni. Az intézmény pontosan ugyanúgy néz ki, mint amikor utoljára ötévesen ott jártam, a szék például kettő fadarab, és az egész nagyon lepusztult.

A kb. kétezer fős teremben lehettünk vagy százan, volt olyan jelenet, amikor a társulat körbeállta a porondot és mindenki integetett volna a közönségnek – ha lett volna, így a társulat kétharmada csak üres székeket üdvözölhetett.

Az előadás pont olyan régimódi volt, mint amilyeneket a tévében lehetett látni régen, flitteres, csillogó ruhákkal és élő zenekarral. Szerintem nagyon hangulatos volt, de egy tévénéző gyereknek ez így már valószínűleg nem olyan nagy szám. Voltak ötleteink a modernizálásra, például a klasszikus zenék helyett rock és techno, fluoreszkáló ruhák, stroboszkóp, vagy bármi, ami legalább az előző század végére emlékeztet.

Aranyosak voltak az idomított lovak, ki sem néztem volna belőlük egyes mutatványokat, például amikor rendezett párokban egymással szembe meneteltek és nem ütköztek össze. A tevék is aranyosak voltak, és nagyon jól tűrték, hogy más állatok a nyakuk felett ugráljanak. A tigriseknek sajnos rossz napja volt, és némi parolázáson kívül semmire sem voltak hajlandóak, a zsiráfokat pedig csak a szomszédos állatkertből kérhették kölcsön, mert csak járkáltak és nézelődtek a magasból.

A legjobb a hasbeszélő volt, aki a sajátján kívül három hangon beszélt három kihívott néző tátogására. Két vékonyabb hang mellett a harmadik, az „artikulálatlan üvöltés” volt a legviccesebb. Az egyik kihívott néző Nóra lett, úgyhogy eseménydús estje volt, még a cirkuszból kifelé jövet is gratulált neki egy kissrác.

Nóra bérmálkozása, hazaút Bujról

A püspök érkezése a templomhozA programok közül mára csak Nóra bérmálkozása és a hazaút maradt. A bérmálkozás a szomszéd falu templomában zajlott és a debreceni püspök celebrálta. Próbáltam belekötni a ceremóniába, de nem nagyon sikerült, gyors volt, áhítatos és cseppet sem unalmas. Egyedül a püspök beszédének volt egy-két gyenge pontja, például nevetséges, hogy az aktív keresztények száma növekszik, illetve hogy három és fél milliárdnyian vannak… Előre elhatároztam, hogy ha politizálni kezd, kijövök a tempomból, de csak az EU alkotmányról mondta, hogy bele kellene venni a katolicizmust, ez pedig egy püspöktől belefér, úgyhogy maradtam. Nagyon jó beszéd volt különben is, összeszedett, értelmes, követhető, Jézusnak a keresztre feszítéstől a Pünkösdig tartó időszakát ismertette, majd felszólította a jelenlevőket, hogy az evangéliumokban ismertetett utat kövessék. A ceremóniát követően fotózgattunk kicsit és irány az ebéd, ahonnan némi pihenő után hazafelé vettem az irányt.

Mondtam már, hogy a Cívis Intercity-t kerüljétek, mint a pestist? Sajnos a Noémiéktől jövő buszhoz csak ez passzol, ez is szűkösen, magyarul a buszon végig azon paráztam, hogy elérem-e a vonatot. Gondolatban már kiátkoztam, leugattam és panaszt tettem a tetű sofőr ellen, aki gyorsításnál kb. 1500-as fordulatnál már kapcsolt is mindig magasabb sebességfokozatba, de aztán percre pontosan begördültünk a busz- és vasúti pályaudvarra.

A kedvenc Cívisemen ezúttal ideális volt a közönség, most a kalauzt és a légkondit utáltam meg. Ugyanis szóltam annak a baromnak, hogy csináljon hidegebbet, erre közölte, hogy ez a maximum, illetve esetünkben a minimum, holott volt vagy harminc fok a vagonban. Azóta rájöttem, hogy nem a befújt levegő hőmérsékletével volt a gond – az ablakoknál fújdogált valami hideg -, hanem a befújás intenzitását kellett volna erősebbre kapcsolni. De hát a jelek szerint a Cívisre mindig kell egy hülye, mármint rajtam kívül, amiért ezzel utazok, ezúttal a kalauz volt az, remélem, a következő nem a mozdonyvezető lesz.