munka

Átlépés az alapítványhoz

szpeti

Lassan letisztulnak a dolgok, még ha augusztus végéig is kellett várni rá. Tegnap közös megegyezéssel kiléptünk az MVGYOSZ-ből. Barátsággal jöttünk el, a szerdai dolgozói gyűlés után még egy kis búcsúfogadást is rendeztünk a kollégák számára, és mi is kaptunk ajándékot.

Mától pedig beléptünk az alapítványhoz dolgozni, reggel nyolckor tehát számítógép elé ültem és dolgozni kezdtem – itthon, mert egy ideig most részben távmunkás leszek, amit úgyis mindig szerettem volna kipróbálni.

Utolsó nap az MVGYOSZ-ben

Tegnap volt tehát az utolsó napom az előző munkahelyemen (furcsa leírni), de nem volt idő szomorkodni az átadások és az adataink kimentése miatt. A természet nem akarta, hogy elmenjünk, a szél kidöntötte a bejárat melletti gesztenyefát. Nagy szerencse, hogy senki sem járt arra, ezért is gondolom, hogy csak minket akart odabent tartani. Nem járt sikerrel: a tűzoltók egy órán belül szétfűrészelték, délben már újra szabad volt az út kifelé.

Minden, amit két év és tíz hónap alatt készítettem, ráfért két CD-re.

A fájljaimat meglehetős rendben tartottam mindig, azokat csak ki kellett írni, viszont a majdnem három évnyi papíros anyagot is át kellett nyálazni, nem beszélve a csontvázakról a fiókok mélyén. Egyébként Vakok Világát sem tördelek már, mert az új főszerkesztőnek saját tördelője van. Mostantól tehát nincs honlap, nincs hírlevél, nincs hétfő reggeli rtv sem. Sajnálom, szerettem ott dolgozni, a kollégákkal is jól kijöttem.

Induljon a banzáj (Nyaralás Bogláron, I. rész)

szpeti

Szerettem volna úgy nyaralni menni, hogy már tudom, mi lesz az állásommal. Március óta nem tudott végleges döntést hozni rólunk az MVGYOSZ elnöksége, azóta lógott a levegőben minden, és nem akartam, hogy a stressz tönkretegye a nyaralást, vagy arra jöjjek vissza, hogy nincs hová visszajönni. Ezért aztán kitoltuk a nyaralást augusztusra, gondoltam, eddigre biztosan rendeződik a helyzet. Ehhez képest pontosan a turnus közepén kaptam a hírt, hogy az elnökség öt hónap után mégiscsak döntött, úgy, hogy a továbbiakban nincs szükség ránk. (Szerencsére úgy tűnik, azért lesz állásom szeptembertől is, de erről majd később.)

Már az odaút is vicces volt. Első osztályra vettünk jegyet, de sajnos a minimum tíz kocsiból álló nagykanizsai gyorsvonatból csak az egyik kocsi egyharmada volt első osztály. A négy darab első osztályú fülkében is csak egy-egy hely volt, ezért Noémi megkért egy urat, hogy fáradjon már eggyel arrébb, hogy mi is elférjünk. Az meg úgy tett, mintha nem is hallaná, csak nézett könyvébe, ezért kénytelen voltam én is hozzászólni, majd a megütött hangneme miatt elmondani neki, hogy mit gondolok róla. Jól esett, de helyünk ettől sem lett, úgyhogy másodosztályon utaztunk, tulajdonképpen jól.

Balaton

Az üdülő üzemeltetését a hivatali büfét is működtető házaspár, Klári és Gyula vette át. Ez abszolút nyerő ötlet volt, mert sokkal rugalmasabbak voltak, gyakorlatilag minden kérésünket teljesítették a két hét alatt. Kaptunk DVD-filmeket és újságokat, egy királynő előnyt sakkban, vagy amikor a fesztiválon a koncertek kezdési időpontja megkívánta, előrehozták a vacsorát (a fesztiválról is majd később).

A szobánk ugyanaz volt, mint két éve, a folyosó végén, direkt, mert így csak egy szomszédunk volt, és az erkélyünk is nagyobb, mint másoknak. Szúnyog szinte egyáltalán nem volt, helyettük pókok voltak mindenhol, mindent be is szőttek hálóval. (folyt. köv.)

Hosszú hétvége Bujon

szpeti

A túlórát nálunk soha nem fizetik ki, csak lecsúsztatni lehet, a hétvégét ráadásul duplán, úgyhogy idén eddig egy nap szabadságot vettem csak ki. Ideje volt pihenni egy kicsit, főleg, hogy Noémi is végzett a vizsgáival, így elnyújtottuk a hétvégét Bujon, ami a kánikula miatt elsőrangú ötletnek bizonyult. Persze ott is ugyanilyen meleg volt, csak nem a hivatalban, hanem strandon vagy ágyban, elsötétített szobában ért, kedden például este nyolckor tettük ki a lábunkat a házból először.

Vasárnapig lent voltak Pistiék is, Bence most már megkülönbözteti az embereket, és idő kell, mire megszokja őket. Mi is csak két nap után tudtuk babusgatni, de akkor már nagyon barátságos és aranyos volt, igaz, a legboldogabban akkor vigyorgott, ha az édesanyja vette vissza.

Egyik este szalonnasütést rendeztünk Pistiéknél (tulajdonképpen a nagymamánál), erre az alkalomra Noémi édesapja készített egy profi szalonnasütőt. A szalonnát a két tányér közé kell tenni, így nem ég meg a tűzben, és a zsírja egy kis csőrön át kifolyatható a kenyérre. Higiénikusabb, gyorsabb és hatékonyabb is, mint a szokásos csepegtetés, igaz, az egész estét programot egy órásra rövidíti le.

A Simsben is nevelődnek az újabb generációk. Magunkból indultunk ki, mára pedig a dédunokánknak is két fia született, mindkettő magániskolában tanul, ő maga pedig hajlott hátú öregember lett, még szerencse, hogy party DJ-ből előléptették valami előadónak. Az anyjuk két gyerek felnevelése után, nyugdíjasként kezdett el dolgozni, mert kell a pénz, én pedig még mindig ott kísértek a ház körül.

Sétahajózás a Dunán

szpeti

Eddig többnyire az iroda ablakán kinézve láttam csak, hogy süt a nap és éreztem, hogy baromi hőség van, de például tegnap még ez se tűnt fel, annyira pörögni kellett. Nesze neked nyári pangás. Egyébként a lányok úgy dolgoznak, mint az igáslovak, úgy viselkednek, mint az angyalok, a tagnyilvántartás tehát halad, a minisztérium kiírta a Pályázatot, az előfizetők megkapták az újságjaikat, szóval a péntek például egy jól sikerült nap volt, de ötkor, mikor hazaértünk, azonnal bealudtam és még hétkor is alig lehetett életet lehelni belém.

Mostantól viszont tényleg úgy teszünk, mintha a nyár nem csak annyiban különbözne a téltől, hogy melegünk van az irodában. Délelőtt például két határozottan nyárias filmet néztünk meg videón, legalábbis a Múmia a sivatagban, a Hóbortos hétvége pedig egy tengeri szigeten játszódott.

Délután pedig sétahajózni mentünk a Dunára, ami régi tervem volt, mert egy kellemes nyári programnak ígérkezett. Az is lett, a Boráros térről két óra alatt vitt fel a sétahajó a Rómaira, ezalatt végig a felső szinten ültünk, ahol elég nagy volt a szél, de nagyon szép volt a kilátás. Így visszagondolva a hajó aljában talán mégis jobb lett volna, mert a romantikához a nyugalom is hozzátartozik, márpedig a motor zúgása meglehetősen hangos volt ott, ahol mi ültünk.

Megszállott videósok a hajónNagyon érdekes utastársaink voltak, a legcikibbek egy öttagú család férfitagjai voltak. Mindketten végig videokamerázták, részben a családot, részben a Duna partját, azok közé a turisták közé tartoztak, akik a tájat csak a kamera kijelzőjén keresztül látják. Azt nem értem, hogy mi a fene lehetett annyira érdekes és megörökítésre méltó a part menti házakban, egy forduló sétahajóban, a Margit-szigeten, vagy a Hajógyári-szigeten a kikötő melletti kőfalon, merthogy mindet lelkesen kamerázták. Még ha a gyereket vették volna, de nem, sőt az volt a csúcs, amikor anyuka apuka lábára tette a kicsit, az viszont oda se bagózott rá, mert éppen egy mellettünk elhaladó, számukra gondolom végtelenül egzotikus motorcsónakot vett fel.

Viccesek voltak még a matrózok, akik lazán föl-le szaladgáltak a mentőcsónakon, a dagadt kormányos, aki lejtett egy könnyed korlát-táncot, hogy rászóljon az elkóborolt utasokra az alsó szinten, illetve a másik kormányos, aki rám dudált, amikor mobiltelefonálás közben véletlenül besétáltam a kormányosfülke elé és eltakartam előle a kilátást. Szóval klassz kis délutáni program ez, tanácsként még annyit, hogy lakóhelytől függően inkább lefelé, a Rómairól érdemes jönni a Boráros térig, hogy ne onnan a világ végéről kelljen hazabuszozni, mint nekünk, kellemesebb, ha a hajó már eleve hazafelé visz.

Vendég és tagnyilvántartás a Szöviben

szpeti

Kint voltunk ma Ferihegyen, Vaslav Polasek elé mentünk ki, ő a Cseh Vakok Szövetségének az elnöke, illetve az európai szervezetnek valami prominense. Egy középkorú, öltönyös, egyedül érkező, vak üzletembert vártunk, erre egy harmincas, barna bőrkabátos, látó turista jött a feleségével. Mindketten nagyon kedvesek voltak, elnavigáltuk őket a Szövibe, ahol a főtitkár asszony köszöntötte őket, majd Takács Peti bemutatta nekik a Szövi működését, amennyire két óra alatt lehetséges.

Közben újabb stratégiai pontot léptünk át tagnyilvántartás ügyében, egy-két telefon erejéig felvettem a kapcsolatot a megyei szervezetekkel. A péntek-szombati küldöttközgyűlés alkalmából Tolna megyéből felhozták az ottani papíros tagnyilvántartást, azaz kb. kilencszáz kartont, és Attila, a polgárisunk az elkövetkezendő hetekben ezt fogja számítógépre vinni. Vannak még kérdéses pontok, például hogy a program készen lesz-e, mire a Tolna megyei adatbázis készen áll, az viszont roppant kedvező hír, hogy Egerben és Szekszárdon is örömmel fogadták, hogy hamarosan papírról számítógépre kerül a tagnyilvántartásuk.

A második munkanap

szpeti

A munkaidőm általában kilenckor kezdődik, ma viszont fél órával korábban mentem be, mert bizonyos borítékokat még kilenc előtt le kellett tennem egy asztalra, és hétfőn este az asztalhoz vezető ajtó már zárva volt. Tehát felvittem a borítékokat. Utána újraindítottam a szerverünket. Átvettem a postát. Segítettem egy úrnak, aki repülőútra készül (megnéztem neki a weben a menetrendet és az árakat, de ez lehet, hogy tegnap volt, összefolyik már minden). Feltöltöttem három oldalt a honlapra, és elmagyaráztam Takács Petinek, hogy miért volt jó az egyik tegnapi ötletem. Pótoltam egy elmaradt e-mailt. Szétküldtem a Vakok Világát e-mailben és floppyn. Segítettem kitölteni két adatlapot. Végül a Szövi tagnyilvántartásának konvertálásának módjáról tartottak nekem előadást, így ért véget a nap.

Az első munkanap

szpeti

Baromi fáradt vagyok. Az elmúlt harminc órából tizenötöt munkával töltöttem, történt ugyanis, hogy apa készített egy mérési jegyzőkönyvet, amit nekem kellett OpenOffice-ba öntenem. Nem először csináltunk ilyet, nem is okozott volna problémát, ha nem az első munkanapom előtt és után kellett volna dolgozni vele… Ráadásul vasárnapról hétfőre virradó éjszaka rosszul is aludtam, mert izgultam az első munkanap miatt, szóval fizikailag kivagyok, de a lelkesedésem töretlen.

A munkahelyemen a munka elég jól ment, a hangulat is kellemes, nem nagyon szigorú a munkaidő, testreszabtam a Windowst, és röhögtünk is néhányszor.

Nulladik munkanap a Szöviben

szpeti

Nulladik munkanapomat töltöttem ma az MVGYOSZ-ben. Alapvetően az RTV műsor konvertálása miatt mentem be, ez arról szól, hogy a QuarkXPressbe tördelt RTV újságból MS-DOS-os txt-be kell konvertálni a tévék és rádiók műsorát, aztán floppyn és e-mailben szétküldeni a Szövi azon tagjainak, akik erre előfizettek. Elég gányolós munka, kicsit hasonlít a Nyúz webexportjához, de a heti adag valamivel több munkát, viszont kevesebb szívást jelent. Ahogy elkezdtem, megérkezett M., polgári szolgálatos elődöm, és kiköltözés céljából elkérte a gépet, úgyhogy a konvertálásban annyival jutottam előre, hogy látszott, tényleg menni fog egyedül is. Nem azért, mintha bonyolult lenne, csak a fájlneveket és könyvtárneveket irtó precízen kell megadni, mert a vonatkozó kezelőprogram ehhez a speciális formátumhoz lett belőve. Feltöltöttem ezen kívül egy oldalt a Szövi készülő honlapjára, bemutatkoztam vagy tíz kollégának, és a telefon is folyton csörgött.

A közlekedés BMV-vel történik, busz, metró, villamos, ebben a sorrendben, és ma reggel már csak háromnegyed óra kellett, hogy beérjek. A Szövi környéke egyébként gyönyörű, a BMV után rövid séta a Városliget szélén, más, de legalább olyan szép, mint a Lágymányos.

Axelero…

szpeti

Az Axelero ismét felmutatott egy szégyenfoltot: három hét alatt sikerült regisztrálni az okopack.hu domain-nevet, és felhívták a céget, hogy megvan, be fogják állítani. Amit nem értek:

  • Miért kellett ehhez a tárhelyen a már fent levő honlapot elérhetetlen könyvtárakba átrakni,
  • és a régi neveken létrehozni ugyanazokat a könyvtárakat üresen?
  • Miért zavarta őket, hogy már ott van a honlap?

Gyengébbek kedvéért: a kettőnek, tehát a domain-névnek és a tárhelynek semmi köze sincs egymáshoz.

Most az egyik új könyvtárban ott van egy index.html, amire az van írva, hogy a honlap még készül – basszátok meg, dehogy készül, régen kész van. Ami a legborzasztóbb: ezt az index.html-t olyan hozzáférési jogokkal tették oda, hogy se letörölni, se felülírni nem tudom. Összesítve: megvan a domain-név, megvan a tárhely, megvan a honlap, a látogatók mégis csak egy hibaüzenetet láthatnak.