Kint voltunk ma Ferihegyen, Vaslav Polasek elé mentünk ki, ő a Cseh Vakok Szövetségének az elnöke, illetve az európai szervezetnek valami prominense. Egy középkorú, öltönyös, egyedül érkező, vak üzletembert vártunk, erre egy harmincas, barna bőrkabátos, látó turista jött a feleségével. Mindketten nagyon kedvesek voltak, elnavigáltuk őket a Szövibe, ahol a főtitkár asszony köszöntötte őket, majd Takács Peti bemutatta nekik a Szövi működését, amennyire két óra alatt lehetséges.

Közben újabb stratégiai pontot léptünk át tagnyilvántartás ügyében, egy-két telefon erejéig felvettem a kapcsolatot a megyei szervezetekkel. A péntek-szombati küldöttközgyűlés alkalmából Tolna megyéből felhozták az ottani papíros tagnyilvántartást, azaz kb. kilencszáz kartont, és Attila, a polgárisunk az elkövetkezendő hetekben ezt fogja számítógépre vinni. Vannak még kérdéses pontok, például hogy a program készen lesz-e, mire a Tolna megyei adatbázis készen áll, az viszont roppant kedvező hír, hogy Egerben és Szekszárdon is örömmel fogadták, hogy hamarosan papírról számítógépre kerül a tagnyilvántartásuk.

A munkaidőm általában kilenckor kezdődik, ma viszont fél órával korábban mentem be, mert bizonyos borítékokat még kilenc előtt le kellett tennem egy asztalra, és hétfőn este az asztalhoz vezető ajtó már zárva volt. Tehát felvittem a borítékokat. Utána újraindítottam a szerverünket. Átvettem a postát. Segítettem egy úrnak, aki repülőútra készül (megnéztem neki a weben a menetrendet és az árakat, de ez lehet, hogy tegnap volt, összefolyik már minden). Feltöltöttem három oldalt a honlapra, és elmagyaráztam Takács Petinek, hogy miért volt jó az egyik tegnapi ötletem. Pótoltam egy elmaradt e-mailt. Szétküldtem a Vakok Világát e-mailben és floppyn. Segítettem kitölteni két adatlapot. Végül a Szövi tagnyilvántartásának konvertálásának módjáról tartottak nekem előadást, így ért véget a nap.

Baromi fáradt vagyok. Az elmúlt harminc órából tizenötöt munkával töltöttem, történt ugyanis, hogy apa készített egy mérési jegyzőkönyvet, amit nekem kellett OpenOffice-ba öntenem. Nem először csináltunk ilyet, nem is okozott volna problémát, ha nem az első munkanapom előtt és után kellett volna dolgozni vele… Ráadásul vasárnapról hétfőre virradó éjszaka rosszul is aludtam, mert izgultam az első munkanap miatt, szóval fizikailag kivagyok, de a lelkesedésem töretlen.

A munkahelyemen a munka elég jól ment, a hangulat is kellemes, nem nagyon szigorú a munkaidő, testreszabtam a Windowst, és röhögtünk is néhányszor.

Nulladik munkanapomat töltöttem ma az MVGYOSZ-ben. Alapvetően az RTV műsor konvertálása miatt mentem be, ez arról szól, hogy a QuarkXPressbe tördelt RTV újságból MS-DOS-os txt-be kell konvertálni a tévék és rádiók műsorát, aztán floppyn és e-mailben szétküldeni a Szövi azon tagjainak, akik erre előfizettek. Elég gányolós munka, kicsit hasonlít a Nyúz webexportjához, de a heti adag valamivel több munkát, viszont kevesebb szívást jelent. Ahogy elkezdtem, megérkezett M., polgári szolgálatos elődöm, és kiköltözés céljából elkérte a gépet, úgyhogy a konvertálásban annyival jutottam előre, hogy látszott, tényleg menni fog egyedül is. Nem azért, mintha bonyolult lenne, csak a fájlneveket és könyvtárneveket irtó precízen kell megadni, mert a vonatkozó kezelőprogram ehhez a speciális formátumhoz lett belőve. Feltöltöttem ezen kívül egy oldalt a Szövi készülő honlapjára, bemutatkoztam vagy tíz kollégának, és a telefon is folyton csörgött.

A közlekedés BMV-vel történik, busz, metró, villamos, ebben a sorrendben, és ma reggel már csak háromnegyed óra kellett, hogy beérjek. A Szövi környéke egyébként gyönyörű, a BMV után rövid séta a Városliget szélén, más, de legalább olyan szép, mint a Lágymányos.

Az Axelero ismét felmutatott egy szégyenfoltot: három hét alatt sikerült regisztrálni az okopack.hu domain-nevet, és felhívták a céget, hogy megvan, be fogják állítani. Amit nem értek:

• Miért kellett ehhez a tárhelyen a már fent levő honlapot elérhetetlen könyvtárakba átrakni,
• és a régi neveken létrehozni ugyanazokat a könyvtárakat üresen?
• Miért zavarta őket, hogy már ott van a honlap?

Gyengébbek kedvéért: a kettőnek, tehát a domain-névnek és a tárhelynek semmi köze sincs egymáshoz.

Most az egyik új könyvtárban ott van egy index.html, amire az van írva, hogy a honlap még készül – basszátok meg, dehogy készül, régen kész van. Ami a legborzasztóbb: ezt az index.html-t olyan hozzáférési jogokkal tették oda, hogy se letörölni, se felülírni nem tudom. Összesítve: megvan a domain-név, megvan a tárhely, megvan a honlap, a látogatók mégis csak egy hibaüzenetet láthatnak.