mc_hawer

Minden évben megrendezik a buji falunapot. Ezen sokrétűen érintettek voltunk, Noémi nagymamája például a nyugdíjasklubbal részt vett a lecsófőző versenyen (nyertek is egy ajándékcsomagot), a keresztapja részt vett a tizenegyes-rúgó versenyen, a volt osztálytársa, Ancsa pedig énekes műsorral lépett fel.

Ancsa fellépése, és az összes többi színpadi műsor is félresikerült kissé, Ancsa esetében például a hangosítás volt borzasztó. Nem lenne szabad olyat a hangtechnikához engedni, aki nem érti, hogy a műsornak elsőként jól, és csak azután kellene hangosan szólnia, magyarul ha hangos, de torzít, az inkább taszító, mint kellemes. Ancsa egyébként nagyon jól énekelt operetteket, az illett hozzá, a popdalokat viszont megspórolhatta volna.

Este férfi sztriptíz volt, amihez a fellépő srác felhívott magához egy lányt a színpadra. Ott az ölébe ült, a lány tapizhatta stb. Azaz csak tapizhatta volna, mert sajnos nagyon rosszul választott: egy nyolcadikos kiscsajt, aki még túl fiatal volt ehhez, és nemhogy kihasználta volna a lehetőséget, inkább idegenkedett és csak húzta el a kezét, vetkőztetni meg egyáltalán nem akarta a srácot.

Ezután a „GROOVEHAUSE” együttes lépett fel. Szerintem annyira ciki, ha a szervezők nem tudják leírni a meghívott együttes nevét. Régebben Gézáék régebben „MC. Hawer feat. Tekknő” néven futottak, amit gyakorlatilag egyetlen vidéki diszkó plakátjára sem tudtak ugyanígy kiírni. Volt McHaver (mekhaver), volt Teknő (egy „k”-val), azt pedig, hogy „feat.” például gyakorlatilag sehol nem tudták leírni.

Szóval a Groovehouse együttes műsora szintén túl volt hangosítva, és nem volt kontrolljuk sem, azaz csak érzésre énekeltek rá a zenei alapokra, és még a saját hangjukra is. A Groovehouse az egyik legrégebben működő magyar popegyüttes, ilyen haknik ezreit csinálhatták már végig, érthetetlen, miért nincs egy CD-jük, amin csak a zenei alapok vannak rajta, a saját hangjuk nem. Úgyhogy volt egyszer a CD-felvétel, arra kissé elcsúszva az élő hang, mindez kissé torzan, szóval nagy élmény volt.

Este volt még tűzijáték, az jól sikerült, a legszebb az volt, amikor kifejezetten a nép fölé lőtték a petárdákat és a fények szinte beterítették az égboltot.

A gávavencsellői kastély-diszkóval azon kívül, hogy a világvégi semmi közepén található, első blikkre nem volt semmi gond. Szépen felújított épületszárnyban rendezték a diszkót, rendezett volt a büfé és a közönség is rendben volt. Eleinte a zene is jó volt, diszkós fénykorom legnagyobb slágerei mentek. Később árnyalódott a kép, azaz tulajdonképpen be is alkonyult teljesen. Kezdetben például nem volt igazán büdös: a táncterem legalább hat méter magas volt, eloszlott a cigarettafüst, szellőztetés híján azonban a nagyobb légtér is megtelt egy idő után. A zene: egy falusi diszkóban, ahol a közönségnek láthatóan bejött az addigi dallamos zene, kár volt váltani a technora, és amikor szinte kiürült a táncparkett, kár volt továbbra is azt játszani.

Pláne egy lakodalmas együttes fellépése előtt. MC Hawerék kettő körül érkeztek, mi csatlakoztunk és hátramentünk velük a büfé mögé a kastély még felújítatlan, romos részébe („Klassz öltözőtök van.”). A kölcsönös bemutatás után Géza röviden összefoglalta a magánéletében bekövetkezett változásokat, illetve meghívott megnézni az új házát, de nem tudom, nem csak udvariasságból mondta-e. Ízelítő a diszkóhaknizás szépségeiből: a fellépést színpad híján a bárpulton kellett lebonyolítaniuk, ami viszonylag hosszú volt, de csak fél méter széles, Géza egy idő után le is ült, úgy nyomta tovább, nehogy leessen. A fellépés ezzel együtt jól sikerült, utána viszont azonnal léptünk, egyrészt mert álmosak voltunk, másrészt mert folytatódott a techno-party.