Ismert, hogy a magyar kajak-kenusok évtizedek óta a világ élvonalához tartoznak, mégis csak nagyon kevesen ismerik a kajakozás, kenuzás módját, szabályait részletesen. Addig, hogy vizisportról van szó, a legtöbben könnyen eljutnak, pár vízen ringó hajó, amibe beszáll a sok széles vállú sportoló, és versenyt evez, de a többségnek már a kajakozás és a kenuzás pontos megkülönböztetése is problémát okoz, más, apró részletekről nem is beszélve. A kétféle evezés ugyanis teljesen más stílust, mozgást és erőkifejtést igényel. Vonatkoztassunk el most a hétvégi túrakenuzástól, és a sportág olyan alapvető szépségeitől is, mint a jó levegő és a természet közelsége: koncentráljunk csak a versenysportra! Először nézzük át a hajót: miben nyert olimpiát Kolonics György és Pulai Imre?
Nyúz, BIT, Mafigyelő
Kedvencek temetője (Tétékás Nyúz)
A tévé kapcsolgatása közben akadtam egy olyan sírásó cég bemutatásába, akik cégszerűen foglalkoznak azzal, hogy emberek tetemeit egyik helyről a másikra szállítsák, majd ott ismét – remélhetőleg örök – nyugalomba helyezzék őket. Erre gondolom bűncselekmények vagy temetőbontások esetén van szükség, végül is minden munkát meg kell csinálnia valakinek, ez pedig, mint kiderült, a megfelelő felszerelések birtokában semmivel sem vészesebb, mint bármelyik másik.
Legyél te is varázslótanuló! (Tétékás Nyúz)
Az álomgyártás hálás dolog: sokaknak jó üzlet, sokaknak csak szórakozás, de mindenképpen komoly igény van rá. Hiszen mindenki szeret álmodni, eljutni egy másik világba, ahol szebb, érdekesebb élmények várják, mint a valóságban. Az utazás módja is sokféle lehet: könyvek lapjain, moziban vagy számítógép előtt ülve is repülhetünk. A Harry Potter-sztorik esetében mindegyikre adott a lehetőség: a regények sikere után filmvászonra, majd számítógépre is feltették a varázslók világát. Sajnos az interaktivitás, a bekapcsolódás lehetősége az utóbbinál is csak korlátozottan adott. Az interneten viszont mindenki önmaga lehet – vagy bárki más, ahogy kedve tartja!
Álom, álom, édes álom (Tétékás Nyúz)
Elaludt a sofőr, no nem vezetés közben, hanem a végállomáson. Az első ajtónál szálltam fel, ilyenkor mindig megnézem magamnak a sofőrt. Ők általában újságot olvasnak, rádiót hallgatnak – ez a sofőr azonban a fejét hátravetve békésen szuszogott.
Múlt heti időjárás-jelentés (Tétékás Nyúz)
Hétfőn ronda, borongós idő volt, amikor az ember a kutyáját sem verné ki, főleg, ha nincs is kutyája. Esetleg háza, ahonnan kiverhetné. Utálom az ilyen depressziós időt, ilyenkor semmi sem sikerül, és legszívesebben csak ülnék otthon valamilyen képernyő előtt. Ahogy láttam, ezt sokan mások is így gondolták, legalábbis délután háromkor már tiszta pangás volt az egyetemen. Vagy nem háromra kéne bejárni? A „semmittevés” nevű dolgomat sikerült végül elintézni, igaz, délelőtt összesen 13 e-mailt írtam meg; már csak alig ötven maradt hátra – ezt azoknak is biztató üzenetnek szánom, akik valamilyen okból választ várnak tőlem.
Disneyland, Párizs (Tétékás Nyúz)
Nyolc éve a KSI kajak-kenu csapatának tagjaként vittek el egy hétre egy franciaországi jutalomútra. Az út szép volt, sok érdekes kalandban volt részünk, amelyek közül ezúttal a párizsi Disneylandben tett egész napos látogatásunkról mesélek. Hall róla az ember, hogy milyen csodás, lássuk, milyen valójában!
Egy fiúról (Tétékás Nyúz)
Nick Hornby regényéből készült ez az angol film – a mondat mindkét részének jelentősége van. Az elsőnek azért, mert a film nehezebben érthető a regény ismerete nélkül, legalábbis az alaphelyzet (Will Freeman egy semmittevő) elég nehezen bontakozik ki. A film készítői valószínűleg arra számítottak, hogy a világhírű regényt a nézők többsége olvasta, vagy legalábbis ismeri a sztorit, mire beül a moziba, ha máshonnan nem, az ilyen ismertetőkből. Hogy a Nyúz olvasói se maradjanak tudatlanok, Will Freeman (Hugh Grant) semmittevéssel tölti napjait. Anyagi biztonságát egy édesapja által írt karácsonyi dal jogdíjai biztosítják. Legfontosabb tevékenysége a csajozás, és a legújabb ötlete, hogy gyereket nevelő, de egyedül élő anyákkal fog ismerkedni. Egyik randira a hölgy a saját csecsemőjén kívül magával hoz egy idegen gyereket is, Marcust. A jól sikerült vasárnapi piknik után hazaviszik Marcust az anyjához, aki közben öngyilkosságot kísérelt meg. Marcus édesanyja felépül, de Marcus ezután minden nap fél hazamenni, így más lehetőség híján Willhez fordul segítségért, aki nem örül neki, hogy felforgatják a kellemesen üres életét…
Jan Smíd: Életem ártatlan örömei (Tétékás Nyúz)
A harmincas éveiben járó főhős Nat Jessel utazó kereskedő, aki minden igényt kielégítő alsóneművel házal. Lényegében gatyaügynök, bár ezen kívül női kombinét, blúzt és sapkát is árul. Életének két biztos pontja van, az egyik a saját háza, a másik pedig Sidney Hasketté és családjáé. A saját háza egy gerendaház egy erdő közepén egy domb tetején. A semmi közepén lakva érzi jól magát, reggelente megfürdik a közeli tóban, nappal a házát javítgatja, esténként pedig a tájat nézi a háza elé kiülve (élete ártatlan örömei…). Magányos, egyszerű életet él, de semmiben sem szenved hiányt, egyvalamit kivéve…
Interjú Andrassew Ivánnal (Tétékás Nyúz)
Andrassew Iván író, újságíró, honlapkészítő és közéleti személyiség. Idén áprilistól internetes honlapján nyilvános naplót vezet, amelyben részletesen ír az otthoni teendőiről, öt hónapos éves kisfia neveléséről, családi eseményekről, ismerőseiről, valamint közéleti kérdésekről, politikáról is. Naplójában meglehetősen kitárulkozik, néhány hét (hónap) után az ember személyes, közeli ismerősének érezheti őt. Mivel tud írni, meg tudja fogalmazni azt, amit gondol, amit átél. Ezt a kitárulkozást nagy merészségnek tartom a mai zárkózott, ideges, agresszív világunkban. Hová vezet ez az őszinteség? Erre, és még néhány, a naplója olvasása alatt bennem felmerült kérdésre kerestem választ, amikor felkértem őt egy online interjúra.
Bora Bora (Tétékás Nyúz)
Fabienne: – Butch!
Butch (a haját szárítva): – Tessék, szívem csücske!
Fabienne: – Hova megyünk?
Butch: – Még nem tudom biztosan. Ahova akarsz. Ebből lesz egy csomó pénzünk. De annyi azért nem, hogy nagy lábon éljünk holtunk napjáig. Gondoltam, elmehetnénk valahova a dél-tengeri szigetekre. Ott sokkal jobban kijönnénk a pénzünkből.
Fabienne: – Szóval, ha akarnánk, élhetnénk Bora Borán?
Butch: – Mi az hogy. És ha egy idő után megunod Bora Borát, elutazhatunk Tahitira vagy Mexikóba.
Fabienne: – De én nem tudok spanyolul.
Butch: – Boraboraiul se tudsz. Egyébként a mexikói könnyű: Donde esta el zapataria?
Fabienne: – Ez mit jelent?
Butch: – Hol van a cipőbolt?
Gondolom, sokaknak ismerősek még a Ponyvaregény örökbecsű sorai, itt hallottam először a Bora-Bora szigetekről. A másik impulzus a Playboy áprilisi száma volt, ahol felvillantottak valamit abból, milyen is Bora Borán nyaralni… Innen az ötlet: nézzünk utána picit alaposabban!