Zsófi és Dóri, 2018. nyár

Idén is úgy oldottuk meg a 11/4 hetes feladványt, mint tavaly: öt hét a nagymamákkal, két hét tábor, a többire felváltva vettünk ki szabit Noémivel, plusz egy hét négyesben. Már júniusban jöttünk rá, hogy még maradt szabink, így plusz 1-1 hetet mindketten hozzá tudtunk tenni, úgyhogy sokat voltunk együtt, sokfelé el is jutottunk.

Zsófi angol tábora kapcsán beugrott például egy osztálykirándulás (jellegű út): az angol táborosokkal mentünk el Gárdonyba strandolni. Sajátos csapat volt: a két tanítónő közül én csak az egyiket ismertem, aki azonban beteg lett és az édesanyját küldte el maga helyett (aki szintén pedagógus). A másik tanítónő vezette tehát a kirándulást, és bár előzetesen csak alig ismertük egymást, hárman szépen elnavigáltuk a csapatot.

Táboros csapat a Velencei-tóban

Zsófi a tánctábort is sikeresen kijárta, ez egy jól kitalált, megszervezett és lebonyolított tábor volt, és szerencsére a betegség is elkerülte őt (tavaly az első nap után beteg lett szegény és a többi napot ki kellett hagynia).

Voltunk négyesben Orfűn, erről már írtam, és augusztusban lett egy másik hét is, amikor négyesben tudtunk együtt lenni. Akkor már nem utaztunk el, voltunk viszont kétszer strandolni és egyszer Mátrafüreden a Sás-tónál (és bobozni). Zsófival kétszer is megnéztük a Mamma Mia 2-t, és bár elsőre megdöbbentett, hogy Meryl Streepet kinyírták benne, hogy a sztori már ismert volt, hogy az “öreg” színészeknek nem jutott valódi szerep, végül mégis csak úgy döntöttem, hogy bejött nekem a film.

Az ősz egyelőre ígéretesen indul: Zsófi egész életében, tehát bölcsődét, óvodát és két iskolai tanévet is beszámítva, most először kezdi ugyanazzal a két pedagógussal az évet. Dóriéknál viszont folytatódik a cserélődés: a nyugdíjas óvónőt egy fiatal lány váltja, aki a játszótéri pletyka szerint több óvoda és partner-óvónő közül választotta ki az ő csoportjukat. A gyerekek nagy része egyébként tavaly elballagott, érdekes lesz, hogy most már Dóriék lesznek a “nagyok”, és jönnek a kisebbek, lesz majd kinek példát mutatniuk.

Zsófi és Dóri, 2018. első félév

Nem írtam havonta blogot a csajokról, mert nem történt semmi különös, csak a programjainkat sorolhattam volna fel. Féléves távlatban persze történt ez-az: januárban például Dóri influenzás volt, és amikor Noémi elvitte háziorvoshoz, két és fél órát(!) kellett várniuk, mire sorra kerültek. Ez elsősorban az orvos hibája volt: 15 perceket foglalkozott a gyerekekkel, miközben több mint húszan vártak odakint. Elképesztő, némelyik orvos mennyire nem érzi, milyen tempóban kellene haladnia a munkájával járvány idején.

Februárban volt két farsang: Dóri Zorró volt, de olyan régen, hónapok óta készült rá, hogy mire eljött az idő, már inkább Aranyhaj szeretett volna lenni – a ruhát viszont már nem dobtuk ki, úgyhogy maradt Zorró. Zsófi szerencsére kitartott az ötlete mellett, amíg megjött a ruhája Kínából, ő Vaiana volt. Nagyon jó jelmezek voltak egyébként az osztályban, mint Hermione, Rocksztár Barbie, egy indiánlány… (bár én csak fényképeken láttam őket).

Márciusban volt Dóri életében először moziban. A Nyúl Pétert néztük meg: nem volt nagy szám, de egynek elment. Dórit különösebben nem hatotta meg, nem félt, de nem is érdekelte, mocorgott és fészkelt a film alatt végig.

Áprilisban Zsófi párost táncolt Izával: régi álmuk volt, hogy párost táncolhassanak, és sikerült ki is lobbizni nekik a tánciskolában a saját páros koreográfiát. Meg is hálálták a bizalmat, nagyon szépen táncoltak, és elsőre bronz-, másodszorra pedig ezüstérmet nyertek. De az érmeknél nagyobb dolog a barátság, ami a párosukban kifejeződik, és hogy elérhessék az álmaikat, ha igazán fontos nekik.

Májusban elkezdődött az osztálykirándulás-szezon, én pedig igazi osztálykirándulás-freak lettem: összesen négy alkalommal voltam Zsófiékkal kirándulni, illetve táborozni. Eleve szeretek Zsófival programot csinálni, és eleve szeretek személyesen vigyázni rá. Az osztályban a gyerekek is aranyosak, a tanárnőkkel is jól kijövök, kirándulni is klassz program. Felmerült a kérdés, hogy megéri-e erre fordítani a szabadságomat – hát mire érné meg ennél jobban?

Az osztállyal a Margit-szigeten buszra várunk

Júniusban pedig véget ért a tanév: Zsófi nyelvtanból négyest kapott, minden másból ötöst, soha rosszabb bizonyítványt. Dóriéknál az oviban pedig abszolút eseménytelen volt az év, nagyon helyesen, teljen csak felhőtlen játékkal, kajával és nagy ebéd utáni alvásokkal a gyerekkora.

Zsófi és Dóri, 2017. december

Amíg nekem mozgalmas decemberem volt, a csajoknak az ünnepekkel együtt is viszonylag csendes. Voltunk Pistiéknél megtekinteni az újszülött babájukat, de Balázska még annyira kicsi, hogy a mi lányaink nem vehették még kézbe. Én igen:

Én, az újszülött Balázskával a vállamon

Most először volt formális fogadóóra az iskolában. Eddig is találkoztunk a tanítónővel, de azért akartam ide is elmenni, amiért az én anyukám is mindig: hogy csupa jót halljak a gyerekemről (és így is történt).

Volt Télapó a lányainknál, és volt karácsonyi műsor az iskolában. A műsort lekapcsolt lámpáknál adták elő, csak a táblánál égett a villany, ami abszolút hangulatos, és nem tudom, szándékosan-e, de egyben lehetetlenné teszi, hogy telefonnal fel lehessen venni a műsort (nem látszana semmi). Ez pedig azért jó, mert a gyerekek nem telefonoknak, hanem valóban a szülőknek adják elő a műsort… Kivéve az apukát, aki nagy fényerejű objektívet kapott nemrég! Visszafogottan kattintgattam persze, de az új objektív azért klassz volt a sötétben.

Megnéztük moziban a Ferdinándot, aztán rögtön utána szaladtunk a Sztárban sztár +1 kicsi karácsonyi gála felvételere, de erről a másik bejegyzésben már volt szó. Az ünnepek alatt pedig itthon voltunk, a nagyszülők jöttek hozzánk, szilveszterkor pedig Dóri aludt, Zsófival együtt néztük a tűzijátékokat.

Zsófi és Dóri, 2017. október és november

Október végére elkészült Dóriék óvodájának felújítása. Az őszi szünet alatt vissza is tudták költöztetni a csoportokat, ami óriási megkönnyebbülés, mert nem kell minden reggel negyedórát gyalogolni Zsófi iskolájához képest az ellenkező irányba, majd vissza. Az igazi probléma nem is a gyaloglás volt, én szeretek sétálni és a csajok is kibírták, hanem hogy minden reggel húsz perccel korábban kellett elindulni, így most sokkal ráérősebben tudunk készülődni reggelente.

Dóri óvodájában is folytatódik a Zsófiéknál már megszokott fluktuáció. Zsófival eddig még egyszer sem fordult elő életében, hogy két évig ugyanaz a két pedagógus vigyázott volna rá: bölcsi, óvoda, iskola, mindig mindenhol volt legalább egy csere a tanév végén. Dórinál ugyanez van: a bölcsiben is volt gondozónő-csere (év közben), és most az oviban szintén év közben ment el az egyik óvónő. Nem tudom, hogy ez általános jelenség vagy csak mi fogtuk ki, de elképesztő, mennyit cserélődnek a pedagógusok a gyerekeink körül.

Zsófi ezüstöket halmozott: évfolyam-második lett az iskolai versmondó versenyen, aztán a kerületin ezüst oklevelet kapott, mindkettőre nagyon büszkék vagyunk. Szintén ezüst minősítést kaptak a szokásos havi táncversenyen. Továbbá megnyerte az iskolai tombola fődíját: egy libacombot… (ez nem ezüst volt) Tekintve, hogy tavaly egy élő nyúl volt a fődíj, a libacombbal tulajdonképpen jól jártunk, Noémi megsütötte és megettük.

Elérkezett a születésnapok szezonja: Brigi, Anna és Fruzsi is meghívta Zsófit, és persze a sajátját is megtartottuk. Idén az önkormányzattól béreltünk ki egy termet a bulihoz, ahol Noémi bátor bevállalása nyomán mi szórakoztattuk a vendégeket. Volt persze segítségünk: Nóra a díszítésben, Kriszti a szórakoztatásban segített. A terembérlés azért jó, mert nem fejenként kell fizetni, így sokakat meg lehet hívni. Zsófi a rokoni-baráti körön kívül az összes lányt meghívhatta az osztályából, csak a fiúknál húztunk egy határt (kettő fiút hívhatott meg).

A buli jól sikerült, persze voltak tanulságok. Az egyik, hogy három óra sok egy ilyen bulira, ennyi gyereket kb. két órán át tudunk hatékonyan lekötni. A másik tanulság, hogy bármennyire kérik, nem jó olyan játékot választani, amiben a győztest kivéve mindenki kiesik, mert a győztest kivéve mindenkit csak kudarcélmény ér, valamint sértődés, veszekedés van belőle. A tökéletes házibuli-játék nyolc éveseknek a limbó, mert szól a zene és táncolni lehet, jól organizált, mert a gyerekek rendezett körben haladnak egymás után, továbbá a kihívás megfelel az életkori adottságaiknak, ugye hajlékonyak, némelyikük elképesztő jó stílusban tudott áthaladni a léc alatt…

Szintén érdekes volt látni, hogy a csapatmunkát igénylő játékok hogyan működnek. Műanyag poharakból kellett tornyot építeniük, és az egyik csapat tagjai folyton leverték az egészet. A másikban viszont szó szerint építettek egymás munkájára – az iskolában is több ilyen feladat kellene legyen.

Magas piramis műanyag poharakból

Zsófi és Dóri, 2017. szeptember

A tanévkezdés idén Dórinak volt nehezebb, mert bölcsődéből óvodába, vagyis új helyre és új közösségbe került. De nagyon ügyesen alkalmazkodott – igazából nem látunk bele az óvodás csoport dinamikájába, de Dóri szívesen megy be, délután jó kedvűen jön ki, jól eszik és jól alszik, annyira rossz nem lehet…

Egy másik nehézség, hogy Dóriék óvodáját felújítják, majd csak novembertől tudnak a “rendes” épületbe járni. Addig szétdobták a csoportokat a kerületi óvodák között, Dóriék például egy másik ovi tornatermében rendezkedtek be. Az ideiglenes hely viszont a lakásunkhoz képest pont az ellenkező irányban van, mint Zsófiék iskolája… Úgyhogy reggelente húsz perccel korábban kell elindulni, séta az oviba, Dórit beadni, aztán vissza az iskolához, és mindezt időre, mert Zsófinak időre kell beérni (meg nekem is a munkahelyemre, de az iskolához képest az már nem gond). Féltem tőle, hogy egy-egy nyűgösebb reggel mi történik, ha például Dóri félúton belekezd valami műsorba, de eddig még egyszer sem volt gond, szerencsére.

Zsófi pedig második osztályba lépett, simán, sőt kifejezetten várta az iskolakezdést. A nyári széteséshez képest (itt egy hét, ott egy hét) ez egy kiszámítható és biztonságos rendszer, és egyébként az osztály és a tanító néni is kitűnő. Kétszer is elmentem velük kirándulni, mint kísérő szülő, és az az igazság, hogy szuper a közösség, a gyerekek aranyosak, teljesen megértem, hogy Zsófi miért szeret ide bejárni. A jegyei is jók, bárcsak így menne az iskola még sokáig…

Nem lett különösebb macera a szemüveg-viselésből sem: Zsófi hordja, vigyáz rá, a megbeszélt időpontokban (udvari játéknál, táncórán) elhelyezi a tokban, esténként tisztogatja – ennél jobb hozzászokást nem is remélhettünk volna.

A hónap slágere pedig, nem csak itthon, hanem az osztályban is, a Pamkutya Despacito-paródiája. Pedagógia szempontból nem ideális sláger, van benne “törvényszegő féreg”, “menj az anyádba”, viszont egy világslágert mindig kényelmesebb magyarul énekelni, főleg, ha amúgy tényleg vicces…

 

Zsófi és Dóri, 2017. augusztus

Sikeresen lebonyolítottuk az első Iskolai Vakációs Nyarat, amelyben mint ismert, a dolgozó szülőknek 11 hétnyi felügyeletet kell biztosítani az iskolás gyermek számára. Igaz, édesanyáink segítsége révén viszonylag könnyű dolgunk volt, a nyár kb. felét a nagymamáknál töltötték a csajok. A saját szabadságainkat kellett időben átgondolni és kivenni, valamint két darab, egy-egy hetes napközis tábort terveztünk Zsófi számára. Ez utóbbiak sajnos nem jöttek össze: az elsőt a szervezők mondták le helyhiány miatt, a másodikban Zsófi lett beteg a második nap után…

Viszont sokat voltunk együtt, és ez jó volt. Különösen látszik a csajokon, akiknek a 4,5 év korkülönbség miatt egyáltalán nem volt könnyű egymásra hangolódniuk. De idén nyáron sokat fejlődtek egymás megértésében, és sokkal jobban tudnak beszélgetni, játszani együtt, mint korábban. Például amikor Anitáékhoz mentünk látogatóba, Noémi előre tudott ülni az autóban, és ők szépen elbeszélgettek, elszórakoztak egymással egész úton.

Augusztusban nekem is jutott még egy komplett hét velük, amire most nem szerveztem programokat, egyszerűen lementünk minden délelőtt a játszótérre. Egyik délelőtt találkoztunk két kislánnyal, négy és tíz évesek voltak, akiket minden felügyelet nélkül küldtek le a játszóra – hátha nem vesznek el… Ráadásul a negyven fokos melegben víz nélkül, gratulálok a szülőknek innen is. Szerencsére mi előzőleg éppen bevásároltunk és volt nálam ásványvíz, adtam nekik egy másfél literes üveggel. Ezektől eltekintve jól eljátszott a négy lány, simán elment a délelőtt a nagy meleg ellenére is. Hintából is pont négy állt rendelkezésre:

Játszótéren az idegen kislányokkal

Voltunk azért programokon is, például reptér-látogatáson, amit Zsófi is élvezett és én is, más kérdés, hogy egész évben tartanak ilyeneket, nem a legnagyobb kánikulában kellett volna menni… És voltunk ismét cirkuszban is, a Jégbe zárt világ egy kitűnő előadás, a múltkori béna Ludas Matyi után kellemes meglepetés és jó szórakozás volt. Szintén voltunk Neoton-koncerten Gyálon, amire Zsófit is elvittük, ez is nagyon jó volt: óriási tömeg, jó dalok, jó buli, Zsófinak is tetszett. Volt ABBA-egyveleg is, Noémit jó érzékkel megkértem, hogy vegye fel:

Dórinak pedig torokgyulladás miatt kissé idő előtt, de véget ért a bölcsőde. Ahogy annak idején Zsófinak, neki is volt nagyon jó, közepes és kevésbé jó gondozónője, és szerencsére a nagyon jóhoz tartozott közvetlenül, vele töltötte el a legtöbb időt. Elképesztő egyébként, hogy a gondozónők fizetésének semmi köze ahhoz, hogy jól végzik-e a dolgukat vagy elégedettek-e a szülők – a papír számít és az eltöltött évek száma, semmi más.

Hónap végi hír, hogy Zsófi szemüveges lesz: Noémi iskolakezdés előtt elvitte szemészhez és kiderült, hogy másfél dioptriás szemüveg kell mindkét szemére. Mivel Noémivel mindketten szemüvegesek vagyunk, várható volt, hogy ő sem fogja megúszni, de azért sajnálom szegényt, biztos nagy macera lesz neki.

Zsófi és Dóri, 2017. július

Dóri keze továbbra is jól van, gondolom lassan a régi rugalmasságát is visszanyeri, amikor egy esetleges ütéstől már nem törne, csak hajolna… azért próbálunk vigyázni rá.

Júliusban is folytatódott a vakációs logisztika, és amikor én voltam a soros, minden napra kitaláltam valami programot. Voltunk a Liszt Feri Hegy teraszán, de nem volt nagy szám, mert a gépek a felszállást a távoli kifutópályán végezték. Voltunk a Szigethalmi Vadasparkban, amit eléggé eldugtak a világ végére, de amúgy jó volt, bár a csajoknak legjobban egy házimacska tetszett… Gyerekvasutazni is voltunk, azzal a tervvel, hogy út közben a Szépjuhásznénál kajálunk. De aznap kb. semmi nem volt kapható abból, amit amúgy hirdetnek: ki van írva, hogy rétes, meg palacsinta, ehhez képest kb. levest lehetett kapni.

Egyik vasárnap megnéztük a Marcipán cica előadást harmadszor is. A Városmajori Szabadtéri Színpadon olcsóbb volt a jegy, de rövidített volt az előadás. Annyiban jó volt, hogy ebédre hazaértünk, Dóri már otthon tudott aludni.

Aztán a csajok vidékre el, én pedig magányomban befejeztem a Designated Survivor első évadát, egynek jó volt ez is. Aztán én is mentem utánuk, és együtt nyaraltunk négyesben Telkibányán. Volt fürdés, kalandpark, a változatosság kedvéért kisvasút… Elvittük a csajokat életükben először külföldre, Kassára, de mivel zuhogott az eső, nem tartott sokáig a városnézés… Másnap nagyon jó volt viszont a Füzéri Vár, mert fantasztikus a kilátás, és a felújított épület maga is szép. Végül egy ósdi vidámpark Debrecenben – kifejezetten nem volt rossz, de kár volt odáig menni érte.

Fürdök a csajokkal a telkibányai medencében

Volt egy kerületi esemény is: az újonnan parkosított helyeken a fákat “örökbe adják” gyerekeknek (akár testvéreknek is), ami annyit jelent, hogy a támasztó karókra kikerül egy tábla a gyerekek nevével. Úgyhogy a csajoknak most már saját fája is van egy közeli parkban, szoktunk is járni hozzá locsolni.

Jegyzőkönyvezzük még, hogy Zsófi elfogadhatóan úszik, néhány méteres medencéken szépen át tud evickélni, és a medence aljára ledobott szállodakulcsot is többször visszahozta. Hasznos volt, hogy az iskolával jártak úszni minden héten egyszer (és járnak majd jövőre is).

Zsófi és Dóri, 2017. június

Ritkán történik igazán rossz dolog a csajokkal, de most történt: a bölcsiben Dórinak eltört a keze. Űzték egymást az udvaron, és Dóri akkorát és olyan szerencsétlenül esett, hogy a jobb keze a csuklója felett eltört. Ez nem derült ki rögtön, csak látszott, hogy Dóri nincs jól, úgyhogy a gondozónők felhívták Noémit, aki elment érte és hazavitte. Itthon Dóri elaludt, de mivel ébredés után sem volt jól, attól féltünk, hogy agyrázkódása van (bár a fejét nem ütötte be). Elvittük az ügyeletre, addigra jobban lett, viszont megröntgenezték a kezét, és kiderült, hogy eltört. Töréshez képest nem volt vészes, de begipszelték. A Heim Pál ügyeletén egyébként szinte kizárólag törött kezű nagyfiúk voltak – megkezdődött a vakáció…

Dóri hősiesen viselte a dolgot, azonnal átállt a balkezességre mindenben, szegénykém. Szerencsére a keze nem fájt már, sőt egy idő után a begipszelt kezét is használni kezdte, úgy kellett mindig rászólni, hogy a másikat használja… De se strand, se játszótér, és egyébként is óvni kellett, hogy el ne essen újra, vizes se lehet a gipsz alatt, úgyhogy azért elég nagy macera volt neki is, nekünk is. Mire ezt írom, két hét telt el és levették a gipszet, mert a csontja összeforrt, de még nem rugalmas, úgyhogy egy darabig még ezután is óvni kell, nehogy ráessen vagy megüsse valahol.

Szerencsére ezen kívül jó dolgok is történtek a hónapban, megtartottuk például Dóri harmadik születésnapját, tortával, ünnepléssel, az ajándéka pedig egy reptethető sárkány, amit el is mentünk a Bókay-kertbe reptetni. Plusz kapott egy Mancs őrjáratos pólót, mert amúgy az most a sláger itthon.

Dóri sárkányt reptet

Az is fontos, hogy Dóri most először könyvet választott magának a könyvtárból: amíg én válogattam, ő talált egy Anna, Peti, Gergőt, és kérte, hogy kölcsönözzük ki neki.

Zsófiékkal pedig részt vettem egy osztálykiránduláson az Állatkertben, én voltam az egyik kísérő szülő. A hőségtől eltekintve nagyon élveztem a kirándulást: megismertem jobban a gyerekeket is, a tanárnőket is, a másik kísérő apukát is, plusz fotózgattam. Nap közben időnként bejelentkeztem az osztály Facebook-csoportjába, mert én is mindig aggódtam, ha kirándulni vitték Zsófit, és nyilván a többiek is aggódtak a gyerekeikért. A pedagógusoknak viszont nincs ideje/ereje még posztolni is, úgyhogy én mint kísérő feltöltöttem pár “mindenki jól van, itt járunk most” jellegű státuszjelentést, hálásak is voltak érte a többiek (ahogy fordított esetben én is az lettem volna).

Osztály az Állatkertben

Zsófi év végi bizonyítványa is kitűnő lett, minden tárgyból ötöst kapott. Összesen 11 gyereknek lett színötös a bizonyítványa (a 29-ből), de közülük is a legjobb egy másik kislány volt, aki mindenből még dicséretet is kapott. Az ő apja volt a másik kísérő a kiránduláson, úgyhogy kikérdeztem, hogyan gyakorolnak a kislánnyal, adott is jó tippeket (és linkeket, gyakorló feladatlapokhoz).

Aztán elkezdődött a vakáció és vele a vakációs logisztika. Amint közismert, 11 hétnyi felügyeletet kell leszervezni Zsófinak, közben 4-et Dórinak is. Az első hét rögtön borult is, amikor a tánctáborról kiderült, hogy a férőhelyeken felül is felvettek előleget a jelentkezőktől, amihez személyes hangvételű levélben gratuláltunk az iskola tulajdonosának. Elnézést kért, az előleget is visszaadták, Zsófi pedig kipróbálta az iskolai ügyeletet. Ez várakozáson felül sikert aratott, mert mindössze 5-6 gyerekre, köztük osztálytársakra vigyázott egy tanerő, a környezet ismerős és gyerekek ellátására értelemszerűen alkalmas, Zsófi tök jól érezte magát.

Végül voltunk még esküvőn, Noémi unokatestvérének kötötték be a fejét. Zsófi volt a parkett ördöge, folyamatosan táncolt, mindenkivel, sőt ha a zenekar pihent és csak egy CD-t raktak be halk háttérzenének, néha még akkor is. Dóri is sokat táncolt, amennyire a keze engedte, és amíg el nem fáradt, később már csak hintázott és üldögélt. Így is negyed 11-ig bírta a bulizást, akkor mentünk haza, három éveshez képest nem rossz eredmény…

Zsófi és Dóri, 2017. április és május

Április februárhoz hasonlóan eseménytelen volt, nem is írtam blogot, májusban viszont, ahogy közeledtünk a tanév vége felé, sokkal jobban beindult az élet. Őrület, hogy szalad az idő: Zsófi nemsokára kijárja az első évét az iskolában, Dóri meg a bölcsődében…

Óvodát kellett választanunk Dórinak, és ez annyiban izgalmas, hogy jó óvónőhöz kerüljön, illetve az óvoda legyen jól elérhető, útba essen az iskola felé. A leendő óvónőkről sajnos nem tudtunk meg semmit, ezért az elérhetőség alapján jelöltünk meg kettő intézményt: az elsővel pont szemben lakunk, a második Zsófi iskolája mellett van. A harmadik pedig, ami az értelmes kerületi beosztásnak köszönhetően a körzetes, kifejezetten rossz helyen van nekünk, teljesen kiesik az útból. Szóval beadtuk a papírokat, majd amikor már tudni lehetett, hogy van eredmény (más szülők már tudták a saját gyerekükről, hogy hová vették fel), én is telefonáltam az 1. számú oviba. Nem voltak éppen szimpatikusak: sajnos nem volt két percük arra, hogy megnézzék a papírt, hanem majd június 6-án menjünk be a határozatért… OK.

A másodikként megjelölt óvodánál érdeklődni sem kellett, az igazgatónő maga hívta fel Noémit, hogy nem-e akarnánk Dórit mégis oda járatni, mert ott van hely. Ezután még hosszasan csevegtek, Noéminek szimpatikus volt az igazgatónő is. Az eredmény pedig, hogy Dórit az első helyre helyhiány miatt nem vették fel, a második helyre igen, úgyhogy elrendeződött ez is. Az ovi Dóri mostani bölcsődéje mellett van, tehát mindössze egy épülettel arrébb teszem le őt, és úgyis minden azon múlik, hogy az óvónő milyen lesz.

Az iskolában pedig, pontosabban az osztályban Zsófi lett A hónap tanulója áprilisban, ami szuper, de gőzünk sincs, hogy miért, ahogy eddig sem tudtuk, hogy miért lettek mások.

Zsófinak négy fellépése is volt, három táncos, egy pedig az iskola néptáncos körének nevezett színjátszó körével, ahol az István, a királyt adták elő. A gyerekek az eredeti zenére énekeltek rá, meglepően jó színvonalon, István és Réka (Koppány lánya) különösen szépen énekeltek, pedig csak harmadikos(!) gyerekek voltak. Zsófiék az Áldozatunk fogadjátok című dalban voltak a kórus, sőt mozogtak is, nagy papírlapokat lobogtattak, jól szerepeltek ők is.

István a király jelenet

A szülőknek is csinált programokat az iskola, részt vettem például életem első szülői értekezletén. Klassz volt, az ofő rengeteget sztorizott a gyerekekről, miközben elmondta a miheztartást, láthatóan nagyon szereti őket, és a szülők is tök normálisak voltak. Volt egy családi rendezvény is az iskolában, egy szombat délelőtt bográcsoztunk az udvaron, minden osztálynak volt egy bográcsa kaját főzni, ez is jól sikerült. Jól teszi az iskola, hogy a szülőket is becsalogatja az épületbe különböző programokkal, sokkal jobb, ha élő kapcsolatunk van az intézménnyel, mintha csak reggel beküldenénk a gyereket az épületbe, délután meg kihívnánk belőle.

Itthon pedig ismét teszünk egy próbálkozást az angol nyelvű tévézés bevezetésére, mert ha már nézik a csajok a tévét, az legyen angolul: előfizettünk a Netflixre. Ha lesz időnk, ez nekünk is előnyös lesz Noémivel sorozatozni – egyelőre a Designated Survivort kezdtük el, ami a 24-re és Az elnök embereire is emlékeztet, de sajnos elég távolról…

Zsófi és Dóri, 2017. február és március

Februárban nem írtam bejegyzést a csajszikról, mert nem történt semmi különös. Voltak klassz programjaink, például Zsófival megnéztük moziban a Nyomás utána című Bud Spencer-Terence Hill-filmet, ahová Izát is vittük magunkkal, aki velünk együtt nevetett a poénokon. Voltunk a Zoo Caféban, ahol mindenféle egzotikus állatot odahoztak, de Dórit csak a macskák érdekelték. Voltunk Réka szülinapján, játszóházakban, és a jó időben lehet végre újra játszóterezni is.

Megvolt Dóri első farsangja a bölcsiben, nagyon jól sikerült, klassz jelmezeik voltak. Dóri lepkének öltözött, de volt Tűzoltó Sam, Pókember, boszorka – aranyosak voltak a picik beöltözve (amúgy is azok). A bölcsibe új gondozónő érkezett, aki az elődjéhez hasonlóan kedves és rendes, Dóri gyorsan megszerette őt is.

Itt a jó idő, úgyhogy Dóri minden nap motorozik a bölcsőde udvarán, és le is koptatta a csizmája orrát teljesen, miközben húzta a földön. Kerestünk tehát cipővédőt: 3.400 forint a Brendonban, de amint az új gondozónő emlékeztetett, ilyesmiből a használt is pont olyan jó… úgyhogy egy ezresért vettem végül a Jófogáson.

Új szabály van a bölcsiben: nem lehet bevinni ételt és italt, kizárólag gyümölcsöket és 100%-os gyümölcslevet. Egészségesen kell étkezni! Úgyhogy Dóri névnapját sem ünnepelték meg keksszel és szörppel, mert a szabály az szabály…

Zsófiéknál is volt farsang, az is jól sikerült, oda még szabad sütit és szörpöt bevinni… A hétköznapokra pedig Zsófi új padtársat kapott, most először fiút, de mivel Danikával csoporttársak voltak az oviban, régi ismerősök már. Érdekes, hogy így cserélgeti a tanítónő a padtársakat, gondolom keresi a legjobb kombinációkat. Zsófi nyilván azokkal ülne szívesebben, akikkel amúgy is közelebbi barátok, de Danikával sincs problémája, az eredményein se látszik különbség, szóval nekünk végül is mindegy.

Zsófiék voltak táncversenyen és most először nyertek aranyérmet! Nyolc versenyző csapat volt a kategóriában, amiből kettő kapott aranyat, a többiek ezüstöt. Zsófi nagyon várta már, hogy aranyérmet is kapjon az eddigi ezüstök után, és most teljesült ez a vágya is.