Arató Diszkó, 2012.

Van ez a szilveszteri para, hogy mindenki bulizik ilyenkor, de én hová menjek, és hogy a bulinak muszáj jól sikerülnie, különben. Húszévesen még tudtuk erre a megoldást, csak azóta elfelejtettem: karácsony és szilveszter között kell eljárni szórakozni, egyrészt mert ilyenkor még mindenki lazább, másrészt ha kellően fáradt vagy, teljesen mindegy lesz, a 31-e éjfél hogyan telik. Mi Arató Diszkóba mentünk előző este, és milyen jó ötlet volt!

Arató András a Champs nevű helyen zenél manapság, ez egy pincében levő sportbár az Astoria közelében, ahol meccseket lehet nézni, sportolók fotói vannak a falon, és a pince legvégén vagy egy táncparkett. Itt szerelkezett fel Arató az ún. videó-diszkó kellékeivel, ami azt jelenti, hogy a zeneszám és annak videóklipje egyszerre hallható és látható. Én a 80-as években hallottam erről először, és eleinte nem akartam elhinni, hogy 2012-ben valaki még ezzel nyomul – bár még sosem láttam ilyet élőben. Egyébként nem rossz, lehet nézni a klipet táncolás közben, ha éppen nincs más ötleted. Érdekes, hogy Arató valami mágikus videó-diszk formátumot használ, nem simán a Youtube-ról rippel, mert néhány, amúgy kifejezetten ismert zenéhez nem volt klip kivetítve, ilyenkor csak egy viccesnek szánt animáció ment egy kacsintgató kutyával.

Az viszont formátumtól függetlenül kétségtelen, hogy a legjobb bulit még mindig Arató András tartja. Idén két helyen voltunk eddig, a gávavencsellői kastély-diszkóban és a Morrison’s Népligetben, és az tűnt fel, hogy lakodalmas, 80-as évek, 90-es évek, magyar, külföldi, tüc-tüc, minden van, csak normális, aktuális diszkóslágerek nincsenek sehol (ha csak én vagyok tájékozatlan, tájékoztassatok). Arató a retró mellett pontosan ilyen zenéket játszik és nagyon-nagyon jó bulit csinált. Maroknyian voltunk egyébként, és miután megérkeztünk, személyesen megkérdezett minket, milyen zenét szeretnénk hallani – érdekes érzés volt, hogy a legendás DJ tőlünk kérdezte, mivel szolgálhat (mondtam, hogy Neotonnal és Pitbullal, és tényleg játszott Neoton- és Pitbull-számokat is).

Az egyetlen negatívum, hogy Arató dohányzik, ami a szűk pincehelyiségben különösen zavaró volt. Az elmúlt évek egyik legjobb fejleménye, hogy a diszkókban nincs masszív dohányfüst, nem rongálja senki a többiek egészségét és nem lesz büdös a ruhánk sem. És nem hiszem, hogy ez csak a törvényi tiltás miatt van így, szerintem kulturálisan is sikerült most már eljutni odáig, hogy mások környezetében senki sem dohányzik – ehhez képest kifejezetten bunkóság volt az öregtől, hogy rágyújtott.

Azt szeretném még megérni, ha már dohányfüst nincs, hogy a Pocsolyába léptem kikopjon végre a zenés, táncos szórakozóhelyek műsorából. Még egy ilyen elcsépelt, agyonjátszott, hosszú és fárasztó számot, nem igaz, hogy folyton mindenhol le kell játszani. OK, pozitív meglepetés most sokkal több volt, Gangnam Style, Pitbull, LMFAO – így képzelek el egy diszkót 2012-ben (2011-es számokkal). Ez pedig itt külön is beütött a misztikus klipjével – monitor előtt semmi extra, de egész falra kivetítve, hangosan hallgatva, részegen egészen varázslatos. Egyébként Aratónál a hangminőség is szokatlanul jó volt.

 

Arató diszkó, ismerkedési stratégiák

Este az Arató diszkóban voltunk Noémivel és a szobatársával, Anitával. Az Aratóba, bár klasszikus diszkó, pont az olyan, E-Klubból kiöregedett fazonok járnak, mint én vagyok, és a hölgyek többsége is közelebb áll már a harminchoz, mint a húszhoz. További piros pont az ingyenes ruhatárért, és amiért a táncparkettről kiküldik, aki dohányzik. A diszkósok viszont nem érzik a hangulat-csinálás folyamatát, inkább csak nyúlkálnak egyszer ilyen, egyszer olyan számokhoz.

Egyebek között azzal szórakoztattam magam, hogy mások ismerkedési módszereit figyeltem. Ha valaki még soha életében nem járt diszkóban, annak elmondom, hogy a kiszemelt lánnyal valamiképpen el kell kezdeni közösen táncolni, aztán a lehetőségek függvényében tovább közeledni hozzá. A szituáció humora abból következett, hogy alapesetben senki nem tudta, a társaságomban levő két lány közül melyik az én csajom. Így aztán, ha egy versenyző nem volt szimpatikus Anitának, akkor helyet cseréltek Noémivel, mindkét lánnyal egymás után viszont már kevesen mertek kikezdeni…

Aztán volt egy srác, aki a mosdóból kifelé jövet kifizette nekem a használat ötven forintos díját, mert a ruhatárral szemben az nincs ingyen, és szokásomhoz híven fennakadtam azon, hogy pénzt akarnak kérni tőlem. Sajnos a gondolataimat abban a percben éppen nem sikerült szavakba önteni, szóval ott álltam és hülyén néztem, mire a srác adott a néninek egy százast és közölte, hogy a vendége voltam. Na, ez a srác később Noémivel próbálkozott együtt táncolni. A projekt csak a kezdeti szakaszában járt, és ezt természetesen nem lehet zokon venni, hiszen nincs ráírva, hogy a barátnőm. Viszont amikor szolídan közbeléptem, megemlítette, hogy miért szúrom el neki, hiszen ő fizetett be a vécére. Bocs, mondom, ennyire mégsem vagyok hálás érte…

E-klub, boncolás

Az E-Klubban szórakoztunk az éjszaka. A zene úgy indult, hogy BUMM-BUMM, és ezt így folytatta tovább egész éjszaka. A dallamosság csúcsát, az összekapaszkodós-éneklős részt, illetve az egyetlen magyar számot a Kozmix egy számomra teljesen ismeretlen száma jelentette, a többit képzeljétek el.

Bár utólag néha megbánom, időtöltés gyanánt mindig szívesen meséltetem el egy-egy félismerős életét egy pohár ital mellett. Ezúttal K. volt soron, ő negyedikes gimnazista lesz és orvos szeretne lenni, ennek érdekében idejekorán kórboncnoki és mentős gyakorlatot folytat. Szóval ott ülök egy vasággyal együtt negyven kilós csajjal az E-Klubban, amint a hullák verzióit fejti ki nekem. A legjobb rész a belekről szólt, mely szerint ha valaki nem evett semmit a halála előtt, az a jó eset, mert nincs a gyomrában semmi. A legrosszabb viszont, ha a versenyző húst evett, mielőtt meghalt, az a boncolásra szétrohad a beleiben és szörnyű büdös, és ha valakit érdekel, ilyenkor kanállal kaparják ki a hullákból a maradékot.

Felmerült bennem a nőgyógyászokkal kapcsolatos örök kérdés, hogy érzékelik-e a kuncsaft nemiségét. Nos, legfeljebb annyira, hogy “élhetett volna még”, az egyéb paramétereket nem mérik fel, a boncolás szigorú menetrendje miatt ezt, ha akarnák, sem tehetnék meg.

Próbáltam én is előállni sztorikkal, hogy egyszer például Zoltán Erika húgával is beszélgettem már, de hát ez a csaj űberelhetetlen volt.

Aztán hajnalban véletlenül volt három jó szám a dizsiben, a román fiúegyüttes, a Poison és még egy magyar szám, aminek az volt a dalszövege, hogy az énekes hason fekve napozik a betonon, és ezzel nagyjából össze is foglaltam az éjszaka lényeges eseményeit.

Arató diszkó

Arató diszkóban voltunk az éjszaka, érdekes, hogy ez a vén pali, ez az Arató mindenhol ugyanolyan jó diszkót tud csinálni. Az átlagéletkor harminc év volt, szerintem ez legalábbis rekord a budapesti diszkók körében. A zenei kínálattal kapcsolatban azt jegyezném fel, hogy mindkét szintet beleértve is csak egy zenekar volt, amelyiktől egynél több számot játszottak, az emszíhaver és a teknő. Ettől függetlenül a diszkósok szerintem nem annyira kapták el a fonalat, de azért jó volt. Ja, és szerintem ezer forintos belépti díj mellett tetűség pénzt kérni a WC használatáért. Igaz, én nem is fizettem érte egyszer sem, és erősen bíztam abban, hogy a vécés néni nem küldi utánam a biztonságiakat (nem tette).