A szigeti gerincút folytatása

Térkép a csepeli gerincút tervezett vonalárólA Csepel újságnál töltött szakmai gyakorlatom eddigi legnehezebb feladata volt a szigeti gerincút folytatásáról Szigetszentmiklóson rendezett közmeghallgatásról tudósítani. A csepeli gerincút évtizedes probléma, de éppen december elején dőlt el, hogy EU-s pályázati pénzekből végre megépülhet. December 12-én este pedig a gerincút lehetséges déli folytatása volt a téma Szigetszentmiklós, Halásztelek és Tököl felé.

Mint ismert, egy út felépítéséhez a vonatkozó telkeket az önkormányzatnak joga van kisajátítani, a telek ellenértékét pedig a tulajdonos számára meg kell fizetnie. Nem tudom, ezt az árat mi alapján állapítják meg, de hallottunk már olyat sokszor, hogy a kisajátítás a telek tulajdonosának legalábbis rentábilis üzletnek bizonyult, és amint egy ismeretlen úr mellettem megjegyezte: itt is érdekes lenne összevetni a kisajátítandó telkek tulajdonosainak és az önkormányzati képviselőknek a névsorát. Ez ott és akkor természetesen minden alap nélküli vádaskodás volt, így a cikkben sem említettem, de nem mondhatnám, hogy az ülés megtekintése eloszlatta volna a gyanút, már ha az úron kívül még valakiben felmerült. Nézzük meg, miért!

A kisajátítás ára

Még évekkel ezelőtt, az út tervezésekor felbecsülték a kisajátítás várható költségét, ami a hatmilliárdos végösszegből 1,4 milliárdot tett volna ki. Azonban, mint kiderült, az EU nem támogatja olyan út megépítését, ahol ez az arány 10% felett van, azaz felmerül a kérdés, hogy ha általában a kisajátítás kihozható a végösszeg 10%-ából, itt miért kell hozzá 23%?

Amikor ez kiderült, a három polgármester összeült, és mivel ők is sokallták az összeget, felkérték a tervezést végző Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt-t a kisajátítás költségének újrabecslésére. A NIF felkérésére egy szakértő cég végezte el a becslést. A szakértő céget képviselő hölgy a közmeghallgatáson is jelen volt: a hölgyet a polgármester a keresztnevén és becézve szólította meg (“Juditkám, mennyi is lett?“). A független szakértelem tehát adott volt, és hogy-hogy nem, Juditkámék ezúttal 530 milliót hoztak ki, ami véletlenül pont 10% alatt van…

Sajnos egy néző csak egyszer kaphatott szót, és én a kérdezési lehetőségemet arra használtam fel, hogy megkérdezzem: a NIF hogyan tévedhetett ekkorát, a választ lásd a cikkben. Másodszorra azt kérdeztem volna: ha a kisajátítás mégis kijön 530 millióból, Kövér László és Bánki Erik országgyűlési képviselők miért javasoltak mégis 1,3 milliárdot átcsoportosítani erre a célra a jövő évi költségvetésből?

Prezentáció

A közmeghallgatás eleje egyfajta prezentáció lett volna, amikor a polgármester és a megjelent szakértők bemutatják a projekt állását. Erről egy másik úr a felszólalásában elmondta: egy ilyen minőségű prezentációt a versenyszférában azonnali elbocsátás követne. Igaza volt, mindenki össze-vissza beszélt a gerincút múltjáról, jelenéről és jövőjéről, a képviselők pedig értelmes hozzászólások helyett csak a szereplési vágyukat élték ki.

Azt hiszem, hét oldalnyi jegyzet és két és fél órányi feszült koncentráció árán én azért elég korrektül összefoglaltam a helyzetet, de amikor az egyik képviselő is olyan szinten látta át a témát, hogy “én már nem is hiszem, hogy valaha megépül az a gerincút“, akkor a szimpla hallgatóságnak esélye sem volt, hogy bármit megértsen. Ehelyett inkább egymással vesztek össze, ment is a bunkózás a hátam mögött, szóval: élvezetes este volt. Azt gondolom, hogy a csepelieket mindez nem, inkább a gerincút tényleges helyzete érdekli, ezért ezt írtam róla.

Egyelőre homályba vész a szigeti gerincút (Csepel)

A gerincút kerületünkön túlnyúló részének megépítéséről tartott közmeghallgatást a szigetszentmiklósi önkormányzat december 12-én. A képviselők szerint évtizedek óta fennáll az igény a Szigetszentmiklóst, Halásztelket és Tökölt könnyebben elérhetővé tevő, a térképen nézve fordított Y alakú gerincút megépítésére, ráadásul az agglomerációs települések népessége a rendszerváltás óta a másfélszeresére nőtt, így az ingázók számára egyre komolyabb problémát jelent a fővárosba való bejutás.

Read more

Amatőr akadálymentesítés (Csepel)

Akadálymentesítési szakértők számára alapvető építészeti tudnivaló, hogy a gyalogos átkelőhelyek vakbaráttá tételéhez olyan, a járda többi részétől elütő színű, anyagú és mintázatú burkolatot kell alkalmazni, amit a látássérüléssel élő emberek időben észrevesznek, mielőtt óvatlanul az úttestre lépnek.

Read more

Egyablakos ügyintézés, Csepel

Azt gondoltam, ideje hivatalosan is csepeli lakossá válni, így a Kormányzati Portálon keresztül időpontot kértem mindkettőnknek a csepeli okmányirodába. A megadott időpontban a megadott hármas ablakhoz fáradtunk, ahonnan rögtön tovább is küldtek minket a lefoglalt időpontra érkezők közös, 14-es ablakához.

A 14-es ablaknál egyből sorra kerültünk, a hölgy elkérte a személyiken kívül a lakás tulajdonjogát bizonyító okiratot, pl. adásvételi szerződést is, ami természetesen nem volt nálam. OK, én vagyok a hülye, amiért a tavaszi útleveles szívás után most sem kérdeztem rá előzőleg az ügymenetre. Mindezek ellenére: az önkormányzat miért nem tudja magától, hogy kié egy lakás a kerületben? És a magasságos kormányzati portálon miért nem tudnak kirakni egy rövid ismertetőt az ügymenetről az időpont-foglalás szövege mögé?

Na, fél órával későbbre kaptunk újabb időpontot ugyanoda, addigra vissza is értem otthonról a hiányzó papírokkal. A hölgy segített kitölteni a kérelmet, amivel átküldött minket a 22-es ablakhoz.

Ott a soron következő hölgy a papírokról a számítógépbe pötyögte az adatainkat, majd kinyomtatott egy újabb papírt, amit ismét kitöltöttünk. Közben beírt minket egy csíkos füzetbe is, a helyrajzi számunkat pedig egy saláta jellegű, spirálozott füzetből nézte ki, még jó, hogy már feltalálták a papírt az egyiptomiak.

Ezután kaptunk egy-egy lakcímigazoló kártyát, amihez a hölgynek szüksége volt még a személyi számomra – ez nem lett alkotmányellenes úgy tíz éve? Azt sem értem, az új lakcímet miért nem a személyi igazolványom soron következő “lakcím” rubrikájába írja be, miért kell plusz egy igazolványt magammal hordani?

Azt viszont a javukra írom, hogy ha a megfelelő papírok nálunk lettek volna, sehol sem kellett volna várakozni.