A Csepel újságnál töltött szakmai gyakorlatom eddigi legnehezebb feladata volt a szigeti gerincút folytatásáról Szigetszentmiklóson rendezett közmeghallgatásról tudósítani. A csepeli gerincút évtizedes probléma, de éppen december elején dőlt el, hogy EU-s pályázati pénzekből végre megépülhet. December 12-én este pedig a gerincút lehetséges déli folytatása volt a téma Szigetszentmiklós, Halásztelek és Tököl felé.
Mint ismert, egy út felépítéséhez a vonatkozó telkeket az önkormányzatnak joga van kisajátítani, a telek ellenértékét pedig a tulajdonos számára meg kell fizetnie. Nem tudom, ezt az árat mi alapján állapítják meg, de hallottunk már olyat sokszor, hogy a kisajátítás a telek tulajdonosának legalábbis rentábilis üzletnek bizonyult, és amint egy ismeretlen úr mellettem megjegyezte: itt is érdekes lenne összevetni a kisajátítandó telkek tulajdonosainak és az önkormányzati képviselőknek a névsorát. Ez ott és akkor természetesen minden alap nélküli vádaskodás volt, így a cikkben sem említettem, de nem mondhatnám, hogy az ülés megtekintése eloszlatta volna a gyanút, már ha az úron kívül még valakiben felmerült. Nézzük meg, miért!
A kisajátítás ára
Még évekkel ezelőtt, az út tervezésekor felbecsülték a kisajátítás várható költségét, ami a hatmilliárdos végösszegből 1,4 milliárdot tett volna ki. Azonban, mint kiderült, az EU nem támogatja olyan út megépítését, ahol ez az arány 10% felett van, azaz felmerül a kérdés, hogy ha általában a kisajátítás kihozható a végösszeg 10%-ából, itt miért kell hozzá 23%?
Amikor ez kiderült, a három polgármester összeült, és mivel ők is sokallták az összeget, felkérték a tervezést végző Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt-t a kisajátítás költségének újrabecslésére. A NIF felkérésére egy szakértő cég végezte el a becslést. A szakértő céget képviselő hölgy a közmeghallgatáson is jelen volt: a hölgyet a polgármester a keresztnevén és becézve szólította meg („Juditkám, mennyi is lett?„). A független szakértelem tehát adott volt, és hogy-hogy nem, Juditkámék ezúttal 530 milliót hoztak ki, ami véletlenül pont 10% alatt van…
Sajnos egy néző csak egyszer kaphatott szót, és én a kérdezési lehetőségemet arra használtam fel, hogy megkérdezzem: a NIF hogyan tévedhetett ekkorát, a választ lásd a cikkben. Másodszorra azt kérdeztem volna: ha a kisajátítás mégis kijön 530 millióból, Kövér László és Bánki Erik országgyűlési képviselők miért javasoltak mégis 1,3 milliárdot átcsoportosítani erre a célra a jövő évi költségvetésből?
Prezentáció
A közmeghallgatás eleje egyfajta prezentáció lett volna, amikor a polgármester és a megjelent szakértők bemutatják a projekt állását. Erről egy másik úr a felszólalásában elmondta: egy ilyen minőségű prezentációt a versenyszférában azonnali elbocsátás követne. Igaza volt, mindenki össze-vissza beszélt a gerincút múltjáról, jelenéről és jövőjéről, a képviselők pedig értelmes hozzászólások helyett csak a szereplési vágyukat élték ki.
Azt hiszem, hét oldalnyi jegyzet és két és fél órányi feszült koncentráció árán én azért elég korrektül összefoglaltam a helyzetet, de amikor az egyik képviselő is olyan szinten látta át a témát, hogy „én már nem is hiszem, hogy valaha megépül az a gerincút„, akkor a szimpla hallgatóságnak esélye sem volt, hogy bármit megértsen. Ehelyett inkább egymással vesztek össze, ment is a bunkózás a hátam mögött, szóval: élvezetes este volt. Azt gondolom, hogy a csepelieket mindez nem, inkább a gerincút tényleges helyzete érdekli, ezért ezt írtam róla.