Március végén írtam egy bejegyzést a cipőkről, de rájöttem, hogy rosszul fogtam meg a témát: kit érdekel, mivel lehet ötven évesen azonosulni? A probléma nem az volt, hogyan fejezzem ki a személyiségemet a cipőm által, hanem a gyulladt sarokcsontom, latinul plantar fasciitis, amitől hónapok óta nem tudtam már se lépni, se állni, se aludni rendesen.
Utánaolvastam a témának, és sokfelé ajánlották ezeket a párnás cipőket. Mivel akció volt az Office Shoesban, 14 ezer forintért megvettem ezt itt:
Azóta is áldom a Skechers nevét és minden termékét. A sarokgyulladásom elmúlt, és a következő területeken jött rendbe az életminőségem:
Kutyasétáltatás: már az ismerőseim is észrevették, hogy sántítok – hát persze, próbáltam kímélni a sarkamat, mert fájt minden lépés. A Skechers cipőben viszont mintha felhőkön vagy párnán lépkednék, semmi fájdalom, a kutyasétáltatás újra a régi önfeledt barangolás a lakótelepen.
A cipővel egy probléma volt: ha hosszabb ideig viseltem és megduzzadt a lábam, akkor már kicsi volt, törte az ujjaimat. Vettem tehát egy 47,5-es Skechers Aberdeen dedikált futócipőt, bár voltak kétségeim, hogy az alsó ablakos rész milyen lesz:
…az alsó ablakos résszel semmi baj nincs, hozza ugyanazt a párnás érzést, mint a másik cipő. A második Skechersem újabb területeken adta vissza az életkedvemet:
Koncertek: egy átlagos koncert minimum három óra álldogálás, séta és tánc, plusz ha fotózok, akkor különböző tornamutatványok előadása. Egy ideje egyáltalán nem élveztem ezeket a fájdalom miatt, és persze ha én szenvedek és rossz kedvem van, az Noéminek is rossz. Tavaly október, november és december folyamán 1(!) koncerten voltam: Koncz Zsuzsáén, ahol a fotózás után le lehetett ülni a Papp Lászlóban. De mióta Skecherst hordok, voltunk Valmar, Neoton, Delta, V-Tech, 4S Street koncerteken… A V-Tech után emlékezetes volt, hogy futni kellett a villamos után, és az ösztönös reakcióm az volt, hogy erre semmi esély. De aztán a végigfotózott, végigállt és végigtáncolt este után mégis futni kezdtem, lábaim alatt a párnákkal, és simán elértük a villamost.
Kocogás: tavaly vettem egy új, dedikált futócipőt, egy nem különösebben párnázott Nike Revolution 6-ot – abban gyulladt be a sarkam. A Skechers Aberdeenben viszont fél év kihagyás után újrakezdtem a kocogást, és mint kiderült, nagyon-nagyon sokat számít, hogy mennyire párnázott felületre érkezel le több ezer alkalommal a túlsúlyoddal együtt. Futó szakértők mondják, hogy a túlpárnázott cipő nem ideális, mert ha nem úgy pattansz vissza, mint egy rugó, akkor nem fogsz tudni fejlődni és rekordot dönteni… De nekem bőven elég, hogy ismét képes vagyok lekocogni a 6-7 kilométeremet.
Kirándulás: tavaly ősszel fel sem merült, hogy kirándulni menjünk, hiszen még a kutyával is sántikálva mentem el a sarokig. Idén viszont az új cipőket viselve tíz kilométeres vidéki túrára mentünk Szicíliában, lenyomtuk a 12 kilométeres Malomkört a Szent Mihály-hegyen, múlt szombaton pedig olyan könnyedén sétáltam fel a Gellért-hegyre, hogy Loki jobban elfáradt, mint én…
Nyilván más márkáknak is vannak vastagon és puhán párnázott cipői, az Under Armour cipők például szintén tök jól néznek ki, egy kolléganő három éve hordja a Hoka cipőjét, az Adidas Cloudfoam is biztos jó, vagy ha olcsón akarod megúszni, a Dorkó szekcióban nézz körül. Én egyelőre Skechers hívő lettem, a legújabb fekete cipőm (Summits) például az irodába szól:
