A Pamkutya-koncertek már a jegyárusításnál különlegesek voltak: óriási volt az érdeklődés, képtelenség volt jegyet venni. Ugyanakkor szomorú volt látni, hogy sok jegy szinte azonnal felkerült a Ticketswapre a megengedett 20%-os felárral, vagyis nagyon sokat jegyüzérek vettek meg a valódi rajongók elől. Reméltem, hogy ők végül hoppon maradnak és a nyakukon maradnak a drága jegyek – más kérdés, hogy ez viszont a koncerten jelentett volna üres székeket.
Nyilván a rajongók és a jegyüzérek valódi aránya sose derül ki – a Ticketswapen viszont általában jól látszik a kereslet-kínálat aránya és a jegyárak szabadpiaci árának alakulása. A negyedik, keddi koncert előtt például mindenki kivárt: a jegyárak nem indultak meg lefelé, 19 ezer forint körül maradtak, több száz várakozó mellett. Végül az eladók engedtek és a koncert előtt 3-4 órával már felbukkantak 18-16-14 ezer forintos jegyek is. Én végül 12 és 14 ezerért vettem magunknak kettőt, és rendben be is jutottunk velük a koncertre. (A fentiek az állójegyekre vonatkoztak, ülőjegy a Ticketswapen alig maradt már, és azok se egymás mellé szóltak.)
A tényleges koncertnek alapvetően a becsületessége fogott meg. Régi rajongóként nyilván tudjuk, hogy Pamkutya Béla és Pista alapvetően jó emberek, akik erre a koncertre is becsületesen felkészültek. Egyrészt valóban parodizáltak már annyi slágert, amiből kijön egy aréna-koncert. Másrészt megtanultak élőben énekelni, és bármilyen fahangja van Norbinak, végig tudta énekelni a negyedik(!) koncertet is, zavaró hamisság nélkül, Katy Perry, Adele dalokkal vagy például a Let it go paródiával a műsorban…
Korrekten felkészültek a gegekből is: ahogy Márk felment a közönség körébe, ahogy pontosan beszámolt a Youtube-reklám után, ahogy udvariasan megkérték a közönséget, hogy a Gangnam style alatt senki ne telefonozzon, hanem bulizzon… És mindezt erőltetés nélkül, a spontán helyzetekben ugyanilyen kulturáltan: ahogy Norbi harmadik pólót hozott egy srácnak, vagy ahogy a színpadra feljutó részeget kezelték… Elképesztően erős személyiség kell ahhoz, hogy 17 ezer ember előtt normális maradjon valaki. …vagy a Supermanagement felkészítése: példaszerű, ahogy a velük dolgozó sztárokat (Azahriah, Follow the Flow, Wellhello stb.) észnél és sínen tartják.
+ a közönségről érdemes elolvasni Madarász Isti bejegyzését Instagramon:
„(…) a normális emberek normális közönséget hoznak létre. Esküszöm, más volt még a sorban állás is. Máshogy pogóztak a gyerekek. Néztem a tömeget magam körül, a saját gyerekeimet – és tetszett, ahogy viselkednek. Ahogy jól érezték magukat. A szeretet szeretetet szül. A tisztelet tiszteletet. Az öröm örömöt. És mivel hónapok, de inkább évek óta éljük ennek épp az ellenkezőjét, most hirtelen megütött, hogy mennyire más is lehetne a légkör, amiben létezünk…”
+ celebspotting: Jankai Béla is megtekintette a negyedik koncertet, mondjuk Szebi fia a stáb tagja volt.