Öt éjszakát és öt napot töltöttünk el Cataniában, Szicíliában. Kicsit aggódtam, mit fogunk ennyi ideig csinálni, de az út végül sokkal jobban sikerült, mint vártam.
Két bőröndöt is feladtunk a WizzAirrel, talán ezért, de odafelé és visszafelé is egy sorban ültünk mind a négyen. Ha elég sok poggyászt feladsz, már nem szívóznak a szétültetéssel?!
Catania-ban volt a szállásunk, tipikus dél-olasz város, ahol már rögtön az első reggel láttam három tipikus olasz fazont:
- aki kér egy espresso-t, a pultnál állva egy korttyal felhajtja, megköszöni és megy a dolgára,
- umarellt, azaz idős urat, aki hátratett kézzel nézett egy építkezést,
- barátkozó, segítőkész urat, aki szóba állt velünk a megállóban, nem nagyon törődve azzal, hogy mi nem beszélünk olaszul, ő meg nem beszél angolul…
Catania egyébként kifejezetten ronda város: koszos, szemetes, néhol büdös. Nyilvános szemetes nincs, a kutyaszart el sem tudom képzelni, hová dobják ki. Fák sincsenek, csak kő és beton mindenhol.
Az egész infrastruktúra az autózáshoz épült: a járdák keskenyek, minden felületet az autók borítanak be. A sofőrök vezetési stílusa borzasztó: nyomják neki ész nélkül, egymás seggében mennek, tolakodnak, bevágnak egymás elé, dudálnak, az úton levő gyalogosokat lendületből megkerülik – nagyon kell vigyázni magadra.
A sztenderd a turistáknak is az, hogy autót bérelnek és azzal járják be a városokat, én viszont nem vállaltam be az ezzel járó stresszt. Helyette utánanéztem a buszközlekedésnek, amiről külön is írok majd hiánypótló összefoglalót.
Taormina
Első nap Taorminába mentünk. A buszpályaudvar a hegy tetején van, relatíve közel a híres görög-római színház romjaihoz.
A színház elképesztően szép helyre épült: a hegyoldalba, ahol a nézőtérről látszik a tengerpart és az Etna is. Megkerestem a látószöget, ahonnan Csontváry Kosztka Tivadar: A taorminai görög színház romjai című festményét készítette: a nézőtér tetejénél, kicsit jobbra állt, kb. ahol most egy meztelen nő szobra van. Az akusztika teszteléséhez Dóri előadta Bruno X Spacc: Aha-aha című számát – tényleg mindenhol jól lehetett hallani…
A nézőtér felett az egyik oldalon látszik az Etna, a másik oldalon pedig egy tengerparti öböl, hát van egy hangulata. Érdemes a a Google Mapsen megnézni:
Taormina másik híres látványossága, a Villa Comunale kert sajnos zárva volt, úgyhogy leballagtunk a tengerpartra. Útközben megcsodáltuk a Byzantine Tomb nevezetességet, ezek tulajdonképpen korai keresztény emberek sírjai voltak.
Taorminára jellemző egyébként a járdák teljes hiánya, autóval lehet közlekedni, kész.
A tengerparton elballagtunk az Isola Bella nevű szigethez. Addigra feltörte a cipő a lábam, ezért áldom a nevét az ismeretlennek, aki egy Coca Cola széket helyezett el pont a szigettel szemben, élmény volt ott üldögélni a napsütésben, amíg a csajok kagylókat és köveket gyűjtöttek.
Ezután kissé elakadtunk: a tengerpartról fel kellett volna jutni a hegytetőre a buszvégállomáshoz, de a felvonó nem működött, a helyettesítő shuttle busz nem jött, a gyalogláshoz fáradtak voltunk, taxira nem volt nálam készpénz, még az ATM sem működött, hogy kivettem volna. Végül végiggyalogoltunk a taorminai tengerparti autóúton a falu másik oldalára, ahol a buszmegállóban 50 percet kellett várni a Cataniai buszra…