A tenger útja (The Salt Path), könyv és film

Van valami ezekben a hosszú túrákban: Bede Márton két kontinenst is bejárt (Dél-Amerikát és Ázsiát), Orosz Péter Japánt szántja fel, még Magyar Péter is az El Caminon világosodott meg… A tenger útja pedig egy mozifilm ugyanebben a témában, de előbb még elolvastam a film alapjául szolgáló könyvet is.

Ami tetszett benne, hogy a nehéz helyzetben a házaspár nem kezdte el ölni egymást, fel sem merült a szakítás. Ehelyett kitartottak egymás mellett betegségben, szegénységben, viharban és erős napsütésben…

Az angol tengerpart is nyilván nagyon szép… jó időben, legalábbis. Szerencsére se a könyv, se a film nem titkolja el, hogy az utazás során sokszor fújt a szél, esett az eső és alapvetően pocsék volt az időjárás. A könyvben meg is írta a szerző, hogy folyton vizes volt mindenük – érthetetlen, miért nem fáztak meg, kaptak tüdőgyulladást, reumát az út során. Miért nem mentek el kirándulni Thaiföldre inkább? Ott a kétheti 40 angol fontból is jobban kijöttek volna…

A film változat is szép, és Gillian Anderson csodálatosan lehozza, ahogy a rendezett életű és külsejű nő fokozatosan átmegy csövesbe: koszos lesz szegény, egyre inkább elkeseredett, és közben még büdös is… Lucius Malfoynak viszont érthetetlen módon az egész filmben rendezett a külseje, ápolt a szakálla, és bár folyton nyög, a sántikáláson kívül semmi jele a betegségének. A könyvben egyébként a pasi nem is sántikál – eleve ki lenne olyan idióta, hogy ezer kilométeres gyalogútra indul, ha fáj a lába?!… A film elején még örültem, hogy a nő nézőpontját kissé egyoldalúan bemutató könyv után a film a pasiról is szólni fog, de a nyögéseken kívül nem tett hozzá sajnos semmit.

A filmben a romantika sem látszik rajtuk: nem sokat beszélgetnek, nem fogják egymás kezét, talán egyszer csókolóznak, a film nagy részében 2-3 méterrel egymás után gyalogolva járják a vidéket.

Azon is gondolkoztam, hogy ha egy házaspár hirtelen nagy bajba kerül, tényleg ez az egyetlen lehetőség marad, hogy elmennek kirándulni? A rokonok, barátok, ismerősök közül senki nem fogadna be egy rendes, tisztességes házaspárt, amíg összeszedik magukat és találnak például állást? Vagy miért nem fordultak a nyilvánossághoz? Ez elvileg egy igaz történet! Nos, az Observer megírta a választ… Ha nem olvasol angolul: azért, mert valójában nem becsületes emberek voltak, hanem tolvajok és csalók. Ahogy egyébként a coritcobasalis degeneráció (CBD) betegséget sem mulasztja el egy hosszú kirándulás…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük