Pierre Loti kilátó
Ez a hely nagyon hasonlít a Gellért-hegyre, csak nem Budapestet látod a tetejéről, hanem Isztambult, az Aranyszarv-öböl felsőbb részénél.
A hegyre felvonóval lehet felmenni, vagy ha nincs kedved két órát sorban állni, akkor a hegyoldalban elhelyezkedő temetőn keresztül gyalog. 15-20 perces hegymászás, ki lehet bírni, gondoltam én – aztán út közben megtámadtak minket a kóbor kutyák… Nem volt komoly támadás, csak négy kutya erősen ugatott, mi meg szaladtunk az ellenkező irányba, és egy másik úton mentünk fel a hegy tetejére.
Odafent van kiépített kilátóterasz, valóban elképesztő a kilátás. Illetve vannak kávézók, ahol az asztalok első sorából csodálatos a kilátás Isztambulra, vagy ha későn érkezel, a második sorból nézheted az első sorban ülők hátát. Korán kell érkezni, ahogy mi is tettük, hogy baklava, kávé és limonádé mellől élvezzük a látványt.
Balat negyed
Színes házak, klasszul kidíszített kávézók – Isztambul addigi durva hangulatához képest meglepő volt a környék kedvessége. Viszont ha a térképen „Coloured Houses” néven megjelölt helynél csak egy utcával feljebb mész, egyből a gettóban találod magad, gyors az átmenet a lenti Woodstockhoz képest…
Én sajnos pont belefáradtam a hegymászásba és az állandó iszonyatos embertömegbe, úgyhogy innen hazafelé vettük az irányt. Isztambul javára írom, hogy bárhol voltunk, mindig volt olyan villamos- vagy buszjárat, ami átszállás nélkül visszavitt minket közvetlenül a szállodához.
Hajózás a Boszporuszon
Ez is standard turista műsorszám, legalább 40-50 hajóval csinálják, hogy két óra alatt kis kanyart tesznek az Aranyszarv-öböl külső részén, majd felvisznek a Boszporuszon a második hídig és vissza. Eközben hajótól és árszinttől függően adnak műsort és vacsorát, vagy mint a mi esetünkben, a hajón volt büfé…
Út közben egy fickó törökül és angolul váltogatva beszélt arról, amit a parton éppen látni lehetett. Ez eléggé zavart, mert figyelni kellett volna, mikor vált törökről éppen angolra. A kapott brosúrán ráadásul tökéletesen rajta volt, hogy miket fogunk látni, ezekről a ChatGPT tökéletes leírásokat adott, szóval jól szórakoztunk, valóban csodaszép épületek vannak a parton, és amikor a fickó végre elhallgatott, tök jó zenéket játszottak.
Valahol olvastam és nagyon hasznos tipp volt: a hajó bal oldalára kell ülni, mert minden látnivaló a hajó bal oldalán van. A jobb oldalon ülők nem láttak kb. semmit, voltak, akik kártyázni kezdtek…
Topkapi Palota
Mielőtt Isztambulba utaztunk, az volt a legnagyobb problémám, hogy sehol nem írták le érthetően, melyik látványosság megtekintése kb. mennyi ideig tart, hol mennyi időt töltesz el. A két legismertebb mecsetről (Hagia Szofia és Kék mecset) például nyilván akármeddig lehet sztorizni, de technikailag egyterű épületek, amelyeknek a bejárása semeddig se tart, és az Elsüllyedt Palotában se tudsz 40-50 percnél többet eltölteni.
A Topkapi viszont akár egész napos program lehet. Van előtte egy gyönyörű kert, ahol az emberek kocognak, a papagájok rikoltoznak. Bent a palotában van két nagy udvar, körben az épületekben van berendezve a múzeum. Egy-egy blokk a konyhának, ruháknak, vallási ereklyéknek, ékszereknek, és egy ilyen blokk a hárem is plusz hétezer forintért fejenként. Ezeket tetszőleges sorrendben és tempóban járhatod be, de ha nem mész elég korán, az ékszerek és az ereklyék előtt kalkulálj kb. 2-2 óra sorban állással (vagy ezeket ki is hagyhatod). A hátsó teraszról ismét elképesztő, a Pierre Lotihoz hasonló kilátás van a városra és a Boszporuszra.
Nekünk az építészeti megoldások tetszettek, például a boltívek és a csempék, illetve az egész hely nyitottsága, egyszerűsége. Nem az az igazi luxus, ha mindened aranyból van, hanem ha a hálószoba, az ebédlő és a tárgyaló között egy gyönyörű kerten mész keresztül minden nap, zúg a tenger és csicseregnek a madarak. Nyilván nem mindenki érezte szerencsésnek magát, ha itt élhetett, például a rabszolgaként idehurcolt háremhölgyek se, de önmagában az épület ettől még szép, a szultánoknak jobb élete volt, mint a zárt várakban, kastélyokban élő uralkodóknak.
Galata Tower
Szabolcs ötlete nyomán ide nem mentünk fel, hanem a mellette levő rooftop kávézót választottuk. Jó ötlet volt, mert lényegesen kevesebb pénzért a kilátás majdnem ugyanolyan jó volt, lifttel vittek fel minket (a Galata towerben lépcsőzni kellett volna), leülhettünk, és kaptunk sütit és kávét…
Museum of Illusion
Koppenhágában és Milánóban is voltunk hasonló szelfimúzeumban, és mikor volt még két óránk a repülőtérre indulásig, megnéztünk ezt a helyet Isztambulban is. Ez a verzió kisebb gyerekeknek készült, kisebb, kevésbé színes és kevésbé látványos, mint a dán vagy olasz társai voltak. Hülyén éreztük magunkat a sok kisgyerek között, akik ráadásul neveletlenek is, tolakodnak, bejönnek a képbe, a szülők meg persze nem szólnak rájuk. Egynek azért elment, elszórakoztunk egy órát…